Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Hiperkarma: "Az új lemez anyagának a kétharmadát összeraktuk."

Bérczesi Róbertet nem lehet elfelejteni. Idén jelent meg Emléxel? című feldolgozás lemeze, koncertezik a Biorobottal és a Panírozott Barikáddal, a Hiperkarmával pedig visszatérő albumokon dolgozik...

 

Egyszemélyes fellépéseidnél az elmúlt években mindig kerülted a Hiperkarma-dalokat. Miért nem szeretted játszani őket és most milyen érzés újra színpadra állni velük?

Talán azért nem játszottam ezeket a dalokat egy szál gitárral szívesen, mert úgy éreztem, hogy egy olyan korszakra emlékeztetnek, amelyekre ha visszaemlékeztem, görcsbe rándult a gyomrom, és szinte ökölbe szorult a kezem. Nagyon nehéz volt a zenekart szüneteltetni, nem volt zökkenőmentes ez az elválás a többiektől annak idején. Másrészt pedig úgy éreztem, hogy egy szál gitárral ezek a hiperkarma dallamok többségükben nem is nagyon működnének, mert nincsenek benne külön akkordmenetek a refrénre vagy átkötő részekre, önmagukban nem annyira érdekesek, inkább a ritmussal és a szöveggel együtt mennek el.

Hogy sikerült rendezni a viszonyotokat a srácokkal, hogy a Hiperkarma idén újra összeáll?

Úgy, hogy én nagyjából magamhoz tértem, megint lehetett beszélni velem, nem beszéltem vicsorogva, nem voltak esetleg dührohamaim, nem volt érthetetlenül gyors vagy éppen érthetetlenül lassú a beszédem, és így természetes volt, hogy egy hullámhosszon lettünk megint. Februárban összehívtam a bandát és gyakorlatilag szinte mindenki egyből rábólintott az újrakezdésre.

Frenk volt az, aki csak a hatodik próba után csatlakozott a zenekarhoz, akkor beszéltük meg, hogy visszaszállna mégis ritmusgitározni, illetve vokálozni. Február óta listázom ezeket a próbákat, 32 próbát csináltunk a hiperkarmával, és most már ott tartunk, hogy a régi számokat nagyrészt megtanultuk és az új lemez anyagának a kétharmadát összeraktuk.

Régebben elég sűrűn koncerteztetek, idén nyáron viszont csak olyan 4-5-ször lehetett titeket hallani-látni. Direkt kerültétek a „sűrűbb” szereplést?

Igen, ennek több oka van. Egyrészt az, hogy mentálisan azért még nem vagyok a topon annyira,hogy belevessem magam egy ilyen őrült mókuskerékbe, ahogyan több nagyobb fesztiválzenekar, akik azért bírják a tempót, már több éve benne vannak a taposómalomban, és rutinból le tudják vágni a dolgokat. Nekem ez régen sem ment annyira, gyakorlatilag minden koncerten meghaltam, így igazából nem lehet túl sok koncertet adni. Most nem szeretném, hogyha megint visszaesnék a régi életformába, ezért óvatosan csak kevés koncertet nyomunk. Másrészt meg azt is szeretnénk, hogy legyen egyfajta eseményjellege egy Hiperkarma koncertnek. És van egy harmadik ok is az, pedig az, hogy a zenekar tagjai nagyon sok más zenekarban is játszanak, Laca, a basszusgitárosunk a Pál Utcai Fiúkban is basszusgitározik, Frenk a Budapest Bárban énekel, ezen kívül a szóló zenekarával is koncertezik, a dobosunk, Ádám pedig az Intim Torna Illegálban is játszik. A négy zenekar koncertjeit egy közös naptárba egyeztetjük, ha látnád azt a naptárt, szinte teljesen tele van.

Pont ezért várjuk annyian a  Zöld Pardonos koncerteteket. Készültök valami különlegessel erre az alkalomra?

Az igazat megvallva odáig még nem jutottam el, hogy ezen agyaljak, mert közben elkezdtünk stúdiózni is, most egyelőre ezzel vagyunk elfoglalva, meg az új lemez szövegein végzem az utolsó simításokat.

Hogy milyen élmény lesz a Zöld Pardonban játszani ennyi idő után, nem tudom, valószínűleg nosztalgikus, melankolikus, mélabús is lesz egy kicsit, mert én azért ’99-óta odajártam, gyakorlatilag a ZP fennállásának elejétől. A kezdeti időkben nagyon sok dalt írtam azon a helyen, sokat feküdtem ott a fűben, nagyon kellemes élmény volt. Akkoriban Csepelen laktam, csak bevonatoztam a Boráros térig, átsétáltam a hídon és ott volt a buli, ott volt az a kis mező, amiről senki sem tudott. Azért is lesz egy kicsit gombóc a torkomban, mert 12 év után ez nem csak a hely évadzárója lesz, hanem az egésznek a bezárása. Nagyon sajnálom, hogy így fog történni, mindenesetre az biztos, hogy valami érdekességet ki fogunk találni erre az alkalomra.

Világjobbító dalok, emberjavítás, észhez térítés a dalszövegekben. Ezeket tapasztalat alapján írod vagy képzelt szituációkból?

Én a legritkább esetben cenzúrázom csak a saját dalszövegeimet. Például írok egy pár sort, ami frappáns és rímel, de érzem azt, hogy bármennyire is frappáns, lehetnek olyan emberek, akiket ez megbánhat, akkor bármennyire is jó a dalszöveg, kihagyom. Máskülönben pedig a dalszövegírás folyamatából önmagam kivonom, tehát a saját gondolataimat, amit én akarnék mondani, azt úgy nem mondom ki, hogy na, most leülök és írok egy történetet erről meg arról, mert akkor az erőltetett lesz, eléggé szájbarágós, didaktikus. Inkább elengedem magam és leírom, ami jól hangzik. Ha találok benne egyfajta olvasatot, akkor azt dalszövegnek tekintem. Az egészben az a mágia,hogy mikor ezzel a dalszöveggel elkészülök és eljátszom magamnak, mindig arról szólnak, ami abban az időszakban történt velem, csak éppen úgy kifejezve, amit magamtól nem tudtam volna leírni, hogy na most akkor megírom,hogy elhagyott a barátnőm és ezt meg ezt érzem emiatt,hanem egyszerűen csak írtam és amikor elkészült a dalszöveg, erről szólt pont. 

Nagy Kátya

(Másodközlés a DUE Tallózó szeptemberi számából)

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság