Korlátlanság vagy elszigeteltség?: Így hat az internet társas kapcsolatainkra és lelki egészségünkre

Photo of young couple using their cellphones sitting on sofa at home. Looking at phones.

Kétségtelen, hogy az internet megszámlálhatatlan előnnyel bír és megjelenése óta a lehetőségek egyre bővülő tárházát nyújtja, de vajon hogyan befolyásolja az állandó online jelenlét a személyes jólétünket és kapcsolatainkat?

Vacsora egy kattintás alatt, a legfrissebb hírek egy karnyújtásnyira, ezer meg ezer „ismeretlen ismerős” a közösségi oldalakon – az internet teljesen átalakította társadalmunk mindennapjait, és ma már joggal állíthatjuk, alig létezik olyan tevékenység, amely a világhálón kívül zajlik. Leomlottak a kommunikáció korlátai, az információk szinte pillanatok alatt elérhetőek, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, ahogyan szociális életünket formálja a technológiai forradalom.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a közösségi média platformjainál nem létezik jobb hely az ismerkedésre: az Instagramon vagy a Facebookon csupán egyetlen gombnyomás elegendő, hogy kapcsolatot létesítsen az ember, megannyi barátra és új ismerősre tegyen szert. Az internet 24 órás, állandó társaságot biztosít, amely mellett lehetetlen unatkozni vagy magányosnak lenni.

Mondanunk sem kell, hogy a valóság ennél sokkal árnyaltabb képet mutat: míg bizonyos emberek valóban csak az internet pozitív oldalát és előnyeit érzékelik mindennapjaikban, akadnak olyan egyének is, akik – akár anélkül, hogy tudatában lennének – állandó veszélynek vannak kitéve, miközben az internetet használják. Elég a már számtalanszor említett közösségi oldalaknál maradni, amelyek otthont adnak nemcsak a nárcizmus szárnyalásának, de a hasonlítgatásnak és az eredmények összeméregetéséhez is. Mindezek rendkívül károsak lehetnek egy önértékelési zavarral küzdő egyén számára, és saját erényeinek megkérdőjelezéséhez vezethetnek.

A társas kapcsolatokat illetően is hasonló ellentmondás figyelhető meg: az online jelenlét lehetővé teszi, hogy távoli szeretteinkkel kommunikáljuk vagy bővítsük ismertségi körünket, ugyanakkor az internetes kommunikációt nem lehet egy lapon említeni egy offline találkozással. A személyes együttlétet, beszélgetést – legyen szó egy közösen eltöltött hétvégéről, vagy akár csak egy félórás kávészünetről – őszinte reakciók, arckifejezések, kendőzetlen testbeszéd kíséri, és érzelmileg nagyobb hatással bír, mint egy telefonos üzenetváltás. Mindez hiányérzetet ébreszthet, hiszen felerősíti a magányt és az elszigeteltség érzését.

Mégis hogyan lehet felülkerekedni az internet adta kockázatokon?

Az biztos, hogy nem egyik napról a másikra, hiszen a technológiai olyan szinten vált mindennapjaink részévé, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Segíthet azonban egy időnkénti „digitális-detox”, vagy „digitális-korlátozás”, amikor limitet szabunk napi internethasználatunknak, és helyette inkább egy volt osztálytárssal találkozunk, vagy besegítünk a nagytakarításban!

(Bezzeg Hanna)