A katalán főváros sokaknak a futballról, a gazdag gasztronómiáról, a jellegzetes nyelvről vagy éppen a Sagrada Famíliáról lehet ismerős. Kevesebben tudják azonban, hogy ez a színes város kilenc, az UNESCO által világörökségként elismert helyszínnel büszkélkedhet.
Mi az az UNESCO?
Az UNESCO, azaz a United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) évente állítja össze a világörökségi listát, amelyen olyan egyedi kulturális, történelmi vagy tudományos jelentőséggel bíró helyszínek szerepelnek, amelyek nemzetközi egyezmények által védettek.
Akár az építészet szerelmese vagy, akár a következő utad célpontját keresed, esetleg csak kíváncsi vagy izgalmasabbnál izgalmasabb építészeti alkotásokra, ezek a fantasztikus modernista épületek Antoni Gaudí és Lluís Domènech i Montaner keze nyomát viselik, és kihagyhatatlanok egy spanyolországi látogatás során. Ami pedig még jobb: kevesebb, mint két nap alatt végiglátogathatók!
Palau de la Música Catalana (1997 óta világörökség)
Ez a modernista gyöngyszem Domènech i Montaner tervei alapján 1908-ban készült el a katalán Orfeó Català kórus számára.

A koncertpalota meztelen téglahomlokzata téglából, csempékből, színes mozaikból és ólomüvegből készült díszítése miatt szinte zenél a látvány.

Palau Güell (1984 óta világörökség)
Gaudí egyik első fontos megbízása volt, amit 1885-ben kapott Eusebi Güell iparmágnástól. Ez az épület ma már látogatható belülről is, ami különleges élmény, mivel a legtöbb Gaudí-ház még mindig magántulajdonban van. A korabeli építészek elrejtették volna a vas tartószerkezeteket – Gaudí viszont kiemelte őket, díszítőelemként használva.

Az enteriőr tele van hajlított oszlopokkal, boltívekkel, csavart mennyezetekkel – mindez előrevetítette a mester későbbi stílusát.

Casa Batlló (2005 óta világörökség)
Ez a különleges lakóház 1906-ban készült, és a helyiek csak „a csontok házának” (Casa dels ossos) hívják organikus, csontvázszerű formái miatt. Gaudí minden részletre személyesen ügyelt: az építkezés során az utcáról irányította a munkásokat, pontosan megmondva, hogy melyik mozaikot vagy építészeti elemet hová helyezzék, hogy a színek és formák tökéletes harmóniában álljanak össze. Bár a homlokzat pontos jelentése máig rejtély, feltételezhető, hogy a természet, különösen a tenger világából merítette inspirációját.

A Casa Batlló egy olyan modernista háztömb része, melyet az ellentétek városrészeként ismernek: az Illa de la Discòrdia(„a Viszály Almája”), hiszen itt több neves építész versenyzett egymással stílusban, ötletben és látványban. De Gaudí alkotása kétségtelenül kiemelkedik, egy valódi építészeti mese, amelynek minden szeglete egy történetet rejt.

Casa Milà – „La Pedrera” (1984 óta világörökség)
Gaudí másik híres lakóháza, a Casa Milà közismert nevén La Pedrera, vagyis „a kőfejtő” – egy különösen bizarr, de lenyűgöző lakóépület. Alakját a legenda szerint a Montserrat-hegység inspirálta, belső terei pedig erodált barlanglakásokra emlékeztetnek. Ez a természetes formák iránti rajongás az egész épületben tetten érhető.

A lakások olyanok, mintha szél és víz formálta volna őket: nincsenek egyenes falak vagy sarkok, minden íves, mozgásban van, mintha maga az épület lélegezne. Az épület tetején található kémények szoborszerű formáikkal, egyesek szerint lovagokat, mások szerint absztrakt szörnyeket idéznek.
Ha végigsétálsz a Passeig de Gràcia sugárúton, néhány sarokkal lejjebb találod a már említett hullámtörés formájú épület; a Casa Batllót. A két épület között mintha a természet két arca feszülne: az egyik kő, a másik víz.
Sagrada Família (2005 óta világörökség)
Kétségkívül Antoni Gaudí legismertebb alkotása a monumentális Templo Expiatori de la Sagrada Família. Sokak szemében ez lett Barcelona jelképe, és az egyetlen templom (a székesegyházon kívül), amely sértetlen maradt az 1936-os forradalmat követő templomgyújtogatások során.
Az építkezés 1882-ben indult közadakozásból (innen ered a „vezeklés temploma” elnevezés is), eredetileg egy ortodox neogótikus stílusú terv alapján. Gaudí két évvel később átvette a munkát, és egészen haláláig folyamatosan módosította a terveket.
Ha első látásra úgy tűnik, hogy a hely inkább egy gigantikus építkezésre hasonlít- nem tévedsz, már 140 év körül épül (több idő, mint amennyi alatt a gízai piramisok lettek elkészítve), viszont 2026-ra tervezik befejezni Gaudí utolsó ismert rajzai alapján, a halálának 100 évfordulójának alkalmából.
A projekt máig viták tárgyát képezi: egyesek szerint az épületet úgy kellene meghagyni, ahogy Gaudí halála idején volt -emlékműként -, mások szerint maga Gaudí is több generáció munkájának szánta, akik a saját stílusukban folytathatják.
Bármelyik nézőpontot is valljuk, egy dolog biztos: a Sagrada Família a világ egyik legkülönlegesebb építménye. Vannak, akik szerint ez az „új nyolcadik világcsoda”.

A katalán építész egy olyan szakrális épületet álmodott meg, ahol minden forma a hitet szolgálja – legyen szó oszlopokról, díszítésekről vagy fényről. Ez egy igazán egyedi látvány, hiszen már a méretei is lenyűgözőek. Egészen aprónak érezheted magad, amikor nyolc torony emelkedik több mint 100 méter magasba előtted. Hasonlították már őket lyukacsos szivarra és mennyei biliárddákóra is, mindkettő találó kép.
Gaudí számára ezek a tornyok a tizenkét apostolt szimbolizálták; négyet akart még felhúzni a főhomlokzat fölé, valamint egy 180 méteres tornyot a keresztelőhajó fölé, rajta egy báránnyal, Jézus jelképeként. Ezt a központi tornyot négy kisebb torony venné körbe, amelyek az evangélistákat képviselnék.
Érdekes azt is tudni, hogy minden más híres munkáját még 1911 előtt készítette el, amikor végleg elhatározta: soha többé nem alkot világi épületet, és életét kizárólag a Szent Család templomának szenteli.
Casa Vicens (2005 óta világörökség)
Ez Gaudí első jelentős megbízása, egy magánvilla, amely 1885-ben készült el. Itt a mudejár stílus (arab-mór hatású elemek) inspirálta őt. A zöld-fehér virágmintás csempékkel borított homlokzat és a kovácsoltvas díszítések már előrevetítik Gaudí egyedi stílusát.

Hospital de Sant Pau (Recinte Modernista) (1997 óta világörökség)
Lluís Domènech i Montaner másik jelentős munkája a világ egyik legnagyobb szecessziós épületegyüttese, amely korábban kórházként működött. A gyönyörű pavilonokat föld alatti folyosók kötik össze, díszítésük színpompás mozaikokkal és szobrokkal teli.

Parc Güell (1984 óta világörökség)
1900 és 1914 között készült Gaudí egyik legfantáziadúsabb munkája, amely eredetileg egy luxus lakóparkból végül közparkká alakult.
A dombtetőn fekvő park pazar kilátást nyújt Barcelonára: a díszes kapupavilonok, a mozaikokkal borított gyík („el drac”), a hullámzó kerámia pad, valamint az Oszlopcsarnok, amely eredetileg piac lett volna, egyfajta látomásos álomvilágként kel életre. Mindez őrületes képzelőerő és kézművesség találkozása.
Az angol utazó, Sacheverell Sitwell szerint ez a hely:
„Ez egyszerre egy vidámpark, egy megkövült erdő és a részeg Karnaki Amon-templom egy földrengés közepette.”
Találóbbat talán nem is lehetne mondani.

- Cripta Gaudí Colònia Güell (2005 óta világörökség)
Barcelona határában található, de megéri a kis kitérőt. A kevesebbk által ismert Colònia Güell munkástelepének temploma egyfajta kísérleti műhely volt Gaudí számára. Itt próbálta ki azokat a szerkezeti megoldásokat, amelyeket később a Sagrada Famíliában is alkalmazott.

Bár a teljes templom sosem készült el, a kripta szabálytalan boltíveivel, rusztikus kőfalaival és színes üvegablakaival önmagában is lenyűgöző.
Ha a következő utad Barcelonába vezet, ezek a helyszínek szinte kötelező megállók. Építészeti szempontból egyedülállóak, vizuálisan káprázatosak és kulturálisan is jelentős értéket képviselnek.
Külön köszönet a Turisme de Barcelona és a www.barcelonaturisme.com csapatának, akik lehetővé tették számomra, hogy mind a kilenc világörökségi helyszínt meglátogathassam, köszönhetően a Barcelona sajtókártyának, melyet a DUE médiahálózat tagjaként igényeltem.
Te is regisztrálhatsz sajtókártyára és a DUE tagjává válhatsz ezen a linken:
https://due.hu/category/rolunk/due-tagsag-es-sajtoigazolvany/
Viszlát Barcelonában – és ne felejts el mindenhol elég időt tölteni, na és felfelé is tekinteni!





















