Nem most volt, mikor a legtöbbünk végleg maga mögött hagyta a középiskolás történelem órák évszámoktól hangos közegét. A többségnek talán még dereng valami a mohácsi csata lefolyásáról, Mátyás híres seregének tündökléséről, esetleg arról, hogy mi történt Waterloonál és miért énekel róla az ABBA. Vannak, akik nem történelmi atlaszok kávéfoltos lapjai mögül szerették volna megismerni a történeteket, hanem más módot választottak rá. Békefi Annát, a Pannon Egyetem programozó-informatikus szakos hallgatóját extrém hobbijáról, a buhurtról kérdeztük.
Mi az a buhurt?
Egy középkori ketrecharchoz szoktam hasonlítani, hiszen konkrétan egy faketrecben (vagy inkább egy fa karámban) küzdenek páncélba öltözött emberek egymás ellen, különböző felállásokban. Folyhat párbaj, de akár csapatok is összecsaphatnak. Egyfajta extrém sport.
Páncél ide-oda, mennyire fájdalmas űzni?
Ez attól függ: több kategóriát különböztetünk meg, létezik soft buhurt, ami kevésbé veszélyes, én általában abban szoktam részt venni, és van az eredeti buhurt, ami csak teljes páncélzattal végezhető. Ott arra kell törekedni, hogy a másikat levidd a földre, mert onnantól számít legyőzöttnek. A vívás is egy versenytípus, az pontra megy bizonyos testrészek eltalálásáért. Elő szokott fordulni, hogy rávágnak a kezedre vagy az ujjaidra, de ez már csak ilyen. Viszont van, hogy csaták és összecsapások közben az adrenalintól nem is érzed a fájdalmat, na olyankor szoktam nagyokat csodálkozni, mikor hazaérek, és nézem, mi ez a nagy lila folt a lábamon. Egy ismerősöm például a Fehérvári Királyi Napokon egy versenyen így törte el a karját, amit nem is vett észre egészen a verseny végéig.
Milyen tipikus sérülésekkel jár ez a sport?
A leggyakoribb sérülések a törések, zúzódások. A nyáron voltam Visegrádon, ahol a buhurt világbajnokságot rendezték meg rengeteg külföldi csapat részvételével. A három nap alatt közel nyolcvanan sérültek le a fent említett módokon, de nyilván egy ilyen rendezvényen folyamatos orvosi felügylelet mellett zajlanak a harcok, emiatt nem is lett nagyon nagy gond.
Hogyan néznek ki az edzéseitek?
Fehérváron egy hagyományőrző csapat tagja vagyok 11 éve, tehát nem egyedül a buhurtra fókuszálunk, vannak páncélos edzéseink, szabadvívás, és ez egészül ki technikák tanulásával. Jelenleg például Fiore dei Liberi vívómester kódexét tanulmányozzuk hosszú kard technikák után keresgélve. Páncél nélküli edzéseket is tartunk, ezeken szivacsból készült soft kardokat használunk és azokkal vívunk.
Ha dönthetnél, melyik kor melyik hadseregében harcolnál? Harcolnál egyáltalán éles szituációban?
Kissé kilóg a középkori tematikákból, de nagyon-nagyon szeretem Napóleont, így az ő seregében nagyon szívesen harcolnék. Egy győztes csatában, persze. Ha pedig a korszakban maradunk, akkor a Fekete Sereget választanám, ők egy nagyon jól felszerelt hadsereg voltak, olasz felszerelésekkel rendelkeztek, kimagaslóan harcoltak, és a zsoldjuk is nagylelkű volt. Ezeket mind részletesen lejegyezték a kódexekben, amiket tanulmányozni szoktunk a csapatommal. Végül – bár ez nem csata – utcai vívásban vagy középkori kocsmabunyóban is szívesen részt vennék, ha visszautazhatnék az időben.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit adott neked a buhurt?
Talán azt, hogy a történelem iránti érdeklődésemet a sportban is meg tudom élni. A fegyvereket pedig – nem úgy, mint a múzeumban, ahol csak nézheted azokat és olvashatsz róluk – megfoghatod, használhatod, sőt, használnod is kell.
(Kordé Máté, Az év diákújságírója, felsőoktatás, 2. helyezett)
