Tipikusan az az ember vagyok, aki rajong a karácsonyért. Amolyan amerikai filmbéli, lelkes dekoráló, alapos ajándéklistaíró, tervezgető, süteményeket sütő és karácsonyfavásárló. Ne is kérdezzétek miért, nem tudom igazán megmagyarázni. Már jó érzéssel tölt el az is, ha rágondolok. Arra, hogy ilyenkor sokkal szebb minden. A fények, a feldíszített házak, a bennük álló ünnepi fa is. A várakozás időszakában valahogy magunkkal és a környezetünkben élőkkel is többet foglalkozunk. Sokkal inkább odafigyelünk másokra. Hosszasan tervezgetjük, mivel és hogyan lepjük meg a szeretteinket.
Tudom, sokan csak üzleti fogásként tekintenek rá, céljuk, hogy minél nagyobb haszonra tegyenek szert. Mások pedig bosszankodva figyelik, hogy már október közepén tele vannak a boltok mikulás csokikkal és karácsonyfadíszekkel. Nem mondom, mostanra valóban kicsit belecsúszott az őszbe ez a folyamat, ugyanakkor meg tudom azokat is érteni, akik szeretnék minél tovább kiélvezni az ünnepi perceket.
Ahány ház…
Én személy szerint azt vallom, hogy minden ember ünnepelje úgy a karácsonyt, ahogyan ő szeretné. A maga módján, ahogy neki a legjobb. Hiszen mindannyian különbözők vagyunk, tehát nem egyértelmű az sem, hogy ilyenkor a programoknak is mindenhol ugyanúgy kell zajlania. Aki akar, elutazik, más a családjával tölti, de olvastam olyanról is, hogy egy társasházban lakók elhatározták, hogy közösen töltik el a szentestét.
Éppen ezért én nem követek semmilyen előre meghatározott szabályt. Igyekszem már korán, november végén egyre jobban ráhangolódni az ünnepekre. Kimenni a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárra, inni egy kis forralt bort, közösen mézeskalácsot sütni a tesóimmal, apránként megvenni a meglepetéseket a szeretteimnek. Szeretek egy egész napot azzal tölteni, hogy feldíszítsem a házat. Ilyenkor szól valami karácsonyi zene a háttérben és szépen lassan a szürke, borús tájban megjelennek a fények.
Apró tettek
Miközben csomagolom az ajándékokat, mindig elképzelem a meglepődött és boldog arcokat, melyek akkor jelennek meg, mikor a meglepetések kibontásra kerülnek. Igazából ezért a pillanatért éri meg kitalálni, megtervezni, utánajárni, megvenni, szépen becsomagolni.
Egy másik, számomra fontos szokás, mely már évek óta a decemberhez köthető, az a rászorulók segítése. Minden évben közösen készítünk több cipősdobozt is, melyet szépen becsomagolunk, majd megtöltünk sok-sok finomsággal és apró meglepetésekkel.
Karácsonyi angyalok
Persze egész év során fontos a jótékonykodás, hiszen, ha nekünk megadatott, ami másnak esetleg nem, miért ne segíthetnénk. Ugyanakkor úgy gondolom, ilyenkor kiemelten fontos, hogy gondoljunk másokra is, hiszen számunkra ezek csak apró cselekedetek, de másoknak nagyon sokat jelenthetnek. Karácsonykor a szeretteinkkel töltjük az időt, közösen ünneplünk, együtt ebédelünk, megbeszéljük, kivel mi történt az elmúlt időszakban. Viszont vannak olyan emberek, akiknek ez sajnos nem adatik meg. Ugyanakkor a mi önzetlen szeretetünk ezekben a napokban körülveheti őket, mely pótolni nyilván nem tudja a fent említetteket, mégis sokkal szebbé, különlegesebbé teheti az ő ünnepüket is. Ezért arra kérlek titeket, hogy ha megtehetitek, gondoljatok karácsonykor másokra is, akik nagyon várják a mi ajándékainkat. Segítsetek felejthetetlenné és varázslatossá tenni nekik idén a decembert! Legyetek ti is valakinek a karácsonyi angyalai!
Guba Márti
