Egy idei felmérés szerint Finnország az első helyen szerepel a boldogsági szinten, mögötte Dánia és Izland, Magyarország az 51. helyen áll. Jól látszik, hogy az északi országok sokkal boldogabbak, mint mi, magyarok. De vajon miért? Mi a nézeteink alapja? Nézzük meg ezeknek lehetséges okait.
Minden bizonnyal az adott ország mentalitásában, életfelfogásában lehet a válasz. Az elöl álló nemzetek nem termeltek ki nagy számban nemzetközi pop vagy filmsztárokat, és az olimpia éremtáblázatán sem szoktak dobogós helyen végezni. Ezek szerint a boldogság az efféle sikerekben sem mérhető, pedig ezek itthon fontos szempontok között szoktak helyet kapni. A dánok gondolkodása például jelentősen eltér a miénktől: sokkal szabadabb az iskolai rendszer, ennek köszönhetően mindenki tudja, mi a célja. A tudatos gondolkodás, amit nevelnek a gyerekekbe, képessé teszi őket jó módon használni a szabadságot, amit adnak nekik.
A Nyugat és az USA hirdetője, vallója és gyakorlója a szabad versenynek. Ahol ez jelen van, ott mindenkit érdemei és teljesítményei szerint ismernek el. Az emberekben megjelenik egy olyan karrierista hozzáállás, aminek a valós teljesítmény, önkifejezés a célja. Egy olyan ,,én központú rendszer”, ami mégsem ölt önző méreteket. Mi, magyarok talán ebben vagyunk lemaradva, hiszen nem igazán tudunk elégedettek lenni sem lehetőségeinkkel, sem munkánk gyümölcsével. 
Ez persze szállhat generációkon át, hiszen, ha nagyon messze szeretnénk menni, az elmúlt ezer évben sok kellemetlen helyzetbe került az országunk: különböző nagyhatalmak élvezték kedvükre országunk szépségeit, előnyeit. Ezek emléke nagyon élénk, és tudatunk mellett az identitásunkat is átjárja. Szüleinken, nagyszüleinken nem számonkérhető az az ifjúság szerint negatív hozzáállás, amely inkább a féltésen, mint a kontrolláláson alapul. A magyar embernek minden bizonnyal több generációig tarthat, mire sikerül megszoknia a szabadságot. Meg kell tanulnia együtt élni a sikerekkel is, nem csak a kudarcokkal. Ehhez persze olyan jövő kell, ahol ez a folyamat végbe mehet. Ha változik a világnézet, minden bizonnyal változnak a sorsok, eredmények is.
Petőfi szabadságban és szerelemben gondolta mérhetőnek a boldogságot, e két dologra van szükség. Ezért küzdöttek generációk, és teszik ezt ma is. Változna ettől a történelmünk? Nem, de a jelen önfeledségét megélni és a jövőt építeni jobb, mint a múlton siránkozni. Valószínűleg ebben tart előrébb nálunk az az 50 ország, ahol boldogabbak az emberek. Azt mondják a magyarokban erős a versenyszellem is, hát akkor, Hajrá!
(Szücs Márton Teofil)
