Kecskés István

Kecskés István
a DUE elnöke

Ha édesanyám 1992-ben nem szúrja ki valahol a DUE hirdetését, ami egy újságíró tanfolyamot reklámozott, én ma nem dolgoznék a Nemzeti Sportnál.

Az egész még gyerekkoromban kezdődött, amikor, mint minden barátom, én is rengeteget gombfociztam. Mivel nincs testvérem, jobbára egyedül tettem, legalább mindig én győztem. Viszont úgy éreztem, hogy az akkori Népsport mintájára én is írhatnék tudósításokat egy nagy füzetbe. Ezt meg is tettem.

Ekkor jutott eszembe, hogy ezt nagyban is lehetne csinálni és én ahelyett, hogy mozdonyvezető szerettem volna lenni, azonnal az újságírásról és a sportlapról álmodtam. Mára ez sikerült és bár a kollégáimmal a mai napig is rendszeresen gombfocizom, ezekről a meccsekről már nem írok, annál inkább a magyar bajnokság ragyogó mérkőzéseiről. Azt hiszem, nagyon sokan cserélnének velem, mert én valóban pénzt kapok azért, hogy ezeket a nem mindig túl színvonalas „bajnokikat” végignézzem.

Persze, a gombfoci-pályától nem vezetett egyenes út a stadionokig. Én is elvégeztem az általános iskolát, aztán egy fatális tévedés miatt eltöltöttem négy évet egy közgazdasági szakközépiskola számvitel-gazdálkodás szakirányán (talán ennek köszönhető, hogy sosem olvasok el gazdasági cikkeket), majd főiskolára és egyetemre is jártam. Közben elvégeztem azt a bizonyos tanfolyamot, amelyen többek között Balázs Géza és Szayly József is tartott előadást. Tőlük nagyon sokat tanultam. Ez olyannyira látványos volt, hogy 1994-ben oda is ítélték nekem az „Év diákújságírója” díjat. Három évvel később már én voltam az egyesület elnöke, szóval öt évvel a belépésem után.

Azon kevesek közé tartozom, akik dolgozhatott az összes eddigi Pest megyei lapnál. Nem tölt el büszkeséggel, de a Pest Megyei Hírlap, a Pest Megyei Sport, a Pest Megyei Hírek, a Pest Megyei Krónika és az Új Pest Megyei Hírlap is megszűnt, amikor ott dolgoztam. Utóbbi eltűnését követően a Pest megyei önkormányzat sajtóosztályára menekültem, úgy voltam vele, egy ilyen intézmény nem szűnhet meg. Az nem is, de én önhatalmúlag felmondtam, mert egyik-napról a másikra ölembe hullott álmaim munkahelye a Nemzeti Sportnál. Ennek már jó sok éve és bármilyen furcsa, ez a lap nem szűnt meg. Szóval lehet, hogy mégsem bennem van a hiba…

Időközben új kihívást is találtam magamnak 2009 márciusa óta – a Nemzeti Sport mellett – a szigetszentmiklósi önkormányzat szóvivője is vagyok. Ennek keretében szerkesztem a város internetes oldalát és az önkormányzat lapját is. Természetesen a város sportjába is érintett lettem, hiszen az NB II-es SZTK-Erima honlapja is hozzám tartozik már. Nem unatkozom. Egy pillanatnyi időm sincs rá.