Egy szundizás, mint ezt mindannyian tanúsíthatjuk, majdnem újraindítja az agyat. De szunyókálni legalább annyira művészet, mint amennyire tudomány a Wall Street Journal szerint. A tökéletes szundi megtervezésekor azt is figyelembe kell venni, hogy milyen hosszú legyen, és mikor történjen.
Az újság által megkérdezett alvásszakértők szerint egy 10-20 perces pihentető szendergés adja a legnagyobb lökést például a munka folytatásához szükséges felfrissüléshez, de attól függően, hogy mit szeretnénk elérni a szundítással, más alváshossz az ideális.
A kognitív memória feltöltéséhez, ami a hatékony tanuláshoz állítólag szükséges, minimum 60 perc, mert a lassú hullámú alvás segít a tények, helyek és arcok megjegyzésében. Ennek az a hátránya, hogy ébredéskor megjelenik az álomittasság, azaz kell egy kis idő, mire az elme összeszedi magát.
A 90 perces szundítás már az alvás teljes ciklusát magában foglalja, s ez segíti a kreativitást, az érzelmi és a (megoldáskészletünket tartalmazó) procedurális memóriát, azaz az olyanféle készségek eltárolását az agyban, hogy miként kell hajtani egy biciklit, vagy hogyan lehet hatékonyan használni egy konzervnyitót. Ha az úgynevezett REM-fázis után ébredünk fel, akkor minimális alvási tehetetlenség lép fel. Ami csak annyit tesz, hogy bár nem kóválygunk, de nem tudunk azonnal kipattanni az ágyból. Érdekes azt megfigyelni, hogy a nagy teljesítményt nyújtó emberek között rengetegen szunnyadnak egy keveset napközben, ha lehetőségük kínálkozik rá. A NASA például kimutatta, hogy a pilóták repülés közbeni 26 perces szundija (miközben a váltótársuk volt szolgálatban) a teljesítményüket 34 százalékkal és az általános éberségüket 54 százalékkal fokozta. Az üzleti világban is terjed a Szilícium-völgy technológiai cégeitől elindult „chill out room”, azaz lazítószoba mozgalom, mert a hosszú munkaidő fáradalmait legjobban egy kis alvással lehet feloldani.
(Lehel, Miújság.zip, Spientia, Marosvásárhely)
