Ma már rengeteg olyan információ ér minket, aminek a hitelességét nem tudjuk megállapítani. Nem is gondolnánk, milyen nagy gondot jelenthet az, ha hiszünk azoknak a híreknek, amelyeknek nincs, vagy csak nagyon kicsi a valóságalapja.
2019. szeptember, DUE Online
Világképünket teljesen átformálhatja, könnyen az álhírek áldozatai lehetünk mi is.
Nehéz a körülöttünk zajló világról reális képet alkotni, ha folyamatosan tolják az arcunkba a valótlan híreket. Elég végiggörgetnünk a Facebookon, máris egy tucat olyan cikkel találkozhatunk, amelyek hazugságok, tartalmuk nem csak alaptalan, hanem épp az igazság ellentéte. Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy bedőlünk ezeknek az infóknak, majd elkövethetjük a legrosszabb dolgot, amit ilyenkor tehetünk; elkezdjük terjeszteni.
Na de mik is azok a kacsák, és miért hiszünk bennük? Hír és álhír között nagy különbség van. A hírek a tények, történések alapján születnek. Az álhírek hasból. Ha a tartalma „szimpatikusabb” nekünk, könnyebben hisszük el az álhírt, mint a valódit.
A tudósok is felfigyeltek már egy olyan jelenségre, amelyet „megerősítés-torzítás” néven emlegetnek. Ez azt jelenti, hogy előtérbe helyezzük a nekünk tetsző információkat, de elvetjük azokat, amik ellentmondanak a világnézetünknek, gondolkodásmódunknak. „Elszaladunk az olyan impulzusok, információk, hírek elől, amelyek várhatóan nem felelnek meg az ízlésünknek, gondolkodásunknak, hitünknek, előítéleteinknek. S közben az is kiderül, hogy a ránk zúduló információk tömegét nem azok hatalmas mennyisége okán, hanem az információk várható tartalma, üzenete alapján szűrjük. Inkább elolvasunk milliónyi teljesen egyforma tartalmú olyan hírt, kommentárt, amely vélt vagy valós igazunkat tükrözi, mintsem egyetlen olyat, ami hitünket, véleményünket – esetleg jó érvekkel – összezúzhatja. Jellemzően csak azokra a portálokra kattintunk és azokat a cikkeket olvassuk el, amelyek a saját álláspontunkat, véleményünket támasztják alá.” – írja összefoglalóan az Alapblog. Vegyünk alapul egy nagyon egyszerű példát; szívesebben hisszük azt, ha az aktuális kedvenc előadónkról egy olyan cikket írnak, amiben dicsőítik, mint egy olyat, amiben lehúzzák. Hiába fikció az első írás tartalma, vagy nagy része, mégis abban hiszünk. Azt akarjuk elhinni.
Ne terjesszük! A rengeteg információ közül nehéz eldönteni valójában melyik reális. Hogyan ismerhetjük fel a pletykákat? Fontos, hogy figyeljünk a címekre. Persze, minden címnek az a lényege, hogy felkeltse az emberek figyelmét, de ha olyat látunk, ami már számunkra is szembetűnően kattintásvadász, azaz „clickbait”, érdemes körültekintőbbnek lenni. Ha rákattintunk, már azzal támogatjuk az adott oldalt, hiszen újabb megtekintést generáltunk, ezáltal még több emberhez eljuthat.
Ne kattintsunk azokra hírekre, amik azt kérik, hogy oszd meg a cikket olvasás előtt! Ez az egyik legbiztosabb jele annak, hogy a tartalom kamu. Ha a cikknek van valóságalapja, valószínűleg más oldalon is megtalálható. Majd ha úgy látod, érdemes megosztanod, megteheted. Ne erőltessék rád még azelőtt, hogy tudnád, mit osztasz meg az ismerőseiddel.
