Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

„Incselkedem a cikkírással” - Interjú Lotfi Behnammal

Együttműködött az életében a zene és az újságírás. Párhuzamosan csinálta a két dolgot,
de végül a zene győzedelmeskedett. Lotfi Behnam - a Compact Disco egyik tagja -, röviden Begi, beszélt múltjáról, jelenéről, és a jövőbeli terveiről mikor a tábor harmadik napján ellátogatott hozzánk.

Hogyan kerültél először kapcsolatba a médiával?

 
Egész kis koromban eldöntöttem, hogy én valamilyen úton-módon zenével, a zenei életben
akarok érvényesülni, így két oldalról támadtam. Az egyik a zenélés volt, a másik része,
minden ami a zenéhez kapcsolódik; az iskolarádió és az iskolaújság. Ez aztán a későbbiekben
is megmaradt, hisz voltak cikkeim, amik megjelentek a városi újságban. Habár rövid ideig
is, egy elektronikus zenei magazinnak a főszerkesztője voltam. Úgyhogy nekem az újságírás
mindig a szívem csücske volt. Mindig is keresztezte az utamat az újságírás és a média.
Kétszer jelentkeztem, és kétszer fel is vettek a Kodolányira, kommunikáció- és gazdálkodás
tanra, de aztán ott mindig a zene győzedelmeskedett. Ki tudja, ha 50-60 évesen nem akarok
majd a színpadon állni, lehet megint visszakanyarodok ebbe az irányba.
 
Jól érzed a mikrofon előtt állva?
 
Igen, de továbbra is incselkedem a cikkírással.
Ha írni kell – állítólag jól írok – mint például, mikor Bakuban voltunk elkezdtem egy blogot,
egy napi beszámolót írni, és nagyon sokan szerették. Csak, ahogy közeledett a verseny,
annyira nem jutott időm ezt folytatni. De mindig pozitív visszajelzést kapok az írásaimról,
úgyhogy szerintem ez még nem egy lezárt történet az én életemben.
 
Elárultad már, hogy gimnazistaként foglalkoztál újságírással, a DUE hogyan kapott ebben
szerepet?
 
Volt egy felhívás, csak akkor még nem 10 napos tábor volt, hanem egy hosszúhétvége Vácon.
Valójában ugyanezek voltak, mint amit ti most csináltok, csak rövidebb ideig. Nagyon
tetszett, meg úgy élveztem az egészet. Az a baj, hogy csak egyszer vettem részt, mélyebben
ebbe se bonyolódtam bele.
 
Ha most lennél gimnazista, akkor ellátogatnál a DUE táborba?
 
Azt gondolom, hogy ez egy abszolút jó dolog. Valójában tanulással töltitek ezt az időt, hiszen
azzal foglalkoztok, amivé válni akartok, de mégis itt vagytok a vízparton, így van benne egy
kis nyaralásérzés is. Ez nem egy kötelező dolog, amit be kell magolni, hanem egy szabadon
választott dolog, amire kíváncsiak vagytok. Ez elég szuper dolog.
 
Ha az újságírás mellett döntesz, mit csinálnál másképp, mint a szakemberek?
 
Én biztos az a nyomulós fajta lennék, és megpróbálnék jó kapcsolatokat kialakítani, és
összehaverkodnék a zenészekkel. Az a baj, hogy az újságírók rövidtávon gondolkodnak. Ha
valaki tényleg összespanolna bármelyik zenésszel, vagy színésszel, akkor ki tud alakulni
egy olyan kapcsolat, hogy az a művész letiltja az összes többi újságot és azt mondja; „Én
nem foglalkozom veletek, mert van egy újságíró haverom és neki adok exkluzív interjúkat.”
 
Szerintem nem megtérülő kiskapukon átbújni és átverni a másikat, mert az hamar kiderül. Én
biztosan élesen fogalmaznék, – mint ahogy szoktam – de arra törekednék, hogy kialakítsak jó
kapcsolatokat olyan emberekkel, akikkel hosszútávon tudok dolgozni, és sikeres tudok lenni.
 
Ha nincs a Compact Disco, most zenei újságíró lennél?
 
Persze; koncertbeszámolók, lemezkritika, és ami a zenével kapcsolatos. Például nem
kezdenék el a divatról írni.
 
És hogy vezetett az út a Compact Disco-ig?
 
Tíz évig DJ-ként bejártam majdnem minden pontját az országnak, sőt a zenémmel eljutottam
Japánba, Londonba és Hollandiába is, tehát külföldön is voltak fellépéseim. Viszont egy
idő után meguntam azt a közeget, azt amit csináltam és úgy éreztem, hogy én ennél picit
többre vágyom. A többi véletlenek sorozata volt. Megláttam a Csabit, azt hiszem valamelyik
AKTÍV-ban láttam egy koncertbeszámolót a Csabiék akkori zenekaráról, a Megasztár
kapcsán. Előtte voltam egy Seal koncerten, ami egy akusztikus koncert volt. Teljesen
csalódott voltam, hogy az egyik kedvenc dalomat, a Killert egy szál gitárral és erősítők nélkül
adták elő, és durcásan a második szám után eljöttem a koncertről. Az volt a fejemben, hogy
ezt a számot én most feldolgozom, amilyenné én szeretném, és rá egy hétre láttam a Csabit a
tévében ezt énekelni. Ezután megkerestem a Csabit, megcsináltuk ezt a dalt, neki is tetszett ez
a felfogás, és aztán abba maradtunk, hogy majd egyszer megkeressük egymást. Eltelt két év,
és a Csabi akkor felhívott, hogy szerinte most jött el az idő, hogy megkeressük egymást, és
megpróbáljuk, a többi viszont már történelem. Onnantól kezdve már Compact Disco.
 
Miután megalapult a banda, külföld mát tervbe volt véve?
 
A legelejétől kezdve, ahogy leültünk elsőre beszélni erről, az volt az alapvető cél, hogy akkor
azért fogunk angolul énekelni, mert nem csak Magyarországon szeretnénk ezzel bármit is
elérni, hanem külföldön is. Tehát ez szerintem alapvető kérdés volt egyébként a Compact
Disco zenekar létrejöttében. Ez egy cél volt, amit kitűztünk, hogy megpróbáljuk nem csak
Magyarországon.
 
Sikerült maximálisan kihasználni az Euróvíziós Dalfesztivál adta lehetőségeket?
 
Erre nehéz egyelőre válaszolni, de azt gondolom, hogy igen. A 15 országban aláírt
lemezszerződés az már önmagáért beszél. Meglátjuk, hogy ebből mi lesz, mert a nyár
uborkaszezon a lemezkiadás terén. A legfontosabb dolog, hogy mi nem az a zenekar vagyunk,
akik még öt év múlva is ezzel próbálnak elmenni haknizni. Ez most lement, valószínűleg még
nyáron ezzel foglalkoznak, utána ősszel saját turnéval, újrahangszerelt dalokkal szeretnénk
terítéken lenni.
 
(Kiss Réka, Ültanir Jázmin)

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság