A 21. században a telefonjaink és a különböző digitális eszközeink a mindennapi életünk elengedhetetlen részévé váltak. Szinte mindenben támaszkodunk rájuk: a munkához és iskolához szükséges feladatokban, banki átutalásoknál, szeretteinkkel való kapcsolattartásban, a szórakozásban,az alapvető információszerzésben és számtalan más, mindennapi tevékenységben. A digitális eszközöknek kétségtelenül vannak előnyei és hátrányai is, de az igazi kérdés az, hogy végül melyik oldal billenti inkább a mérleget.
Az első előny, amit kiemelnék, az a kapcsolattartás a barátainkkal és a családunkkal. Ez az egyik oka annak is, hogy sok szülő okostelefont adnak a gyerekének – bár véleményem szerint erre csak akkor van szükség, amikor valóban indokolt. Ha valaki, aki fontos számunkra, egy másik városban vagy akár egy másik országban él, az okostelefonok jelentősen megkönnyítik a kommunikációt. A telefonálás vagy a chatelés (online üzenetezés) valószínűleg a legegyszerűbb módja annak, hogy kapcsolatban maradjunk egymással, különösen a levelezéshez képest, amely időigényes és akár drága is lehet. Ugyanakkor kutatások szerint az okostelefon-használat hatásai nem minden helyzetben egyformák. Egy 2024-es, több mint 2500 dél-koreai serdülőt hosszabb időn keresztül követő kutatás szerint a hosszabb ideig tartó okostelefon-használat a lányok körében összefüggést mutatott a depresszív tünetek növekedésével. Ezzel szemben az olyan közösségi és aktív használat, mint például a barátokkal és a családdal való kapcsolattartás, alacsonyabb depresszív tünetekkel járt együtt. Ez arra utal, hogy nem feltétlenül elég azt kérdeznünk, mennyi időt tölt valaki a telefonján. Azt is érdemes megvizsgálni, hogy mire használja azt.
A telefonok, laptopok és más digitális eszközök az oktatásban is egyre fontosabb szerepet töltenek be. Számtalan online platform és alkalmazás áll rendelkezésünkre, legyen szó jegyekről, jegyzetelésről, tananyagok eléréséről vagy éppen a tanulásról. A diákok könnyedén kereshetnek információkat, használhatnak online tankönyveket, megoldhatnak különböző feladatokat, és bármikor utánanézhetnek egy-egy témának, amikor szügségük van rá.
A modern oktatás kapcsán megkerülhetetlen a mesterséges intelligencia kérdése is. Használatát illetően megoszlanak a vélemények, az viszont nem kérdés, hogy felelősségteljes használat mellett igenis segítségünkre lehet. Az AI segítségével például tanulási tervet készíthetünk, elmagyaráztathatunk egy nehezebb témakört, segítséget kérhetünk egy feladathoz, gyakorlófeladatokat állíthatunk össze, vagy akár ellenőrizhetjük a válaszainkat. Ezeket a lehetőségeket szinte vég nélkül lehetne sorolni. Ez azonban egy másik kérdést is felvet: az AI-t arra használjuk, hogy segítsen nekünk gondolkodni, vagy lassan hagyjuk, hogy helyettünk gondolkodjon?
A kutatók ezt a jelenséget időnként „kognitív tehermentesítésnek” nevezik. Ilyenkor egy külső eszközre bízzuk a mentális munka egy részét, amelyet egyébként magunk végeznénk el. Egyetemisták körében végzett friss kutatások szerint az AI valóban csökkentheti a gondolkodásra fordított mentális terhelést, a túlzott mértékű kognitív tehermentesítés azonban a mélyebb tanulásban és a kritikai gondolkodásban is problémákat okozhat.
A digitális eszközök a munka világában is egyre fontosabbak. Használhatjuk őket prezentációkhoz, e-mailek írásához, online megbeszélésekhez, sőt akár számlák intézéséhez is. Emellett a digitális eszközök a mindennapi rutinunk természetes részévé váltak: segítségükkel fizetünk, útvonalakat keresünk, programokkal vagy jótékonysági eseményekkel kapcsolatban tájékozódunk, illetve találkozókat és közös programokat szervezünk a barátainkkal. A marketing is egyre inkább a digitális platformokra és a közösségi médiára épül, ami jól mutatja, milyen mélyen épült be a technológia a modern életünkbe.
Még számtalan további előnyt tudnék felsorolni, és úgy gondolom, ezzel a legtöbb ember egyetért. Van azonban egy hátrány, amely véleményem szerint sokkal nagyobb figyelmet érdemel a pozitívumoknál: a biztonság. Talán ez az az egy szó, amely a leginkább aggaszt, amikor a digitális eszközökről beszélünk.
Tegyük fel, hogy ugyanazt a jelszót használjuk minden weboldalon. Ez az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk. Ennek az oka pedig egészen egyszerű: ha valaki megszerzi a jelszavunkat, és hozzáfér az egyik közösségimédia-fiókunkhoz, akkor könnyen megpróbálhat bejutni más fiókjainkba is, akár a bankszámlánkhoz. Ezt a támadástípust „credential stuffingnek”, vagyis megszerzett bejelentkezési adatok más szolgáltatásoknál történő újrafelhasználásának nevezik.
Az online biztonság azonban nem áll meg itt. Gyakran hallani olyan állításokat is, miszerint a telefonjaink és más digitális eszközeink „lehallgatnak” minket, miközben a mesterséges intelligencia folyamatosan gyűjti és feldolgozza az általunk megadott információkat. Függetlenül attól, hogy ezek közül minden állítás valóban igaz-e, már maga a gondolat is elég nyugtalanító. Néha úgy érezhetjük, mintha valaki folyamatosan figyelne, hallgatózna, és valahogy többet tudna rólunk, mint amennyit mi magunk gondolnánk. Ez pedig egy kellemetlen kérdést vet fel: mi történne, ha ezeket az információkat valaha ellenünk használnák fel?
Ha mindez még nem lenne elég ahhoz, hogy óvatosabban bánjunk az elektronikus eszközeinkkel, van még egy szempont, amit érdemes figyelembe venni. Ahogy korábban említettem, a mesterséges intelligencia rendkívül hasznos lehet, és ez kétségtelenül pozitívum. Ugyanakkor problémát is jelenthet, ha többé nem eszközként használjuk, hanem hagyjuk, hogy helyettünk gondolkodjon és végezzen el dolgokat – szabad kezet adunk neki. Az AI segítségével való tanulás hasznos lehet, de ha azt várjuk tőle, hogy helyettünk tanuljon meg és végezzen el mindent, azzal a tanulási folyamat egyik legfontosabb részét veszíthetjük el.
Ez a jelenség különösen érdekes az iskolákban. Az Európai Unióban nincs minden tagállamra egységesen érvényes, általános telefonhasználati tilalom az iskolákban. Az EU elsősorban a digitális oktatásra,a dogitális műveltség fejlesztésére, valamint a digitális eszközök tudatos és felelősségteljes használatára helyezi a hangsúlyt, míg a mobiltelefonok iskolai használatának szabályozása alapvetően az egyes országok hatáskörébe tartozik. Ez pedig egy újabb fontos kérdést vet fel: valóban segíti a diákok koncentrációját a telefonok teljes korlátozása, vagy inkább arra kellene megtanítani a fiatalokat, hogyan használják a technológiát tudatosan és felelősségteljesen? Ha az iskolák korlátozni tudják a technológiához való hozzáférést a tanítási idő alatt, talán az a nagyobb kérdés, hogy képesek-e arra is megtanítani a fiatalokat, hogyan használják felelősségteljesen, amikor már nincs ott senki, aki elvegye tőlük a telefonjukat.
Ez Magyarországon is releváns kérdés, ahol 2024 szeptemberétől országos szabályozás alapján a mobiltelefonok és más, internetkapcsolatra képes okoseszközök „használatában korlátozott tárgyaknak” minősülnek az iskolákban. A diákoknak ezeket általában le kell adniuk a tanítási idő alatt, bár a szabályozás bizonyos esetekben kivételeket és engedélyezett (tanári felügyelet mellett történő) használatot is lehetővé tesz.
Egy másik probléma az okostelefonokhoz való egyre erősebb kötődésünk. Nemcsak akkor használjuk őket, amikor valóban szükségünk van rájuk, hanem sokszor egyszerűen azért nyúlunk értük, mert kedvünk van hozzá, vagy akár akkor is, amikor tudjuk, hogy nem kellene. Ez a szokás és ennek elterjedése hozzájárulhat egy olyan társadalom kialakulásához, amely kevésbé önálló, kevésbé tájékozott, és nehezebben alakít ki valódi emberi kapcsolatokat a képernyő állandó jelenléte nélkül.
Egyáltalán nem az én tisztem megmondani másoknak, hogyan használják a technológiát, és nem is szeretnék ítélkezni mások döntései felett. Amit azonban bátran elmondhatok, hogy lenyűgöző, milyen gyorsan fejlődik tovább a technológia. A kihívás az, hogy képesek legyünk lépést tartani vele anélkül, hogy hagynánk, hogy átvegye az irányítást az életünk felett – felettünk. A digitális eszközök helyes és tudatos használatának kellene lennie az igazi célnak. Hiszen a technológia azért van, hogy megkönnyítse az életünket,nem pedig azért, hogy helyettünk élje azt.
Képek: pixabay.com
