Biztosan mindenki hallott a két, azért – nem is sejtenénk, mennyire – gyakran előforduló antiszociális személyiségzavarról. De hogy mi a különbség köztük? Honnan tudhatjuk, hogy éppen melyikkel találjuk magunkat szembe? Miért dobálózik mindenki ezekkel a szavakkal, holott a legtöbben utána sem járnak a valódi jellemzőknek?
Becslések szerint a népesség 1 százaléka, azaz minden 100. ember szenved antiszociális személyiségzavarban. A kóros állapot kialakulásáért elsősorban örökletes tényezők tehetők felelőssé, csak kisebb szerep jut a környezeti hatásoknak. Az antiszociális személyiségzavar jelen pillanatban nem gyógyítható. Megoldást jelenthet esetleg a viselkedésterápia, a társadalomba való beilleszkedés segítésében, de az elért eredmények nem tartósak.
A pszichopatákkal kezdeném a jellemzést, hiszen ők sokkal nehezebben megérthetők, róluk sokkal többet lehet beszélni. Kezdetben kiemelném: nem mindegyik pszichopata sorozatgyilkos. Vannak köztük ügyvédek, orvosok, üzletemberek. Az intelligenciájuk kimagasló. Többségük csak annyit érez, hogy más, mint az átlagember, amit egyaltalán nem bánnak. Hogy miért nem? Első megközelítésre
az antiszociális személyiségzavarban szenvedő ember nagyon barátságos, elbűvölő, intelligens, mindig azt mondja és csinálja, amit elvárnak tőle.
Általában magas pozíciót tölt be, a céljait mindig eléri, sikeres embernek nevezhető. Ha azonban jobban megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy mindez csak a látszat, és a jól szituáltság maszkja mögött egy teljesen más ember lakozik. Nem érez megbánást, bűntudatot vagy lelkiismeret-furdalást a tettei miatt, sokszor elhárítja magáról a felelősséget, mondván, az áldozata megérdemelte, amit kapott. Nem érez empátiát sem, ezért gyakran tapintatlan, lenéző és érzéketlen más emberekkel szemben. A viselkedése sokszor távolságtartó, hideg. Még ha tudja is, mit kell mondani, szavai mögött kevés a meggyőződés és a valós érzelem.
Másik jellemzője ennek az embertípusnak, hogy nem szorong. Mivel csak önös érdekeik vezérlik őket, ezért nem riadnak vissza a hazudozástól, csalástól, mások becsapásától sem. Viselkedésük sokszor feszült, felelőtlen, kiszámíthatatlan, alkalmanként a saját magukra veszélyes cselekedetektől sem riadnak vissza. Nem képesek felismerni annak a következményeit, ha bűncselekményen kapják őket, sok esetben visszaesőként kerülnek az igazságszolgáltatás elé. Nem látják be, hogy hibáztak és ennek megfelelően nem is változtatnak korábbi életvitelükön.
Az ilyen ember számára nem megfelelő büntetés a bebörtönzés, mivel nem éri el célját.
Érdekes módon a pszichopaták agya sokkal inkább különbözik más emberekétől: A prefrontális kéreg, amely a döntéshozatalért, a szociális viselkedésért, a személyiség és az érzelmek kifejezésért felelős, alig mutat aktivitást a pszichopaták agyában. Ezért, összességében elmondható, hogy még ha zsenik is, érzelmeik nincsenek. Néhány pszichopata, akiket talán ismerhettek: Charles Manson (szektavezér, énekes-zenész), Ted Bundy (sorozatgyilkos, ügyvéd), Adolf Hitler (politikus), James Fallon (idegtudós).
Akkor nézzük a szociopatákat, akikkel sokkal nagyobb esélyünk van találkozni, életünk során legalább eggyel biztosan összeakadunk.
A szociopata folyamatosan terrorizálja környezetét, ám ezt nem könnyen látható, érzékelhető módon teszi, sőt.
A tettetés, színlelés, alakoskodás éppen úgy hozzátartozik ehhez a kórképhez, mint a nyílt zaklatás, zsarolás, támadás. Harminc emberből egy, legyen férfi vagy nő, szociopatának mondható. Egy szociopata személyiség az első találkozás alkalmával bájos, kedves, udvarias, és igyekszik érdeklődőnek mutatkozni, valójában viszont nem foglalkoztatják a válaszaid. Hasonló a pszichopatákhoz, ugye? Rögtön vonzónak, karizmatikusnak látszanak, de nem szabad ennek bedőlni. Később, ha már jobban ismernek, teljesen átalakul a viselkedésük.
A szociopátia inkább tanult viselkedésnek tűnik, mintsem veleszületettnek, így a szociopaták bizonyos körülmények között képesek lehetnek valamilyen mértékű valódi empátiára és kapcsolatteremtésre.
A pszichopátia ritkábban fordul elő, mint a szociopátia, ugyanakkor az antiszociális személyiségzavarok közül a legveszélyesebb. A szociopaták viselkedése többnyire megjósolhatatlan és kiszámíthatatlan. Emiatt őket a laikusok és a szakértők is könnyebben megkülönböztetik a pszichopatáktól. Bűncselekmények elkövetésekor a pszichopaták gondosan előre elterveznek minden részletet, és gyakran készülnek B tervvel egy esetlegesen felmerülő, kiszámíthatatlan helyzetre. A kritikus helyzetekben pedig szinte rendíthetetlennek tűnnek. Szociopata társaikkal ellentétben, akik rengeteg hibát követnek el, ezzel zaklatottá, dühössé is válhatnak. A szocipaták nem törődnek a társadalommal, nagyon minimális az a kapcsolatmennyiség, amennyit ők fenntartanak, többnyire azt a keveset is érdekből teszik.
(Szabó Dzseni)
