Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Fejben dől el?

Első, második, harmadik helyezett. Arany-, ezüst-, bronzérem. A legtöbb verseny ezekkel az eredményekkel, díjakkal zárul.

Azonban a megmérettetések nagy részének nem az a célja, hogy sorrendet állítson fel a résztvevők között, hiszen hány és hány olyan helyzettel találkozunk életünk során, amikor csak úgy juthatunk előre, ha másokkal együttműködve, minden fél számára előnyös eredményeket érünk el, használva önmagunk és társaink legjobb képességeit. Gondoljunk csak a csapatjátékokra, ahol minden egyes résztvevő eszére, erejére, ügyességére szükség van.

Fontos a sorrend?

A versenyek sajátosságából adódóan a megmérettetés eredményeként általában kialakul egy sorrend. Vannak, akik előrébb, és vannak, akik hátrébb végeznek a sorban. Azonban nagyon fontos, hogy az eredményeinket a helyükön kezeljük – mondja László Noémi pszichológus. Ugyanis nagyon sokat nyom a latba, hogy az adott helyzetben milyen lelkiállapotban voltunk, mennyire voltunk kipihentek, tudtunk-e eléggé koncentrálni, vagy hogy megfelelőek voltak-e a körülmények. A pszichológus azt is hangsúlyozza, hogy arról se feledkezzünk meg, milyen szintről indultunk, és hová fejlődtünk az idők során. Hiszen ha valaki egy futóversenyen a hatodik helyen végez, de azt megelőzően mindig az utolsók között futott be, akkor nagyon nagy teljesítményt ért el azzal, hogy feltornázta magát az elsők közé, még ha nem is a dobogón végzett. Azonban az eredménytől függetlenül is büszkék lehetünk magunkra, ha teljesítünk jelen esetben egy futóversenyt, hiszen nagy dolog eljutni egy olyan szintre, hogy benevezhessünk egy erőpróbára.

Kitartás és koncentráció

A sportversenyek kapcsán gyakran hallani, hogy „fejben dől el”, hányadik helyen végez a versenyző. De vajon mennyit számítanak a képességek, a szorgalom, a kitartó edzés és a gyakorlás, valamint mennyit nyom a latba a mérkőzés során az, hogy a sportolók hogyan értékelik önmagukat? László Noémi elmondása szerint, ha versenyhelyzetbe kerülünk, külső- és belső tényezők egyaránt hatással vannak az eredményünkre. Biztos mindnyájan voltunk már olyan helyzetben, mikor összeszorult a gyomrunk, legyen szó egy mérkőzésről, vagy akár egy iskolai dolgozatról, vizsgáról. Érdemes a testünk jelzéseire odafigyelni, hiszen így könnyebben tudjuk kontrollálni a gondolatainkat, és egyszerűbben tudtunk kialakítani olyan helyzetet, amelyben jól érezzük magunkat. Mindez pedig elősegíti, hogy eredményesen végezzük a kitűzött feladatot. Ha tudatosan készülünk a versenyre, és odafigyelünk magunkra, biztosabbak lehetünk önmagunkban.

Mi a haszna a versengésnek?

A versengés egyik szerepe önmagunk fejlesztése, képzése. Hiszen egy megmérettetés során, feszített tempóban, amikor tudjuk, hogy nagyobb tétje van az elért eredménynek, azokat a képességeinket is kibontakoztatjuk, melyeket a hétköznapokon esetleg nem erőltetünk. Ha megtapasztaljuk, hogy többre is képesek vagyunk, mint gondoltuk, jelentősen megváltozhat, javulhat önmagunk értékelése. Azonban ne feledjük, hogy a rosszabb eredmény elérése esetén nem szabad elcsüggedni, hiszen lehet, hogy egyszerűen rossz passzban voltunk, vagy a külső körülmények nem voltak megfelelőek.

Őrizd meg az egyensúlyt!

