Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Nyerni fogsz, mert nyerned kell!

Akkor is versenyzel, ha nem akarsz. Nem hiszed? Bebizonyítjuk! Amikor versenyről van szó, a legtöbben rajtvonalnál remegő sportolókra gondolnak. Pedig a versenyhelyzetek – ha nem is ilyen intenzív formában, mint egy bajnokságon – átszövik a mindennapjainkat.

Az embernek az idő néha a szövetségese, de a legtöbb esetben inkább az ellensége. Egy nap számtalanszor versenyre kell kelni vele. Például reggel öt perc lustálkodás kegyetlenül megbosszulja magát, ha el kell érni a buszt, ilyenkor rohamtempóban kell elvégezni mindent, de verseny van a jobb helyekért egy állásinterjún, és a plusz pontokért is.

Ha felcsapsz egy törikönyvet, másról sem szólnak az oldalak, minthogy melyik törzsfő, nemes, király vagy nemzet éppen hogy próbált felülkerekedni egy másikon. Fegyverkezési verseny, űrverseny, és még számtalan más olyan helyzet volt, aminél a feladat az volt, hogy valahogy többet, jobbat, erősebbet állítson elő valaki, mint a másik. Szerencsére ma már nem tartunk ott, hogy egy nyílt mezőn kaszaboljuk és puffantsuk le egymást egy másik ország hadseregével, de továbbra is megy a rivalizálás a gazdasági és katonai fölényért – a legnagyobb játékosok, mint az Egyesült Államok, vagy Japán, már nagyon izzadnak ha meghallják azt a szót, hogy „fejlődő ország”, mert már a nyakukon lihegnek a nagy népességű, gazdaságilag szinte turbófokozatra kapcsolt nemzetek, ahol rengeteg munkaerő van, akik olcsón végeznek nagyon sok munkát.

Talán érdemes leszögezni az elején, hogy a verseny és a versengés jó dolog. Ha nincs, akkor megáll a fejlődés. A versenynek köszönhetően születnek az új találmányok, amik új problémákat vetnek fel, amit megint meg kell oldani, és minél előbb oldja meg valaki, annál jobb. Tizenöt éve még az emberek hanyatt estek attól, hogy piacra dobtak egy olyan mobilt, amihez hozzá lehetett csatlakoztatni egy böszme kamerát, és így lehetett egy rettentően pixeles, minősíthetetlenül gyenge fotót készíteni. Most meg alapvető elvárás, hogy egy új telefon 4K minőségben tudjon videót felvenni, lehetőleg legyen leheletkönnyű, a kijelzője meg akkora, mint egy tepsi, lehessen vele netezni, könyvet olvasni, és mi nagyon szurkolunk, hogy főzni is megtanuljon záros határidőn belül. Az ok, ami miatt ez létrejöhetett, illetve létrejöhet, az a verseny.

Mitől tud versenyképes lenni egy vállalat?

Természetesen akkor, ha jó sok terméket tud eladni, több pénzért, mint amennyiért elkészíti azt. Ha ezek mellé a munkaerő is olcsó, akkor könnyen növelni tudja a kapacitásait. Sajnos ez sokszor kéz a kézben jár az igazságtalansággal is, rengeteg nagyvállalat telepíti a gyártósorát olyan országokba, ahol alacsony bérrel is beérik a munkavállalók, és az átlagosnál is többet kell érte gürizniük. Egy felmérés szerint az átlag órabér Németországban 25 dollár, Amerikában 23 dollár, Kínában viszont alig másfél dollár - s míg az első két helyen a munkaórák száma naponta 8, a harmadiknál van az 12 is.

Mivel foglalkozik a Gazdasági Versenyhivatal?

A GVH a piaci verseny tisztasága felett őrködik, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. LVII. törvény (Tpvt. vagy Versenytörvény) alapján. A DUE Tallózó következő lapszámaiban majd mélyebben is megismerkedhetsz a működésével és a feladataival!

Adnak és kapnak

Előfordulhat, hogy a vállalatok együttműködnek, ez akkor szokott megtörténni, ha közösek az érdekeik, de szép számmal akadnak olyan esetek is, amikor keresztbetesznek egymásnak, „fekvő csatár ritkán gyors” mentalitással. Volt példa arra, hogy egy amerikai gyógyszergyár által forgalmazott fájdalomcsillapítójának egyik sorozatáról megállapították, hogy veszélyes, ezt a konkurencia meghallotta, és tovább fújta a riadót, hogy bizony az a cég mérget gyárt, satöbbi. Az emberek persze kapásból leálltak a vásárlással, noha csak egy sorozatról volt szó, a mesterségesen fenntartott para viszont majdnem kifektette a gyógyszergyártót. (Később aztán vizsgálatok is alátámasztották, hogy kár volt ennyire pánikolni, viszont akkor már a gyógyszergyártó szinte az összes piaci pozícióját elvesztette.)

A verseny érted van, a versenyt te csinálod

„De hol jövök én a képbe?” – tehetnéd fel a kérdést teljesen jogosan, hiszen te nem akarsz kigáncsolni más vállalatokat, mert azt sem tudod, hogy kéne hozzákezdeni, meg hát egyáltalán, miért lenne érdeked? Nos, a válaszért elég csak ránézned arra a lányra vagy fiúra, aki tetszik neked. Mert bizony, ez egy olyan verseny, amibe akkor is bekerülsz, ha nem akarsz. Valahogy mindenképpen szeretnéd megmutatni a kiszemeltednek, hogy te kiemelkedőbb vagy a többieknél, hogy téged válasszon. Ez nem önzőség, tök normális dolog, ha jobban megfigyeled, az állatvilágban másról sem szól a dolog, mint a lenyűgözés – felborzolt tollak, ordítások, verekedések, nyilván, ha sejtenék a trükköt, a kakadusrácok is sportautóval villognának a kakaducsajoknak. Azzal, hogy megveszed a legújabb kütyüt, a legújabb trend szerint öltözködsz, versenyzel a társaiddal, hogy megmutasd, te vagy a jobb. A vállalatok ugyanezt csinálják, ott mondjuk az elcsábítandó dolog nem egy kiszemelt férfi vagy nő, hanem a fogyasztói társadalom egésze, de a lényege ugyanaz: mutasd meg, hogy jobb vagy, és akkor a tiéd lesz az, akit kiszemeltél.

 

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság