Döbrösi Laurát legtöbben a színésznőként és zenészként ismerjük. A színház és filmkészítés mellett Laura lelkes környezetvédő és aktivista. A Climate of Change magyarországi nagyköveteként azért dolgozik, hogy az emberek figyelmét felhívja a környezetvédelem fontosságára és a globális felmelegedés veszélyeire.
Mikor vált meghatározóvá számodra a környezetvédelem
Természetközeli helyen nőttem fel, erdő szélén laktunk. Ott játszottam, ott kapcsolódtam ki. Ez egy fontos kiindulási pont volt az életemben. Aztán a szüleim egy ökotudatos általános iskolába írattak be, ahol belém nevelték az alapokat, a szelektív kukától kezdve az energiatakarékosságig. Olyan komolyan vették, hogy egy PET palackért haza is küldtek az iskolából, a kulacs volt a beugró.
Sajnos a civilizációnk leválaszt minket a természetről. Ez velem is megtörtént kamaszkoromban. Átkerült a fókusz arra, hogy minél több ruhám legyen, minél több sminket használjak. Ez a fogyasztói társadalomban tök normális, de szerencsére nálam hamar lecsengett. Amikor egyetemista lettem és elköltöztem otthonról. A háztartásomat már fenntarthatósági szempontok mentén rendeztem be. Szóval a kezdetektől fogva bennem volt a természetközeliség, ami aztán, tudatos munkának köszönhetően nem is veszett el bennem.
Miben különbözik a háztartásod egy átlagos háztartástól?
A háztartásom hulladékcsökkentett és csak természetes alapanyagok kapnak helyet benne. Szelektív kukáim vannak, bennük kevés szeméttel. Korábban volt saját komposztom, jelenleg egy közösségi komposztálót használok. Nem használok papírtörlőt, ezért mindenhol lóg egy konyharuha. Ezekből elég sok van, mindegyiket másra használom. A vegyszereket is próbálom kiváltani természetes anyagokkal, szódabikarbónát és ecetet használok takarításra. A csapokon porlasztók vannak, amivel rengeteg vizet tudok megspórolni. És természetesen nagyon sok növényem van.
Ha az ember bemegy a boltba, elkerülhetetlen, hogy becsomagolt termékeket vásároljon. Hogyan oldod meg, hogy ilyen kevés szemetet termelj?
Szervezetten és átgondoltan megyek vásárolni. Ritkán járok hagyományos szupermarketbe, sokkal jobban szeretem a csomagolásmentes boltokat. Nagyon szeretek piacra járni, mert ott hajlandóak ételhordó edényekbe belerakni a dolgokat. A piacozásnak egyébként van egy másik nagy előnye is. Kevesebb az impulzus termék, ezért tényleg csak azt veszem meg, amire valóban szükségem van.
Piac? Akkor a helyi termékeket keresed?
Abszolút! Elsősorban a hazai termelői, szezonális termékeket keresem. Már viszonylag régóta próbálom eltüntetni a műanyag szemetet az életemből. Nyilván nem lehet 0-ra csökkenteni, de lehet rá törekedni. Ennek a folyamatnak estek áldozatul a trópusi gyümölcsök és a különböző gourmet import termékek, amiknek egyébként hatalmas a karbonlábnyoma is. És kiderült, hogy ezek nélkül is túl lehet élni.
Akkor elég hosszú listád azokról a termékekről, amiket nem veszel meg. Mondanál példát?
Egyébként tényleg van egy listám, ami folyamatosan bővül. A korábban említett dolgokon kívül elsősorban az eldobható használati tárgyak vannak rajta. Ezeket könnyedén ki tudja váltani az ember, mert ma már szinte mindenre van hulladékmentes alternatíva, komposztálható, vagy tisztítható változat.
Mennyire összeegyeztethető a környezetvédelem a munkáddal?
Sajnos egy filmforgatás során még mindig nagyon sok szemetet termelünk, de sokkal jobb a helyzet, mint korábban. Ma már vannak hibridautók, a stábtagok már nem mindig eldobható étkészletet kapnak, sokan hordanak kulacsot, bögrét. Szóval javult a helyzet, de van még hova fejlődni. Úgy látom, hogy ez még mindig nem egy üzletpolitikai szempont, de legalább az egyes embereknek már fontos ügy.
Egyre több híres ember áll ki a klímavédelem mellett. Fontosnak tartod, hogy az ismert emberek kiálljanak fontos ügyek mellett?
Szerintem mindenki kommunikálja azt, ami a szívügye. Mindenki olyan ügyek mellett álljon ki, amik fontosak neki. Ma már a közösségi médián keresztül rengeteg infót át lehet adni. Az emberek követik a véleményvezéreket és adnak a szavukra. Ez egy óriási lehetőség és felelősség, amit el lehet pazarolni, de lehet vele tényleg ártani, vagy tényleg segíteni is. Szerintem minél ismertebb valaki, annál fontosabb, hogy csak akkor szólaljon fel, ha komolyan gondol valamit. Mert ha mi kamuzunk, azt elég sokan észreveszik, és többet ártunk az ügyünknek, mint amennyit használunk.
Te vagy a #ClimateofChange nagykövete. Mi a feladatod?
A Climate Of Change egy nagy Európai Uniós program, amiben 13 ország vesz részt és kb. 3 évig tart. Itthon a Baptista Szeretetszolgálat bonyolítja le a programot, én pedig kommunikációs nagykövetként veszek részt benne. A program középiskolás és egyetemista diákoknak szól, akik workshopokon, vitaversenyeken vehetnek részt és politikai konferenciákon felszólalva próbálhatják ki magukat, találkozhatnak európai politikusokkal, beszélgethetnek velük a témában, stb. A program keretein belül egyébként elindult egy petíció is, ami a klímaigazságosságról szól.
A program keretén belül lehetőséged volt elmenni Kenyába. Mesélnél róla?
A klímaváltozás más és más stádiumban van a világ különböző éghajlatain. Van ahol jobban, van ahol kevésbé érzékelhető a változás. Ma már vannak olyan országok és területek, ahol a klímaváltozás már olyan mértékű, hogy az ott élő embereknek akár az otthonukat is el kell hagyniuk, mert például nincs víz, óriási a szárazság. Ilyenek Kenya egyes területei is. Voltam olyan megyében, ahol korábban évente háromszor volt nagy esőzés, most már csak egyszer. Az aszály miatt az emberek nem tudnak termelni. Évszázadok óta először kell pénzért ételt vásárolniuk olyan embereknek, akik eddig önellátók voltak, és most az állataikat kell eladniuk, hogy legyen pénzük boltban, piacon zöldséget és vizet vásárolni.
Mi változott meg benned út után?
Emberi arcot kapott a klímavédelem, mert megláttam, hogy emberek életterei, és így kultúrák tűnnek el az éghajlat radikális változása miatt. Rájöttem, hogy nem elvek és szabályok alapján, hanem mindig az egyéni eseteket vizsgálva kell segítséget nyújtani. Mindig úgy kell segíteni, ahogy az arra rászorulók kérik vagy ahogy az adott helyzetben épp lehet. És amikor csak lehet, segíteni kell.
Ha adhatnál egy tanácsot a fiataloknak, mi lenne az?
Menjenek ki! Amikor csak lehet, legyenek kint a természetben, a fák és az állatok között. Nem kell messzire mennünk, gyönyörű helyen élünk. Ha kint vagyunk, megszeretjük a természetet. Ha valamit megszeretünk, azt meg akarjuk védeni.
A cikk a Technológiai és Ipari Minisztérium támogatásával jött létre!