Nagyon sok segítséged van, ha szeretnéd felismerni a kamu híreket. A Google és a Facebook is jelzi azokat az információkat, amik tapasztalatuk szerint nem valósak. „Rengeteg kritika érte a Facebookot és a Google-t, mert szinte korlátlanul és ellenőrizetlenül terjednek rajtuk keresztül a hamis hírek. A hangok a tavalyi amerikai elnökválasztás után erősödtek fel igazán, ugyanis a vírusszerűen terjedő álhírek vélhetően befolyásolták a választásokat. Emiatt mindkét cég komoly fejlesztéseket hajtott végre, hogy hatékonyabban harcolhatnak a hamis hírek ellen” – írja a Bgr.com. A Google egy úgynevezett „Fact Check” nevű címkét hozott létre. Ez persze nem azt mutatja meg, hogy a hír igaz-e, vagy hamis, hanem lehetővé teszi más oldalaknak és tényellenőrző szervezeteknek, hogy jelezzék gyanújukat. A Facebook is küzd a platformján terjedő álhírekkel szemben. Három területre koncentrálnak:
- megnehezítik azt, hogy gazdasági előnye legyen valakinek az álhírek terjesztéséből,
- új eszközök fejlesztése, amivel meg lehet akadályozni a hamis hírek terjedését,
- az emberek tájékoztatása és okítása, hogyan ismerjék fel és kezeljék az ilyen híreket.
Tehát egyelőre még egyik internetes platform sem tudja biztonsággal szűrni ezeket, de lehetővé teszi, hogy mi észrevegyük a pletykákat, kacsákat. Továbbá a Buzzfeed is készített egy listát arról, milyen jelek alapján ismerhetjük fel álhíreket, érdemes ezt mindennapjaink során szem előtt tartani:
1. A címben csupa nagybetű van.
2. A cím olyasmit állít, amit a szöveg nem támaszt alá.
3. Nincs szerző, vagy álnéven írták a cikket.
4. Az oldalnak nincs impresszuma, vagy ha van, nem derül ki belőle, hogy ki szerkeszti valójában.
5. Van impresszum, de az van odaírva, hogy álhíreket, vagy szatirikus cikkeket közölnek.
6. Nincsenek benne linkek.
7. Vannak benne linkek, de azok olyan oldalakra vezetnek, amikről soha nem hallottál.
8. Rákeresel, és senki más nem állítja ugyanazt, mint a cikk, amit olvasol.
9. Az URL próbál hasonlítani egy létező oldaléra, éppen csak egy kicsit más.
10. Angol nyelvű hír esetén: rákeresel a hírre, és a Snopes.com kamuleleplező oldalra jutsz. Ez magyar híreknél ugyanígy igaz lehet az Urban Legends blogra.
Az álhírek hatása az egyik legfőbb tényezővé vált például Donald Trump amerikai elnökké választása és a Brexit értékelésében. Elsősorban Trump kapcsán írt arról a világsajtó, hogy a közösségi médiában terjedő, már-már tömeggyártásban készülő, hamis hírek közelebb segítették az elnöki székhez a milliárdost. Bár a Stanford és a New York-i Egyetem új kutatása szerint ez nem teljesen alátámasztott –, hiszen a közösségi média még az Egyesült Államokban is kevésbé fontos, mint a továbbra is domináns televízió, és csak az amerikaiak 14 százaléka tekintette az internetet a legfontosabb hírforrásának a választásokkal kapcsolatban – ijesztő belegondolni, hogy lehet, egy tucat pletyka miatt tartózkodik az a Fehér Házban az, aki.
Nem gondolnánk, de tényleg lehet ekkora kihatása egy viccnek szánt, esetleg rosszindulatú pletykának, álhírnek. Ne osszuk meg, ne terjesszük azokat, használjuk ki azokat a lehetőségeket, amit a közösségi oldalak adnak, ami alapján ki lehet szűrni a hoaxokat. Éljünk, és ne visszaéljünk az internet adta lehetőségekkel!
2019. szeptember 20.
A cikkben foglalt nézetek a szerzők nézetei, azok semmiképpen sem tekinthetők az Európai Bizottság vagy a Belügyminisztérium hivatalos állásfoglalásának, továbbá sem az Európai Bizottság, sem a Belügyminisztérium nem tehető felelőssé azokért, illetve az abban foglaltakért.
A cikk a BBA-5.1.6/2-2017-00003 számú projekt keretében készült.