Teljesítményorientált világban élünk. Mindenki igyekszik a legjobban teljesíteni, hogy boldoguljon. Amíg ez nincs a terhünkre, nem merít ki bennünket, nincs baj. Azonban nagyon oda kell figyelni arra, hogy meddig érdemes elmenni, megtérül-e a rengeteg energia befektetése. Hiszen nagyon fontos, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat. László Noémi azt tartja kiemelten fontosnak, hogy az esetleges külső, de akár belső nyomások ellenére is jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ennek érdekében próbáljuk meg megtalálni azt a területet, amiben jó eredményeket érünk el, és ez akkora örömöt okoz számunkra, hogy képesek vagyunk kizárni a világot, és az adott tevékenység folytatása alatt csak annak élni. Lehet ez művészeti terület, sport vagy akár tudományos szféra. Ha ezt megtaláltuk, ha tisztában vagyunk az igényeinkkel, akkor küzdhetünk azért, hogy ebben kiteljesedjünk, és a lehető legjobban teljesítsünk. Először tűzzünk ki magunknak rövid távú célokat, majd hosszabb távban is gondolkodhatunk.

Akik jó példával járhatnak előttünk

Vannak olyan szerencsés fiatalok, akik már ifjú korukban megtalálják azt a területet, mely felé igazi szenvedéllyel fordulnak. Így van ezzel Ughy Szabina is, aki – saját megfogalmazása szerint – írással foglalkozó ember. Számára írás nélkül el sem képzelhető az élet. Ennek két vonalát határozza meg. Az egyik egy szépírói oldal, a másik pedig egy megélhetési írásbeli mesterség. Az utóbbi újságírói munkát és szerkesztési feladatok ellátását jelenti, míg előbbi, a szépírói tevékenység pedig vers- és prózaírást takar. Bár a fiatal költőnek már 2011-ben megjelent első verseskötete Külső protézis címmel (Oprheusz Kiadó, Budapest, 2011), mégis a mai napig kétséges számára, hogy valóban író-e, költő-e. Hiszen nagy kérdés, hogy mitől válik valaki költővé, íróvá. Az eladott példányszámok mértékétől? Egy későbbi kor olvasói döntik el, hogy az adott ember író volt-e vagy költő? Esetleg az elnyert díjak határozzák meg ezt? Ughy Szabina egy bizonyos nézőpontként, a hétköznapokhoz történő hozzáállásként fogalmazza meg, hogy számára mit jelent az írás. A szépírói hivatás mindenesetre egy nagyon izgalmas pálya. Bár azt gondolhatnánk, hogy az írónak a múzsa csókjánál többre nincs is szüksége, Ughy Szabina ezt megcáfolja. Elmondása szerint szükség van egy folytonos önvizsgálatra, ami arra készteti, hogy alázattal forduljon a nagy elődök illetve a pályatársai felé. Másrészt pedig a saját írásait is állandóan felül kell vizsgálnia, csiszolnia kell azokat. Emellett a folyamatos olvasás és írás is elengedhetetlen, hogy az ember ne veszítse el a már megszerzett gyakorlatát. Habár írói készség, tehetség nélkül senkiből nem válhat szépirodalmi író, és a múzsa csókja sem elengedhető, Ughy Szabina elmesélte, hogy ő már az egyetem padjaiban is képezte, fejlesztette magát. A PPKE magyar nyelv és irodalom, valamint kommunikáció szakjai mellett a kreatív írás képzést is elvégezte, ahol az írás elméleti és gyakorlati oldaláról is tanult, valamint ami igazán motiváló erőként hatott rá, hogy diáktársaival folyamatosan megosztották és véleményezték egymás írásait. Ughy Szabina példája jól mutatja, hogy egy sokak által vele született tehetségnek gondolt mesterség is mennyi tanulást, folyamatos gyakorlás és önvizsgálatot igényel. 

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság