Eseménynaptár

Sajtóigazolvány
és tagjelentkezés

Shop

Shop

Így írtok ti

DUE Almanach

Due Tallózó

Due rádió

Médiatár

Médiatár

DUE Média Archívum

DUE Média Archívum

Due Médiaügynökség

Szezonok és fazonok vidéken

Nem csak egy új tanév vette kezdetét, hanem egy új évszak is. A levegő hűvösödik, a nyári melegek eltűnnek, és a természet színes köntösbe burkolózik. Visszatértünk az iskolapadba, illetve a jól megérdemelt szabadságokból a munkahelyekre. De vajon mi történik ilyenkor vidéken?

A kertekben és a földeken is egy új szezon elé néznek a gazdák. A háztáji kertekben az elszáradt növényeket összeszedik és a komposztálóba rakják őket. Majd felássák a veteményest, a takarmányföldeket, és elvégzik az őszi trágyázást. A szerves trágyát beássák a földbe, így az tavaszig ott érlelődik, és felfrissíti tápanyag-gazdaggá teszi a talajt. Ezzel pótolják az előző évben a növények által felhasznált tápanyagot. „Nem szabad, hogy friss legyen a trágya, mert a friss nitrogén kiégeti a földet. De az sem jó, ha kiszárad, ezért télire kupacba rakjuk és lefedjük fóliával.” – kezdi felvilágosításunkat vendéglátónk és kalauzunk, Páble Tamás, kezdő agrármunkás, ahogy ő nevezi magát.

Mindezen előkészítések után ősszel a földek pihennek, regenerálódnak. A konyhában viszont annál nagyobb a sürgés-forgás, mert a nyáron, ősz elején megérett gyümölcsöket és zöldségeket elteszik télire az asszonyok. Borsó, bab, paradicsom – ezeket vagy befőzve, vagy szárítva rakják el. Vannak olyan termények, amelyeket tulajdonképpen éretlenül tárolnak, például a zöld dinnyét, karfiolt, szilvát, zöld diót vagy bébi kukoricát savanyítva sorakoztatják fel a spejzekben. A lekvárok nagy részét a nyár folyamán már befőzték, de a körtéből és az almából ekkortájt még kompótot készítenek.

Júliustól kezdve egész nyáron arattak. Kezdték az árpával, majd folytatták a zabbal, jött a búza, és végül a rozs. Levágták, szárították és betárolták őket. Régebben azonban még a viaszérés stádiumában vágták le a gabonákat, amikor még nincs kinyílva a kalász. Behordták őket a földekről és cséphadaróval kiverték a magokat a kalászból. Mire ez a folyamat lezajlott, addigra beérett a mag is. Ma már a teljes folyamatot kombájnok végzik.

A kukoricát viszont a vénasszonyok nyarán aratják. „A learatott kukoricát góréba tesszük. Ez egy két méter széles, hat méter hosszú és három méter magas fa rácsszerkezet. Van teteje, de mégis szellőzik. Nem ömlesztve, hanem csövestül rakjuk bele a kukoricát, mely májusig leszárad. Télen pedig lemorzsoljuk az állatoknak ezt a góréban szárított kukoricát.” – mondja a fiatal állattenyésztő.

Szeptember végére már be kell tárazni a gabonákat és a takarmányt, ugyanis az állatokat Szent Mihály napján beterelik a legelőkről. Van, ahol még ez után egyszer-kétszer kiengedik a kukoricatarlóra a juhokat, mert olyanok, mint a porszívó: feleszik az elhullott szemeket, így a következő évben nem nő össze-vissza a földön a kukorica. „Szeptember 29-én falun, ahol tartjuk még ezt a szokást, nagy mulatságot rendezünk. Majd elkezdődik a juhoknál a fedeztetési szezon.” – azaz a kosokat ráengedik a nőstényekre, hogy sokasodjanak és szaporodjanak. A pároztatás azért ilyenkor, ősz elején zajlik, mert egyrészt nyáron a nagy meleg miatt nem működnek ezek a biológiai funkcióik, másrészt, hogy legyen bárány húsvétra. Ha pedig télen fedeztetnek, akkor augusztusra lesz bárány, de ez inkább olasz szokás.

A Márton-napi liba viszont egy ősi magyar hagyomány. A márciusban kikelt libuskákat szeptember elején kezdik el tömni, melyet Magyarországon, a hírekkel ellentétben, még mindig lehet folytatni, legalábbis a házi gazdaságokban. Szokás szerint november 11-én vágják le a hízott libákat, melyek közül a legnagyobb, leghízottabb májúak számítanak a legszebb példányoknak.

A sertésnél nincsenek olyan szezonalitások, mint a juhnál vagy a libánál. Ő majd decemberben kerül reflektorfénybe a gazdaságokban, amikor a disznóvágások kezdődnek. A teheneknél az évszakokkal változó rutin mindössze annyi, hogy tavasztól őszig napközben a legelőn vannak, míg télen az istállóban „tengetik” napjaikat – hiszen nem csak a hideget nem szeretik, de legelni sem tudnak. A velük kapcsolatos napi munkafolyamatról így mesél Tamás: „Minden falu határában van egy nagy legelő. Reggel hatkor a gulyás kihajtja, majd este hatkor betereli a teheneket. Próbálja tartani a tizenkét órát, mert reggeli és az esti fejés között jó, ha eltelik ennyi pihenőidő. A tehenek maguktól járnak: a gulyás megy hátul, s mindegyik jószág tudja, hogy melyik portánál kell bekanyarodnia. Ezért is született az a mondás, hogy ’Néz, mint borjú az új kapura.’, mert ha a nap folyamán kicserélték a porta kapuját, akkor bizony nem tudta a szegény pára, hogy jó helyen jár-e.”

A huszonhárom éves fiatalember állattenyésztő-mérnöki végzettséggel már rendelkezik, és most mesterképzésben takarmánybiztonsági-mérnök szakon tanul a gödöllői Szent István Egyetemen. Ám a cél nem csupán egy papír megszerzése: Tamás a családi birtokot akarja felvirágoztatni. „A mezőgazdaságban van jövő. Aki ennek ellentettjét mondja, az hazudik. Ha van valakinek egy 50-100 hektár birtoka, akkor is lehet olyan lehetőségeket találni, hogy nyereségesen jöjjön ki belőle. Az ár-érték arányt kell ügyesen meghatározni, és bőven meg lehet élni az agrárvilágban.”

Nagyszülei foglalkoztak mezőgazdasággal, azonban a szocializmus idején állami kézbe vették az ő birtokaikat is. Ezért Tamás szüleinek esélye sem volt örökölni a hagyományokat: termőföldek hiányában kénytelenek voltak más szakmát választani. A rendszerváltás azonban kárpótolta a korábbi birtokosokat, ezért Tamás már olyan világba születhetett, mikor családjának és egyben falujának is újra fontossá vált a földdel és az állatokkal való foglalkozás. „Jelenleg egy része a földjeinknek bérbe van adva, de szeretném, ha pár éven belül már mi gondoskodnánk az összes birtokunkról. Be is adtam a Fiatal Gazda Pályázatra a jelentkezésem, melyen, ha nyerek, akár negyvenezer eurót is befektethetek a családi gazdálkodásunkba.”

 

Befőzési tipp

Vajon régen hogyan főztek szalicil és zselatin nélkül? A jó minőségű gyümölcsöt addig főzöd, míg be nem sűrűsödik, cukorral kicsit édesíted, ha szükség van rá, és még forrón tiszta üvegekbe töltöd, lezárod. Majd letakarod egy jó nagy dunyhával, vagy sok-sok takaróval, hogy lassan hűljön ki. Ezzel a módszerrel nem kell bele tartósítószer, mert a jól lezárt, tiszta üvegben a forró lekvárba nem kerül olyan baktérium, ami erjedési folyamatokat indítana el benne.

 

(Juhász Bálint és Lazáry Fanni)

 


A projekt a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Elnökségének értékelése és javaslata alapján, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában, a Nemzeti Vidékfejlesztési Program Irányító Hatóságának jóváhagyásával valósul meg.

Due Médiahálózat- a diákújságíró egyesület. Közösség. Tehetség. Barátság