Gyermekkori emlékből indult, már a második sütésnél kialakult az alapja, végül kilenc sütés után nyerte el végleges formáját: A balatongyöröki Promenád Kávéház Szilvafácska nevű tortája lett 2026-ban Magyarország Cukormentes Tortája. Az idei versenyre rekordszámú, 29 nevezés érkezett, a döntőbe hat torta jutott.
A győztes alkotást Puchovszki Alena, Pethő Gábor és Vadócz Jenő készítette. A torta szilvával, dióval, fahéjjal és szerecsendióval idézi meg a hagyományos ízeket, miközben egy zöldteás réteg már modernebb irányba viszi. Vadócz Jenővel arról beszélgettünk, hogyan lett egy gyermekkori emlékből versenytorta, miért maradt benne a zöld tea a zsűri javaslata ellenére is, és milyen út vezetett a harmadik indulás után a győzelemig.
A torta inspirációját gyermekkori emlékek és klasszikus ízek adták. Hogyan lehet egy személyes emléket úgy átültetni a cukrászatba, hogy az végül egy széles közönség számára is értelmezhető és szerethető legyen?
Maga az ötlet még a gyermekkoromra nyúlik vissza. Nekünk az augusztus vége mindig arról szólt, hogy a nagymamám kertjében a szilvafáról leszedett szilvából lekvárt főzött. Ennek a lekvárnak az volt a különlegessége, hogy nemcsak fahéjat tett bele, hanem egy kis szerecsendiót is. Ezt édesanyám is továbbvitte hagyományként, és úgy gondoltam, én is szeretném továbbvinni úgy, hogy megálmodom ezt a tortát.
Abban bíztam, hogy vagy mindenkinek volt egy nagymamája, vagy egy hasonló közege, egy olyan élménye, hogy éppen lekvárt főzött vagy szilvát szedett. Ezzel talán össze tudjuk kapcsolni az ország különböző részein élő embereket. Szerintem nemcsak nekem volt ilyen jó élményem, hanem sokan átéltek valami hasonlót, és remélem, hogy ezen keresztül ők is újra átélhetik azt, amit én.
Mikor érezte úgy, hogy a gyermekkori ízvilág mellé valami egészen másra is szükség van?
Fontos volt nekem, hogy ne egy fahéjas-szilva tortát hozzak létre, hanem egy kicsit többet. Bár egy régi emléket idéz, ahol a fahéj, a szerecsendió és a szilva találkozása van, mellette szerettem volna azt is elérni, hogy a mai, modern süteménynek is megfeleljen.
Én már tavaly, sőt idén is dolgoztam egy másik termékem esetén teával, és úgy gondoltam, hogy kellene valami kis plusz ebbe a tortába is. Nem is egy új, domináns íz: szerintem három tiszta íznél nem kell több egy süteményben. Inkább egy kísérő jellegű elemként van ott mellette.
A zöld tea végül többször is kikerült, majd visszakerült a receptbe. Miért ragaszkodott hozzá?
A zsűrivel való konzultáció során érdeklődtek, hogy hogyan került bele, és nem teljesen érezték a különbséget. Többször is megpróbáltuk zöld tea nélkül és zöld teával is.
Ennek a zöld teának van egy citrusos, verbenás plusz aromája, amitől teljesen megváltozik a szilva íze. Kicsit savanykásabb lesz, és ezért maradt benne a felső részben.
A zsűrinek volt olyan javaslata is, hogy vegyük ki, ne hagyjuk benne. Én viszont azt éreztem, hogy kell bele ez a kis sav, ez a citrusos jegy.
Végül tehát inkább a saját ízérzékére hagyatkozott, mintsem a zsűri javaslatát követte?
Én kóstoltam azt a verziót is, amiben nem volt zöld tea. A zsűri viszont csak azt tudja megkóstolni, amit én oda viszek. Ha én már beleraktam a zöld teát, abban benne van a zöld tea, de ők nem kóstolták azt a verziót, amiben nem volt.
A végleges tortában milyen szerepet kapnak az egyes rétegek?
Maga a legalsó réteg egy ropogós réteg, hiszen lefelé van fordítva az alsó piskóta. Ebben pekándió és dió keveréke van, amit egy cukormentes tejcsokoládéval keverünk össze.
Található benne mandulalisztes-diós felvert, majd egy szerecsendiós-fahéjas mousse öleli körbe, és szilvazselé található a belsejében. Ezt a zsűri javaslatára hagytuk meg nagymamás szilvalekvárosnak: a szilvadarabok, a rostok, a héja is benne marad a zselében.
A tetején pedig a kék szilva zselépüréjéből készítünk egy zöldteás zseléréteget.
A fejlesztés során hányszor kellett újrasütni a tortát, mire eljutottak ehhez a változathoz?
Összesen kilenc sütés volt, mire eljutottunk a végleges verzióig. A második próbára létrejött a torta, bekerült az elődöntőbe. Ilyenkor a zsűrik javaslatokat adnak arról, hogy hol, mit változtassunk. Építő jellegű kritikákat kapunk arról, hogy hogyan lehet ezt javítani az ő véleményük szerint, hogy a nagy közönség számára is elérhető legyen.
A döntőben már mindenki a saját ízlése alapján, illetve annak megfelelően, hogy mit hallgatott meg a zsűritől és mit nem, alakítja a végleges változatot.
A győztes alkotás végül közös munka lett. Hogyan oszlott meg önök között a feladat a fejlesztés során?
Hárman vagyunk cukrászok, Puchovszki Alena és Pethő Gábor és jómagam. Mindegyikünk vitt külön tortát. Ők is készítettek egyet, Alena és Gábor is, meg én is készítettem egyet, és mindegyikünk nevezett ezen a versenyen. Az én tortám lett “a bejutó”, a legjobb.
De nélkülük nem ment volna, és nem is lehetett volna megvalósítani. Rengeteg ötletet átfutottunk, rengeteg megbeszélésem volt emiatt. Kóstoltuk, változtattunk rajta.
Milyen volt megnyerni a versenyt? Mennyire voltak meglepve, amikor kiderült, hogy a Szilvafácska győzött?
Bár tudjuk, hogy nagyon sok energia van benne, ahogy persze minden tortában. A 29 induló között mindenki rengeteg munkát tett a sajátjába, és meglepődtünk azon, hogy mi nyertük meg. Nagyon jó érzés volt.
Hozzá kell tenni, hogy 15 éve rendezi az Egy Csepp Figyelem a versenyt, és a Balatonon, illetve a Dunántúlon mi vagyunk az elsők, akik a Magyarország Cukormentes Tortája címet elnyerték Balatongyörökön.
Mit tanított önnek ez az út?
Gyermekkori álmom volt, hogy vendéglátásban dolgozzak, és most már tíz éve vagyok cukrász. Rengeteget fejlődtünk, rengeteget tanultunk – soha nem szabad feladni egy kudarc után.
Harmadszor indultam a Magyarország Cukormentes Tortája versenyen a versenyen. Az Ország Tortáján is indultam már háromszor, még sosem jutottam be a döntőbe, de minden évben megpróbálom.
Az Év Fagylaltja versenyen idén elhoztuk a cukormentes kategória első helyét, az Ehető erdő kategóriában pedig másodikak lettünk.
Mindig érdemes tanulni, tanulni, tanulni, bármilyen szakmát vagy munkát választunk.
