Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Ne dőlj be!

ne-dolj-be

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Valakik figyelik a blogodat

Nem csak megvan nekik minden Magyarországon megjelent könyv és újság úgy az elmúlt kétszáz évből, de minden mást is megkapnak, ami nyomtatva van – áruházi szórólapoktól éttermi étlapokig. Ráadásul a nyilvános internetes honlapokat is rendszeresen archiválják.

A magyar nemzeti betűpalotában, azaz az Országos Széchényi Könyvtárban járt, kérdezett és mindenhova bekukkantott a DUE szabadcsapata november 22-én.

A bosnyákok Budapestre járnak másolatokat készíteni az olyan emlékekről, amelyekben ők is szerepelnek – az elmúlt évtizedek jugoszláv háborúiban ugyanis a bosnyák nemzeti könyvtárat és levéltárat is porig égették előbb a szerb, majd a horvát katonák. Így viszont ők majdhogynem hiába tudják, kik is ők, ha semmi kézzelfogható nem maradt a kezükben, ami igazolná, évszázadok óta ott élnek, ahol. „A nemzeti emlékezet fontosságát az mutatja, hogy mivel jár, amikor egyszer elveszik” – magyarázta ezzel a példával dr. Monok István főigazgató a magyar nemzeti emlékezet őrzőjeként bemutatott Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) jelentőségét.

A Budai Vár gigászi könyvpalotájának vezetője csaknem háromnegyed órát töltött a DUE KGB tucatnyi látogatójával, csaknem olyan szerteágazóan beszélgetve a csoport tagjaival, amennyire a könyvtár tevékenysége is sokszínű. A több mint kétszáz éve alapított OSZK lényegében mindent gyűjt, ami betűből van vagy nyomtatták. Így nem csak rengeteg Magyarországon megjelent könyvet vagy újságot őriznek (köztük Corvinákat vagy éppen a Halotti beszédet), de költők és írók kéziratait, színházi szövegkönyveket és kottákat is. Ráadásul mindent hivatalból megkapnak, amit legalább 50 példányban nyomtatnak – hipermarketek szórólapjaitól kezdve kazincbarcikai éttermek étlapjáig. Utóbbiakból azonban „csak” évi néhány száz jellegzetes példát tartanak meg: száz év múlva ennnyi is bőven elég lesz, hogy az utókor megnézhesse, hogy be lehetett vadítani a dédszüleiket a leárazott parizerrel és hogyan bírt egykor kinézni amúgy színvonalas éttermek étlapja.

Az OSZK nyolcmilliós gyűjteményében ráadásul idegen nyelvű, de magyar vonatkozású kiadványok is szerepelnek – kínai nyelvűből például már vagy ötszáz van, így éppen olyan munkatársat keresnek, aki tudna kezdeni velük valamit. És újabban negyedévente archiválják a nyilvános magyar nyelvű internetes oldalakat is – hírportáloktól honlapokon át a blogokig –, azaz mondjuk ezt a tudósítást száz év múlva vidáman előbányászhatja, akinek olyanja van.

A főigazgatói csevej után a nekihevült KGB Förster Miklós, az OSZK munkatársa vezetése mellett megkísérelte bejárni a hatalmas épület egy részét. A várhegy oldalába épült ház királyi-császári palotának épült, majd volt hadikórház, és kétségbeejtően gyakran bombázták le a történelemben, de most is csak kívülről van rendben: mint kiderült, folyton beázik, véletlenszerűen működik a hűtés-fűtés, a gyatra elektromos hálózat miatt pedig simán kigyulladna, ha minden számítógépet egyszerre bekapcsolnának odabent (ami meglehetősen nyugtalanító egy pont a fontos dolgokat őrző épületnél).

A KGB járt a Horthy-család egykori rezidenciájának bejáratánál és annál az egykori páncélteremnél is, ahol a második világháború alatt a Szent Koronát őrizték, körbejárta a monstre olvasótermeket; és végre megtudtuk azt is, hogy néz ki a ’80-as évekbeli kémregényekben folyton emlegett mikrofilm – ezeken keresztül lehet böngészni a régi lapok és könyvek többségét, amelyeknek egyébként nem tenne jót, ha a látogatók folyton lapozgatnák őket. Bánatunkra így a Corvinákat sem foghattuk kézbe, amire csak sovány vigasz, hogy ezzel vagy 500 éve a legtöbb ember így van.

Pál Zsombor

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság