Az olvasás az emberiség történelmének fontos formálója. Alexandriától a saját városod könyvtáráig minden korban a tudás, a szórakozás és a kikapcsolódás fő eszköze volt. Napjainkban viszont a technológia rohamos fejlődésével, a kimeríthetetlen mennyiségű szórakoztató tartalommal és a mesterséges intelligencia megjelenésével vajon mennyi helye maradt a könyveknek? Számít egyáltalán, ha valaki olvas a mai világban? A DUE Médiatáborában készített felmérésünk célja ezekre a kérdésekre választ adni.
A felmérésben összesen 52-en vettek részt, így az adatok bár nem reprezentatívak, valamelyest irányadók. A kutatásban résztvevők 60 százaléka nő és 40 százaléka férfi volt. Az átlagéletkor 18 év. Meglepő, de nemtől, tanulmányi szinttől és kortól függetlenül az adatok kevés kivétellel megegyeztek a felmérés összegzett eredményével. Akik kitöltötték a kérdőívet, azok körülbelül azonos életkorúak, az oktatási rendszer azonos szintjén vannak, és ebben az életkorban az olvasás tekintetében még általában nincs olyan nagy különbség. Vélhetően hasonló társadalmi státuszú fiatalok érkeznek ebbe a táborba, emiatt is lehettek ilyen reprezentatívak az adatok.
Mit is mutatnak valójában ezek az adatok?
A felmérésben résztvevők 35 százaléka évente 1-3 könyvet olvas el. Ez elsőre igen csekélynek tűnhet, viszont az országos átlagnak megfelelő, sőt meghaladja azt. Magyarországon ugyanis az Eurostat 2022-ben felvett, 2024-ben publikált adatai alapján a 16 évnél idősebb lakosság 47 százaléka egyetlen egy könyvet sem olvas el egész évben.
A táborozó lányok átlagban 10-20 könyvet olvasnak egy évben, míg a fiúk 1-3 között – ez a legjelentősebb eltérés, amit a statisztikák mutattak. A felmérésben a szépirodalom volt a legnépszerűbb – ezt a résztvevők harmada jelölte meg –, utána 25 százalékkal az iskolai kötelező olvasmányok állnak. Harmadik helyre 23 százalékkal a fantasy került. Szintén érdekes, hogy 35 százalék szerint egy tízes skálán az olvasás maximálisan fontos tevékenység.
Herczeg Zsolt szakmai vezető szerint „aki sok könyvet olvas, az bizonyítottan empatikusabb, megértőbb. Hogy megtudjuk, miért van ez így, meg kell néznünk, hogy pontosabban mit nyer az ember az olvasással. Könyvolvasás közben komplex, jól kidolgozott karaktereket követünk különböző szituációkban, más-más sorsokkal; olyan karaktereket, akikkel együtt tudunk érezni, akiknek számtalan döntési helyzetét ismerjük meg és éljük át. Ennek eredményeként az, aki olvas, sokkal több együttérzésre képes az emberekkel. Amikor az egyik szereplőt utálod, a másikkal azonosulsz, akkor a helyébe képzeled magad, beszippant a könyv, és nem tudod letenni. Valójában szerintem nem a tanultságon van a hangsúly, hanem azon az emberi tulajdonságon, az empátián, ami elválaszt bennünket az állatok többségétől. Ennek hiánya nemcsak eseti, kínos szociális interakciókhoz vezet, hanem ahhoz is, hogy könyvolvasás nélkül végleg elveszíthetjük a másokkal és a saját magunkkal való együttérzés képességét.”
Légy jelen és tudatos
Zsolt adott néhány konkrét tippet a képernyőidő csökkentéséhez, hogy többet és jobban tudjunk beszélgetni, olvasni. Ha például összegyűlünk a barátainkkal, célszerű egy helyre gyűjteni a készülékeket még a beszélgetés elején. Ezzel nem adunk magunknak egérutat a számunkra érdektelen beszélgetésből, hanem rákényszerülünk arra, hogy mi magunk magunk tegyük érdekessé azt. A szakmai vezető másik ajánlása, hogy egy összejövetel folyamán építsenek egy tornyot a telefonokból. Ezzel kényelmetlenné tesszük a készülékek felesleges használatát.
Zsolt szerint meg kell találnunk a számunkra megfelelő kompromisszumot, amely lehetővé teszi, hogy fokozatosan beépítsük a könyvolvasást a mindennapjainkba. Ösztönözni kell magunkat a lelassulásra egy olyan világban, amelyben a pörgés vált sztenderddé.
Kövecses Sára
