Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Ki figyel a bajbajutottakra?

Ha egy barátod zaklatás áldozatává válik, Te vagy az, aki ezt először észreveheted a mindennapi kommunikációtok során. Ne legyél cselekvésképtelen, hisz Te tudsz a saját korosztályodnak őszinte szavakkal tanácsot tolmácsolni a tanároktól, szülőktől! Kinek mi a feladata ilyen krízishelyzetben?

A feszültséget, ingerlékenységet, és a zaklatott viselkedésének más változásait először a barátok veszik észre. A szülőknek és a tanároknak célszerűbb a barátoktól érdeklődni, és nem közvetlenül a vélt áldozatot faggatni. Eredményes lehet az a módszer is, ha a feltehetően bántalmazott fiatal jelenlétében (de nem vele) a zaklatás témájában beszélgetést kezdeményeznek. Ilyenkor meg lehet figyelni a reakciókat, és később bekapcsolni a beszélgetésbe az áldozatot is.

A felnőttek pedig csak akkor képesek orvosolni a problémát, ha tudnak róla. Bármennyire is nehéz lelki sérelmekről beszélni, különösen kamaszkorban, ebből a sebezhető helyzetből az egyetlen kiút az őszinteség és a bizalom. A másik módszer, amely működhet (bár nem minden esetben), az úgynevezett társmediáció. Ilyenkor egy közös ismerős segíthet csökkenteni a feszültséget a zaklató és az áldozat között. Ennek olyan személynek kell lennie, aki mindkét fél számára elfogadható, és nagyrészt objektíven tud közvetíteni, hogy az áldozat is bízzon benne, de a zaklató is hallgasson rá. Ha eredményes a mediáció, még fennáll a veszélye, hogy a zaklatóban kialakult agresszió nem szűnik meg teljesen, csak más személyre fog irányulni. Persze van rá esély, hogy egy újabb áldozat hatékonyabban kezeli a zaklatást, de a zaklató motivációját is célszerű kezelni, hogy később ne ilyen módon vezesse le a feszültségét.

Mindig nehéz, hogy a zaklató és az áldozat higgadtan megbeszélje a köztük lévő ellentéteket, bár a végső cél a zaklató magatartásának, motivációjának megváltoztatása. A zaklatott illető fél az ellenfelétől, és a bántalmazó nem akarja elveszíteni a róla kialakított „domináns vagyok” és „én vagyok a vezér” képet a társaiban. Nem fogja feladni ezt a viselkedést, hiszen úgy érzi, azzal gyengének tűnne a többiek előtt, akik addig asszisztáltak a tetteihez. Visszás dolog, hogy az asszisztáló csoport nagy része is sokszor megkönnyebbülne, ha kiléphetne a zaklatásból. Ritkán előfordul, hogy a csoport már annyira nem tud azonosulni a zaklatóval, hogy eltávolodik tőle.

A pedagógusok és a szülők feladata a gyermek és fiatal közösségekben, hogy a zaklatót, illetve a zaklatásra hajlamos fiatalt azonosítsák (még akár az előtt, hogy a zaklatás megtörténne vagy súlyosabbra fordulna). Ez után, anélkül, hogy ő ezzel tisztában lenne, érzékenyítő programokkal folyamatosan trenírozni. Jó módszer, ha olyan feladatokba vonják be, ahol a megoldáshoz együtt kell működnie mással, eleinte például a zaklatott baráti körével, majd később az áldozattal is.

Az elnyomás, lealacsonyítás és sértegetés soha nem lehetnek természetes, vagy elfogadható cselekedetek. Legközelebb, mielőtt kigúnyolnál valakit, vagy nevetnél egy bántó megjegyzésen, gondolj bele: Neked hogy esne ez?

 

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság