Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

A Végtelenbe és Tovább...Tudós csajok beszámoló

Jobb kezekbe nem is kerülhetett volna a Tudós csajok fantasztikus élmény alapú helyszínlátogatásáról szóló beszámoló megírása, mint Csuzda Annához. Az ifjú hölgy a téma mindentudója és az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben tett látogatásunkról mesél egy kicsit.

Pontosan emlékszem, hogyan szerettem meg a csillagászatot. Hét éves voltam, mikor egy gyerekeknek szóló könyvet kaptam a nagymamámtól: színes képeket, egyszerű szövegeket tartalmazott olyan komplex témákról, mint a csillagok és a bolygók születése, a világegyetem tényleges kora és vége, saját Naprendszerünk sorsa és a földönkívüli élet kutatása.

Egészen addig nem sejtettem, hogy a világunk ilyen összetett és bonyolult, és ez a könyv mindent megváltoztatott. Kinyílt számomra a világ, rájöttem, hogy sokkal több minden vesz körbe minket, mint azt gondoltam, és hogy sokkal nagyobb a világ, mint azt valaha feltételeztem. Ahogy cseperedtem felfelé, egyre mélyebbre ástam magam a csillagászat rejtelmeibe és eldöntöttem, hogy én is ezzel szeretnék foglalkozni.

A hobbim azóta szenvedéllyé alakult, így tűkön ülve vártam a napot, 2018. március 7-ét, amikor végre ellátogathattunk a Svábhegyi Csillagvizsgálóba, ahol találkozhattunk egy igazi csillagásszal. Zsidi Gabriella utolsó évét tölti az ELTE csillagász mesterképzésén, emellett pedig az MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben dolgozik. Izgatottan vártam, hogy végre kicsit jobban beleláthassak a szakma igazi valójába, hogy megtudjam, mit is csinál valójában egy csillagász.

Az előadás ezt a kérdést járta körbe.
Egy csillagász elsődleges feladata a kutatás, aminek sok alfeladata van.
Először adatokat gyűjtenek: átnézik a szakirodalmat és a régebbi tanulmányokat, majd a távcsövek segítségével megvizsgálják az objektumot, amire kíváncsiak. Ám a távcsőtől nem képet kapnak, hanem adatok sűrű és komplikált hálózatát, amit számítógépek segítségével dolgoznak fel. Miután ez megtörtént, az adatokból hosszú és fáradalmas munka után - remélhetőleg - megtalálják azt a tudományos eredményt, amit kerestek.
Ezt pedig publikálják: tanulmányt írnak belőle, előadásokat tartanak, konferenciákon vesznek részt, valamint szaktekintélyeknek küldik el az anyagot, akik eldöntik, hogy érdemes-e egyáltalán az elért eredmény a publikációra. A kutatók természetesen máshol is dolgoznak: például egyetemi tanárként, témavezetőként vagy ismeretterjesztő előadóként. Sok munkának tűnhet, de számomra csupán azt bizonyította be, hogy nem unatkoznak.
De honnan szerezheti a csillagász az információkat? Sokan talán úgy képzelik el ezt a munkát, hogy ül egy csillagász a távcső mögött és folyamatosan az eget fürkészi. Nos, régen így is csinálták, de a technika fejlődésének és a modern fizika vívmányainak köszönhetően ma már sokkal pontosabb és tisztább képeket kaphatnak az égboltról, mint a múltban. Viszont ezt nem szabad szemmel, hanem bonyolult számítógépes programok segítségével érik el.
 

Magyarországon alapvetően két távcsövet használnak erre a célra: a Schmidt-et és a Ritchey-Chrétien-Coudé-t, röviden RCC-t. Mindkét műszer Piszkéstetőn, a Mátrában található, de ma már nem alatta görnyedni, ha használni akarják. Egy központi épületből akár saját számítógépről is irányíthatják a távcsövet, vagy ha hosszabb ideig kell mérni szabályos időközönként, az ottani ügyeletes csillagász elvégezheti ezt. Természetesen külföldi, sokkal nagyobb és pontosabb távcsöveket is igénybe vehetnek; sőt, akár az űrteleszkópok valamelyikéhez is hozzáférhetnek, ha elfogadják az erre a célra írt pályázatukat. Gabi például dolgozott már az ALMA-val és a Keplerrel is.

Zsidi Gabriella csillagász a Tudós csajokkal

A Csillagászati Intézetben nyolc kutatócsoport létezik, mindegyik a saját feladatkörével ellátva. Például az AstroGeoChem csoport, amelyik a Naprendszer bolygóival foglalkozik, vagy a Légyszem csoport, ami az égboltfelméréssel. A Solstart aktív csillagokat (olyan csillagok, amikben nagyon erős a belső aktivitás és a mágneses mező) vizsgál, míg a SPEX exobolygókat, Naprendszeren kívüli égitesteket. Ez csak néhány a lehetőségek közül, amelyek várják az ifjú csillagászokat.

Gabi példát is hozott, hogy mit is kutathatnak a magyar csillagászok. Mesélt nekünk a Haumea nevű törpebolygóról, ami a Naprendszer külső régióiban, a Neptunuszon túl található. Tavaly január 21-én remek alkalom kínálkozott a magyar csillagászok számára, hogy jobban megfigyelhessék a törpebolygót és a Piszkéstetői Obszervatórium ki is használta a lehetőséget. Az adatokból a képen látható grafikont tudták készíteni.

Fotó: Csuzda Anna

A süllyedések a megfigyelés közbeni elhalványodást jelentik, és ha jobban megfigyeljük, láthatjuk, hogy a fő medence két oldalán, majdnem szimmetrikusan van egy-egy kisebb süllyedés. Ebből állapították meg, hogy a Haumea körül van egy vékony gyűrű, ami megerősítette a tényt, hogy ez a képződmény nem korlátozódik csak a nagy gázbolygókra. A kutatásban pedig nagy szerepe volt a magyaroknak.

Az előadás után találkoztunk Kiss Lászlóval, az intézmény igazgatójával, aki átkísért minket a Svábhegyi Csillagvizsgáló távcsövéhez. Útközben mesélt nekünk az Intézet múltjáról és alapítójáról, Konkoly Thege Miklósról. Nagyon kedves ember volt, kellemes, családias hangulatot teremtett, ami eredményesen terelte el a figyelmünket a hidegről. A nagy távcsövet és a kupoláját jelenleg felújítják, de májusban már látogathatóvá válik a nagyközönség számára: akkor biztosan visszatérek.

Fotó: Jakab Linda

Szerencsére nem maradt el a fő program, a csillagkémlelés. A kupolán kívül, a fákon túl felállítottak egy kisebb távcsövet, amivel több objektumot is megvizsgáltunk az égen. Nagy szerencsénk volt, mert jókora területen kitisztult az ég és a csillagok fényesen ragyogtak fölöttünk. Gabi mesélt nekünk a csillagképekről: például az Orionról, a Perszeuszról és a Fiastyúkról, másnéven a Plejádokról. Gabi mesélt nekünk a csillagképekről: például az Orionról, a Perszeuszról és a Fiastyúkról, másnéven a Plejádokról.

Ezek mind görög mitológiai szereplőkről kapták a nevüket és a távcső segítségével közelebbi pillantást is vethettünk rájuk. Az Orion ködöt, az egyik legismertebb csillagbölcsödét távcsövön keresztül is láthattuk, a por és a gázfelhő szabad szemmel, számítógép nélkül is megfigyelhető volt. Közelebbről láthattuk még a Sirius nevű csillagot, a legfényesebb égitestet az északi égbolton. A csillag kékes fénye a felszínének hőmérsékletét árulja el, ami tízszer forróbb, mint a Nap felszíne. Azóta is beleborzongok, amikor belegondolok, hogy volt szerencsém élni ezzel a lehetőséggel.
  Az Orion köd - Forrás: www.csillagászat.hu
 

Az égbolt kémlelése után véget ért ez az alkalom is, de amíg a kijárat felé sétáltunk, a szűnni nem akaró kérdéseinkkel bombáztuk Gabit, aki türelmesen válaszolgatott mindenre. Mikor kiléptem a kapun és elindultam hazafelé, arra gondoltam, hogy hiába fedeztek már fel annyi mindent, még mindig alig tudunk valamit a körülöttünk lévő világegyetemről. A csillagászok pedig még mindig ez ellen dolgoznak, fáradhatatlanul kutatják az űr mélyét, felfoghatatlan távolságokba tekintenek el, hogy választ találjanak azokra a kérdésekre, amelyek a kezdetektől fogva foglalkoztatják az emberiséget.


Sirius csillag

 

Csuzda Anna

 

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság