Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

A fehér csíkok története

Ma már elképzelhetetlennek tartjuk a gyalogos közlekedést zebrák nélkül. Nem is gondolnánk, hogy a gyalogosátkelők létesítésének jogszabályi kereteit csupán pár évtizede fektették le.

De vajon hogyan oldották meg a gyalogos átkelést a Római Birodalom forgalmas útjain? Ehavi KRESZteződésünkben a zebrák történetének jártunk utána.

Ha gyalog járunk, és át szeretnénk menni az autók tucatjai által használt úttesten, a zebra erre a legbiztonságosabb pont. Duplán biztonságban érezhetjük magunkat, ha jelzőlámpa is található a helyszínen. Persze, sajnos így is akadnak bőven balesetek: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2016-ban több, mint 2500 gázolásos baleset történt Magyarországon!

Nem mindig voltak azonban az emberek biztonságban, ha gyalogosan közlekedtek, ugyanis nem voltak megfelelő szabályozások a közúti közlekedésben. Nagyon messzire kell utaznunk az időben, ha az első, gyalogosbiztonsággal kapcsolatos, bizonyítékkal igazolható kezdeményezést szeretnénk látni. A Római Birodalom az ókori világ gazdasági középpontja volt, területe három kontinenst hálózott be, szükség volt tehát jelentős, akár több száz kilométeres utakra. A mély betonalapozásnak köszönhetően sok esetben a mai napig használható utakat hoztak létre a kiváló itáliai mesterek Kr.e. 2. századtól kezdve.

Ezek a szakértők már gondoltak a gyalogosok biztonságára is. A Vezúv által 79-ben elpusztított Pompeii városában a kutatók rekonstruálni tudták a korabeli átkelőket. A forgalmas utakon a járdák szintjével megegyező nagyságú, akár 20-25 cm-re is kiemelkedő köveket helyeztek el lépésnyi távolságra, ugyanakkor úgy, hogy a szekerek és emberi erővel vontatott kocsik kerekei a kövek között elférjenek.

1886-ban Benz feltalálta a robbanómotoros autót. Az ezt követő évtizedekben az utakon számos baleset történt. A zajos, füstös automobilok megbízhatatlanok voltak, robbanó hangjuk sokszor megijesztette a közlekedésben használt lovakat. A nagyvárosokban elkezdtek kialakulni olyan csomópontok, ahol a gyalogosok tömegesen keltek át az úton. Itt az autósok egy idő után maguktól lassítani kezdtek, azonban a gyalogosátkelő-helyek hivatalos megjelölésére csak 1948-ban tett javaslatot egy angol közlekedési társaság.

Először 1948-ban, Londonban jelezték pontozott vonalakkal a gyalogosátkelés helyszínét. 1949-ben rendeztek egy közlekedési konferenciát Genfben, ahol rögzítették a gyalogos-átkelőhelyek kötelező létesítését. 1949. szeptember 19-én festették fel az első zebrát a világon először a svájci fővárosban.

Európában az ötvenes években terjedtek el a zebrák. Németország is zebralázba került 1952-ben: az NSZK-ban csodájára jártak a fehér csíkozásnak. Először egy hamburgi napilap nevezte „Zebrastreifen”-nek, vagyis zebracsíkosnak a különleges útburkolatot, innen terjedt el az elnevezés később a köznyelvben.

Az 1951-ben készült Állami áruház című magyar film nyitójelenetében észrevehetünk egy érdekességet: gyalogosok számára zebra ugyan még nem volt, de működött már jelzőlámpa. Egy 1975-ös KRESZ-módosítás tette hazánkban is kötelezővé a látványos fehér csíkok felfestését.

 

A DUE Tallózó május-júniusi számában is olvasható a cikk.

 

(Lami Krisztofer)

 

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság