Televíziós szerkesztő, három kamasz édesanyja, volt csoport- és táborvezető. Állítása szerint egész életére hatással volt az, amit a DUE adott számára. Királyhegyi Zsuzsannával beszélgettünk.
Hogyan kerültél kapcsolatba a DUE-val? Milyen élményeket szereztél az első táborodban?
Amikor 1985-ben először táboroztam, az egyesületet még nem is DUE-nak nevezték. A mai napig beleborzongok, ha visszagondolok az első táboromra. Fantasztikus érzés volt az a mérhetetlen szabadság, amelyet 15-16 éves kamaszként kaptunk. A szocializmus éveiben a DUE-tábor egy sziget, egy kéthetes, szellemi-lelki szanatórium volt, ahová középiskolás koromban minden évben elmenekültünk, hogy feltöltődjünk.
Mi mindent köszönhetsz az egyesületnek?
A szakma alapjait és valamennyi gyakorlati tudnivalót a táborok alatt sajátítottam el, mindezeket pedig a hétköznapjaim során is használom. Jelenleg szabadúszó vagyok, többnyire televíziós műsorokat szerkesztek; vetélkedőkkel, magazin- és portréműsorokkal foglalkozom. Az egyetem elvégzése után a Magyar Rádió médiaiskolájában tanultam, majd 10 éven keresztül a Petőfi Rádióban szerkesztő-műsorvezetőként dolgoztam. A DUE-s „tanulmányaimnak” köszönhetem azt, hogy felvételt nyertem a Médiaiskolába, de a leghálásabb azért vagyok, hogy az egyesület elindított egy olyan úton, amellyel azóta a kenyerem is keresem. Így azt lehet mondani, hogy a DUE az egész életemet meghatározta.
Van olyan csoportvezető, esetleg korábbi DUE tag, akivel mai napig tartod a kapcsolatot?
Nekem az első szerelem élménye is a táborokhoz köthető, persze ő azóta már eltűnt az életemből. Ami azonban ennél sokkal fontosabb, hogy a legjobb barátnőmmel is a DUE-n keresztül mélyült el a kapcsolatom, aki az RTL Klub híradójának miskolci tudósítója. Rajta kívül van még jónéhány olyan DUE-s, akivel alkalmanként igyekszem összefutni és tartani a kapcsolatot. Emellett, ahogy időm engedi, ellátogatok az egyesület rendezvényeire, ilyenkor mindig öröm újra találkozni a többiekkel.
Miből meríted a motivációt a mindennapijaidban?
A legemlékezetesebb tábori emlékem a motivációim egyike, az élményt a mai napig és sokszor felidézem. Az első reggeli rádióműsorunkon egy egész éjszakán át dolgoztunk, és mire elkészült, a Nap már kezdett előbújni a somogyi dombok mögül. Együtt néztük, ahogy felkel, és büszkék voltunk arra, amit alkottunk. A pályám során sokszor eszembe jutott ez az élmény. A Petőfi Rádióban számos reggeli műsort készítettem, és sokszor gyűjtöttem erőt az említett pillanatokból, amikor hajnalban beültem a mikrofon elé.
Hogyan látod a fiatal DUE-s generációt?
Nagyon tisztelem a fiatalokat abból a szempontból, hogy rengeteg különböző dologhoz értenek. A sokrétű tudást, tájékozottságot és a digitális ismereteket összegyúrva remek eredményeket lehet elérni a média világában. Kíváncsinak és nyitottnak lenni az új dolgok felé, de a legfontosabb alázatosnak maradni a szakmával szemben!
(Bezzeg Hanna)
