Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Novák Péter, a bolygó kapitánya

Hány métert tesz meg a sárgarépa, mielőtt Novák Péter fazekában landolna? A színész-mozgalmárt a fenntartható fejlődésről, a duplabillentős vécéöblítőről és a lázadásról kérdeztük a DUE 2011-es médiatáborában.

Novák Péter a Magyar Telekom hello holnap! mozgalmának szóvivőjeként érkezett a táborba, hogy előadásával részt vegyen a DUE fenntarthatósági programjában.

 

Mikor hallottál először a fenntartható fejlődésről?

A fenntartható fejlődés fogalmával 7-8 évvel ezelőtt találkoztam, a Strucc nevű esélyegyenlőségi műsort szerkesztettem az egyik kereskedelmi csatornán. Ez mellesleg az esélyegyenlőség jegyében éjjel kettőkor ment a tévében. Az ottani munka során valahogy ösztönösen ráéreztünk a stábbal arra, hogy mélyebb összefüggések is vannak a diszkrimináció, társadalmi egyenlőtlenség, esélyegyenlőség, illetve más hasonló jellegű témák mögött. Belebotlottunk olyan fogalmakba és értékekbe, amelyek globálisabbaknak tűntek, és hát kiderült, hogy ezt hívják fenntartható fejlődésnek.

Innen már egyenes út vezetett a civil mozgalmakig?

Ekkor én már a Magyar Telekomnál, dolgozóknak szóló esélyegyenlőségi filmklubban munkálkodtam. Mikor az ottani szakemberekkel kialakult egy baráti viszony - nyilván Katival (Szomolányi Katalin vállalati fenntarthatósági osztály vezetője, Magyar Telekom – a szerk.) sem mint főnök és beosztottja beszélgettünk -, akkor elkezdtem autodidakta módon képezni magam ebben a témában. Ők is sokat segítettek, de sokat is olvastam ebben a témakörben. Mindez az addig szétfolyó, ide-oda kapkodó társadalmi munkáimnak értelmet adott. Össze tudtam rakni egy olyan struktúrát a fejemben, ahol láttam, hogy a különböző vállalásaimnak vagy a különböző problémáknak, amelyekkel megkerestek, vagy amelyekre én rátaláltam, hol van a helye, és azok milyen kölcsönhatásban állnak egymással. Ez eszméletlenül fontos a hatásfok érdekében. Itt az előadásban azzal hitegettem az embereket, hogy nem a hatásfok számít, de azért az is nagyon fontos. Hogy az ember energiái megmaradjanak, az az alapvető feltétel, hogy lássa a munkájának az értelmét.

Hogyan függ össze az előadásban említett néhány kulcsszó – a rock and roll és a lázadás – a fenntartható fejlődéssel?

Az én esetemben ez nagyon egyszerű. Arra lettem figyelmes, hogy az a fajta lendület és energia, amit generálok a tevékenységeim kapcsán magamban, a közönségben, ők meg vissza, az kísértetiesen hasonlít a színpadi munkára, arra, amit én hosszú éveken keresztül dalokkal, színpadi jelenléttel próbáltam, és a mai napig próbálok közvetíteni. Valamilyen oknál fogva, vagy áldás, vagy átok, ezt most még nem tudom, az agyamnak ugyanazt a részét mozgatja meg. Hogy egy kézzelfogható példát mondjak: nem volt egyszerű ide 40 fokban lekerülni, nagyon helyesek vagytok, de mégiscsak egy 50 fokos teremben voltunk… Az embernek a színpadra sincs mindig kedve felmenni, de a második-harmadik szám után már fel akarja robbantani a világot, pozitív értelemben, persze. A lázadás szót én csak azért kerülöm ebben a dologban, mert az önmagában való ellenkezést nem tartom semmire, tinédzserkoromban sem tartottam. Mindig láttam, hogy rossz a rendszer, de az azon való változtatás csak akkor hiteles, ha mögé tudsz állítani egy árnyékötletet, egy árnyékszervezetet.

Te személyesen a civil mozgalmak mellett mit teszel a fenntarthatóság jegyében?

Ebben a kérdésben tiszta a lelkiismeretem. A családommal mindent elkövetünk, és mégis szinte semmit. A mi életünkben konkrétan 15-20 százalék aspektusváltást hozott ez az egész, nem kellett kibújjunk a bőrünkből ahhoz, hogy azt mondhassuk: zöld háztartásunk van. Nem járunk megszaggatott ruhákban – bár a nadrágom most épp másról tanúskodik –, nem ostorozzuk magunkat naponta. Tény, hogy a jó sors és az élet megadta azt a lehetőséget, hogy most már Budapest agglomerációjában élünk, nem egy nagyvárosban. Kertes házban élünk, de fontos, hogy ennek méretei pontosan fedik a családom alapvető igényeit. Nem voltak olyan vágyálmaink, hogy medence és helikopter-leszállópályánk legyen. Pont akkora, amekkorában elférünk.

Biotermékeket fogyasztotok?

Van egy veteményeskertünk. A mi sárgarépánk nem utazik 1 800 kilométert, csak 30 métert tesz meg a leveses fazékig. Büszke vagyok erre, mert ez kétkezi munka. Energiatakarékos villanykörtéket használunk, korábban hibridautóval jártam, de most, hogy bővült a család, egy másik kocsit vásároltam. Az is egy osztályon felüli, környezetvédelmi előírásoknak megfelelő jármű. Ha egyedül vagyok, és nem 160 km-t kell utazzak hozzátok, akkor biciklivel járok, illetve tömegközlekedéssel. Duplabillentős a vécéöblítőnk, ez nagyon-nagyon fontos. Ezekben a pillanatokban épül az esővíz-hasznosító berendezésünk, amelynek köszönhetően már nem ivóvízzel fogunk mosni, mosogatni, vécét leöblíteni.

Az asztalos nem volt hajlandó elkészíteni a háromkosaras szemeteseteket.

Nem, ő értetlenül állt az ügy előtt, de attól mi még természetesen szelektíven gyűjtjük a szemetet, ez alap. Fontos dolog fogyasztás tekintetében, hogy előnyben részesítjük a kisvállalkozásokat, kisboltokban vásárolunk. Minimális dolgok, de mégis néha megfeledkezik róluk az ember. Ahányszor például elfelejtek bevásárlószatyrot vinni magammal, az autó csomagtartójába pakolok minden egyes terméket, mintegy ezzel büntetve magam. Még egyszer hangsúlyozom, ettől nem borult fel az életünk. Tök normálisan élünk.

Mit tapasztalsz, fejlődik a fenntarthatóság eszméjének elterjedtsége?

Én erre azt a hasonlatot szoktam használni, hogy 20 évvel ezelőtt még senki nem beszélt Magyarországon spirituális életvitelről, ezotériáról, nem volt divat a horoszkópkészítés, az emberek nem jártak önkontrollra, nem akartak buddhisták lenni, fogalmuk sem volt, hogy mit jelent egy szellemközösséghez tartozni stb. Akkoriban kezdődött el ezeknek a fogalmaknak a beépülése az életbe. Fű, fa, boldogtalan mondta a véleményét mindenről, ezen jókat lehetett röhögni. Még nem vált el az ocsú a búzától.

Itt tartunk most?

Igen. Én azt látom, hogy a köztudatba kezdenek bekerülni bizonyos fogalmak, már egyre többen reagálnak érzékenyen erre az ügyre, néha úgy, mint az elefánt a porcelánboltban, de semmiképpen sem hagyja hidegen őket. És ha az előbb említett analógia igaz, akkor ennek is egy olyan folyamatnak kell lennie, ami rövid időn belül eléri azt a hitelességi szintet, amire ténylegesen azt mondhatjuk, hogy vannak értékes kezdeményezések. Ezeknek mérhető eredménye van.

Szöveg: Ambrus Melinda
Fotó: Trombitás Péter

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság