Kik vagyunk, hova tartozunk, honnan jöttünk és merre tartunk? A közösségek identitás formáló ereje bizonyított, de vajon milyen alakot ölt végül a személyiségünk?
Az emberek társas lények. Nem magányra születnek, hanem arra, hogy az életüket megosszák egymással. Különböző kutatásokból kiderült, hogy a magányos emberek egészsége nagyobb kockázatnak van kitéve, mint dohányzó vagy túlsúlyos társaiké, mivel immunrendszerük gyengébb, ezért érzékenyebbek a betegségekkel szemben.
Természetünkből fakad tehát, hogy tartozni szeretnénk valahova és valakikhez, hogy megtalálhassuk az identitásunkat, vagyis azt, kik is vagyunk. Ennek megformálásában hatalmas szerepet játszik a család, mint közösségi életünk kiindulópontja. Vagyis meghatározza érzelmi, és ebből kifolyólag szociális és intellektuális képességeinket is az, hogy milyen a családi hátterünk. Ahogy cseperedünk fel, egyre több közösségnek leszünk tagjai – óvodába, iskolába kezdünk járni, lesznek baráti társaságaink, esetleg sportolni kezdünk egy egyesületben vagy valamilyen vallási közösségben növünk fel – amik szintén nagy befolyással vannak a személyiségünk fejlődésére és életpályánk alapkövét képzik.
Napjainkban azonban sok sebből vérezhet a fiatalok szocializációja, az, hogy hogyan képesek beilleszkedni egy közösségbe. Egyre több a csonka család világszerte, ráadásul az információs forradalom hullámai is elsodorták az embereket a történelem egy olyan szigetére, amit a rohanás, az időhiány és a virtuális közösségek jellemeznek. Így azonban nem lehet valóságosan kapcsolódni egymáshoz, ezért globális problémává vált az elmagányosodás. Érdemes szembenézni a problémával a saját életünkben is, vagy hálát adni azért, ha valós és értéket képviselő közösségekhez tartozhatunk, például a DUE-hoz.
A közösségek valamilyen formában összetartoznak. Lehet ez a közös nyelv, terület, gondolkozás vagy érzelmi kapcsolódás, de általában egy közös cél elérésére törekszenek együttesen. A DUE is egy ilyen összekötő erő, hiszen közös alkotásra ösztönözi a fiatalokat és rengeteg, sokszínű élményt kínál. Az együtt megélt pozitív élmények sokkal nagyobb és maradandóbb örömet okoznak annál, mint amikor valamilyen vágyott tárgyat kapunk ajándékba. Elégedettebb élethez vezetnek.
Kamaszként a legerősebb a vágy az emberben, hogy egy csoporthoz tartozzon, ezért azok befolyása ebben az életszakaszban a legerőteljesebb. Ráadásul a tinédzserek önértékelését jobban meghatározza kortársaik véleménye, mint a felnőtteké, ezért fontos, hogy a DUE-ban egy elfogadó légkör uralkodik, ami pozitív hatással van a serdülők személyiségfejlődésére.
Önértékelésünket az is meghatározza, hova tartozunk vagy hova nem tartozunk. A magányos emberek hajlamosak alulértékelni önmagukat, míg, ha egy csoport az énünk részét képezi, az azt érintő örömök minket is elérnek és elégedettebbek leszünk önmagunkkal.
Sok kihívással kell szembenéznie a most felnövő generációnak, éppen ezért kiemelten fontosak a biztonságot nyújtó közösségek, ahol az emberek megtalálhatják önmagukat és barátaikat.
(Ráncsik Virág)
