Szeptemberben megrendezték a CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivált, ahol a Kelet Európai szekcióban debütált Vékes Csaba romantikus sportvígjátéka, a Lepattanó.
Említette, hogy Gönye László adta az ötletet egy meghatározó elemhez, a gombfocihoz. Önnek mi a kapcsolata a szektorlabdával?
Igazi sportrajongóként keveredtem bele a projektbe, nagyon sokat gombfociztam gyerekként. A szektorlabda több változatát is kipróbáltam, és saját kis bajnokságokat rendeztem, ahol önmagammal versenyezve játszottam. Ezen formán nekem a gombfoci gyerekkori élmény. Most se vagyok ügyetlen, például a minap volt a nagy sportágválasztó, és Mártonfit (Mártonfi István profi debreceni szektorlabda játékos – a szerk.) 1-0-ra legyőztem. Óriási szerencsém volt.
A történet némi túlzással fanatikus szektorlabdásokról szól. Mi a varázsa, mitől olyan szerethető ez a sport?
Egyrészről attól, hogy van benne valami gyermeki, de csak azért, mert alapvetően gyerekkorunkból ismert sport. Innentől kezdve nosztalgikus és romantikus az egész. Maga a szektorlabda nagyon okos és nehéz játék. Aki szeret sakkozni, vagy biliárdozni, annak a gombfoci a kettő ötvözete. Ha felülemelkedünk azon, hogy gyerekként a konyhaasztalon pöcögtetünk, akkor egy meglepően összetett és jó sportot kapunk. Érdekes, mert ha azt mondjuk, hogy a biliárd milyen népszerű, akkor ugyan ezt a gombfoci is el tudná érni, már csak a foci köntösből kiindulva. A futball körítés pedig jó lenne arra, hogy a gombfocit népszerűsítse. Ehhez viszont fel kéne karolni és reklámozni kéne a szektorlabdát, hogy áttörje a régi gyerekjáték hiedelmet.
Mi önnek a legemlékezetesebb a forgatásról?
A hangulatot emelném ki. Kis túlzással olyan élmény volt, mintha egy osztálykiránduláson a legjobb barátaiddal lennél 2 hónapig, aztán lesz egy végeredménye, mert csináltatok egy filmet. Végig ebben a hangulatban tudtunk dolgozni, ami nagyon ritka, pláne a feszített tempó mellett.
Mi a kedvenc jelenete a filmből és miért?
Nagyon szeretem a lángosos randevút, amikor Erika és Oszkár (Waskovics Andrea és Derzsi Dezső) randiznak. Az abszolút a szívem csücske. Vagy, ott van, amikor Pepe (Scherer Péter) elmegy pénzt szerezni, nem sikerül neki, és utána a kocsmában el kell mondania, hogy nincsen pénz. A többiek Pepére néznek, ő pedig egy önmagát meghazudtoló örök optimizmussal ki akar tölteni egy totószelvényt. Abban a jelentben szeretem, hogy nagyon egyszerű. Nincs benne semmi harsányság és mégis humoros.
Ki a kedvenc szereplője és miért?
Én, a tüdőbeteg férfi! Teljesen egyértelmű! Na, de nagyon szeretem az egész R.SZ.K. csapatát, a hentesek világa is fantasztikus, és imádom Rába Roland és Nagy Mari közjátékát.
Scherer Péter a film létrejöttében főszereplő színész és kreatív producer is volt. Milyen volt Péterrel a közös munka?
Nagyon régóta ismerem Pepét. Mi 14 évvel ezelőtt dolgoztunk először együtt, így ez egy hosszú időre visszatekintő barátság. Értjük egymást és ismerjük a másik határait. Tisztelettel bánva dolgozunk együtt, mindazonáltal, hogy mind a kettőnknek az a legfontosabb, hogy a végeredmény minél jobb legyen. Néha érveket ütköztetünk egymással, de Pepének, hihetetlen ötletei vannak, és ahogyan spontán benne van egy helyzetben, az lenyűgöző. Rengeteget lehet tőle tanulni, illetve az is nagyon szép, hogy nem egy erőszakos ember. Ha valamiről nem tudott meggyőzni, akkor elfogadta. Harag nélkül tovább mentünk.
A film témája, a szektorlabda, illetve Patrick Duffy jelenléte egy eléggé erős nosztalgiára enged következtetni. Ki a célközönsége a filmnek?
Én azt gondolom, már csak az említettekből is, hogy ez egy 30+os korosztályt fog megszólítani. Eleve például Scherer Pepe, Mucsi Zoltán, Gáspár Sándor a nagy színészlegendák a harmincon felüli embereknek. A gombfoci, na meg Patrick Duffy egy 15 éves számára ismeretlen lehet.
Mit kíván üzenni a filmmel?
Azt, hogy megéri hinni, és szenvedélyesen beletenni magunkat bármibe.
(Gyarmati Eszter)
