Megírtad az összes online leckét, csillog-villog a ház a tisztaságtól, és a Netflix sem dob fel semmit, ami lekötne? Hívd össze a családot, és társasra fel! Összegyűjtöttünk néhány olyan játékot, amivel könnyedén elillan a délután anélkül, hogy észrevennétek – közben pedig az agyatokat is dolgoztatjátok!
The Mind
Egy pofonegyszerű kooperatív játék, amelyet mégis joggal hívhatunk a tökéletes egymásra hangolódás eszközének.
A feladat mindössze annyi, hogy a játékosok a kezükben lévő számkártyá(ka)t egymás után megfelelő sorrendben rakják le az asztalra, ezzel közösen egy hibátlan növekvő számsort alkotva. Mindezt úgy, hogy nem beszélgethetnek egymással, sőt, semmilyen információt nem közölhetnek a másikkal, nem használhatnak egyezményes jeleket. Tehát adott egy játék, amit csendben, rezzenéstelen arccal kell játszani.
Mi ebben a jó? Az időérzékeink összehangolása, és természetesen a csendet megtörő üdvrivalgások egy számsor sikeres összeállítása esetén: először csak egy-egy lappal a kézben, majd kettővel, hárommal… Így talán már érthető, miért került az eredeti német kiadás dobozára: „Lass uns eins werden”, azaz „Váljunk eggyé”.
Illusion
A The Mindhoz egyszerűségében nagyon hasonló kártyajáték, mely a mintafelismerés mechanizmusára, jó becslési képességre épít.
A kártyákon különböző formakavalkádokat jelenítettek meg a készítők, egy azonban közös mind a – közel 100 – lapon: piros, sárga, zöld és kék színek találhatók rajta.
Miből mennyi? Ezt meglátni a játékosok feladata. A kör elején kihúzott nyíl jelöli, hogy melyik színt kell figyelni az adott menetben, melyben a játékos két dolgot tehet, ha rá kerül a sor: húzhat egy illúziókártyát, amit le kell tennie az asztalra a többi kártya közé oda, ahol szerinte megfelelő a színek aránya szerint, vagy bejelentheti, hogy hiba van a sorban. Ez utóbbi esetében fel kell fordítani a sort alkotó összes kártyát, – melyeknek hátulján százalékosan jelölték a négy szín arányát – és ha valóban nem hibátlan a sor, megnyerte a kört.
Könnyen tanulható játék, ami akár kisebb gyerekekkel is játszható (8 éves kortól ajánlják), rövidsége miatt pedig még egy digitális tananyaggal teli napba is belefér egy-egy kör.
Csaló molyok
„Ne csalj, tönkreteszed a játékélményt! Miért nem bírsz veszíteni?” – egy átlagos társasjáték mellett gyakran elhangzik hasonló. Mi lenne, ha létezne olyan játék, amiben nem hogy csalhatsz, de akkor nyerhetsz, ha te csinálod a legjobban? Áh, már van ilyen, például a Csaló molyok.
A cél az, hogy legelőször szabadulj meg a kezedben lévő kártyáktól: ezt teheted úgy, ha rád kerül a sor, a sorrendnek megfelelően raksz le kártyát, a különleges kártyáknak megfelelően jársz el, vagy valamilyen módon eltüntetsz körönként egy lapot, ezzel növelve a nyerési esélyeid.
A csalást bárhogyan elkövetheted, csak a felügyelőmoly meg ne lássa! Nagy eltüntetések, nagy bukások, nagy nevetések várnak a játékosokra – csak nehogy olyan jól csaljatok, hogy a pakli bánja!
Concept
Ha az Activity-t szereted, biztosan tetszeni fog a Concept is!
Pörgős partijáték, amelyben feladványokat kell megoldani, de ezúttal nem a ceruza, a mozdulataid, vagy a beszélőkéd lesz a kommunikáció eszköze, hanem a dobozban lapuló különböző színű kis kockák, kérdőjel és felkiáltójelek. Ezeket kell elhelyezni a kis ikonokkal teli játéktáblára, és hozzásegíteni a játékostársakat, hogy kitalálják a megoldást.
Nem muszáj ugyanazt a színt használni, ha a fogalommal kapcsolatos új gondolatmenetet szeretne az adott játékos kezdeni, azt megteheti más színű kockákkal is, továbbá azok nagy mennyisége is jelenthet nyomatékosítást egy-egy ikon mellett.
Ezeken szinte minden alapvető fogalmat felfedezhetünk: színeket, formákat, irányokat, illetve olyan kategóriákat, mint például foglalkozás, művészet, állat, növény, jármű vagy testrész.
A Conceptnek van pontozási rendszere is: aki a legtöbb villanykörte alakú zsetont gyűjti össze, az nyeri a játékot, ám sok esetben ez el is hagyható, akkor is élvezetes a játék, ha a társaság összedolgozik, és csak egymás után próbálják kitalálni a koncepciót, ami bizony jó asszociációs képességet és kreativitást igényel mindkét fél részéről.
A feladványkártyákon három szintet jelölnek, ha az egyszerűbb fogalmak kitalálása már unalmas, érdemes a fekete mezőből választani, és kirakni a táblán bonyolult szóösszetételeket, közmondásokat, vagy akár saját feladványokat is.
Bűnügyi krónikák
Laikusok számára talán úgy tűnik, a társasjátékok maximum az igényesebb csomagolásban és grafikában fejlődnek, de a Bűnügyi krónikák teljes egészében a 21. század társasjátéka: egy applikáció által vezérelt bűnügyet kell megoldani, de kézzelfogható személy-, tárgy-, helykártyák segítségével – mintha egy krimiben lennénk, és a Scotland Yard irodájában feltérképeznénk az esetet azokkal a zsinórokkal, tudjátok!
A csapat, mint nyomozó dolgozik egy-egy ügyön, de segítségükre van egy tudós, egy orvos, egy hacker és egy kriminológus is, akiktől fontos információkat kapnak a játék során.
Azért zseniális ez a társasjáték, mert egy játékot nem fog ugyanúgy megoldani két társaság – ugyanis nem a kézzelfogható kártyákon szerepelnek az előrehaladást segítő információk, hanem egy QR kód segítségével a telefon jeleníti meg azokat az applikáción belül, így máshogy kaphatja meg a csapat ugyanazt az információt a játék különböző fázisaiban.
A nyomozók szabad kezet kapnak, így elmehetnek beszélni hozzátartozókkal, gyanús személyekkel, ellátogathatnak helyszínekre, kereshetnek nyomokat az áldozat lakásán egy 360 fokos képen, kereshetik a gyilkos fegyvert, s ők döntik el, mit milyen sorrendben tesznek, az viszont nem mindegy, hogy a játék órája szerint mennyi időt töltenek el a nyomozással – az értéklésnél ez is számít!
Természetesen egy-egy karakter adhat szükségtelen információkat, megváltoztathatja a viselkedését az ügy során, sőt, sokszor a játék is belerondít a nyomozók dolgába, és egy hirtelen bekövetkező eseménnyel teljesen összekavarja őket.
Szerencsére az átláthatóságot segíti a bizonyítéktábla, ami mindig a játékosok előtt lehet az asztalon, s amelyen vezethetik, eddig milyen nyomokat találtak, kik a gyanúsítottak, melyek a fontos helyszínek.
Ha úgy érzik, megfejtették az ügyet, lezárhatják azt, ekkor a játék felteszi a legfontosabb kérdéseket, melyek például a gyilkos személyére, az indítékára, a gyilkos fegyverre irányulnak, ezután az app kiértékeli a csapat teljesítményét, és feltárja a történetet.
A Bűnügyi krónikák egy komplex, izgalmakkal teli játék, ami megköveteli a gondolkodást, az összefüggések megtalálását, a sorok között olvasást, és egy szabad estét, ugyanis egy ügy megoldása akár 1-2 órán át is tarthat.
A Rettegés Éjszakája: Vérfarkas (One Night Ulimate Werewolf)
Bár elsősorban nagyobb társasággal élvezetes (kb. 7 fő), a One Night akár a játék megvásárlása nélkül is játszható papírcetlik és a Play áruházból letölthető alkalmazás segítségével. Tökéletes partijáték, egyrészt rövidsége, másrészt a kevés eszközigénye miatt, de nehéz megállni egy-egy kör után!
Az alkalmazásban kiválaszthatjuk, melyik karakterekkel szeretnénk játszani a játékot, ez alapján minden játékos kap egy kártyát, amelyen szerepel, az adott körben kit kell eljátszania.
Az alapkoncepió szerint a falu lakosságát a vérfarkasok fenyegetik, a falusiak célja tehát megtalálni ezeket a szörnyeket, és megölni őket. Ám az éjszaka alatt nemcsak a vérfarkasok kelnek fel, hogy meglássák egymást, jöhet a rabló, a látó, a bajkeverő is, hogy információkat szerezzenek a másikról, vagy épp megbolygassák a karakterosztást.
Az app által vezetett éjszaka lezajlása után a társaságnak 5 perce van a megbeszélésre, az információszerzésre, az idő lejárta után ugyanis szavazni kell, kit öljenek meg. Ha a falusiak megtalálják az egyik vérfarkast, megmenekültek a veszély elől, ám ha a vérfarkasok és csatlósuk ügyesen taktikáztak és elterelték magukról a figyelmet, könnyen lehet, hogy egy ártatlan esik áldozatul, és a szörnyek csapata győzedelmeskedik.
(Novák Henrietta)
