Mi történik, ha egy család közös zenélésbe kezd, a próbákra pedig barátok és különböző zenei világok képviselői is betérnek? A szentendrei Platform9 története a felszabadult együttlétről, a generációk közötti párbeszédről szól és bemutatja, hogy a zenével nemcsak szórakoztatni lehet, hanem örömet és békét is tudunk közvetíteni.
„Rengeteget röhögünk – és ez néha nehezíti is a munkát”
A családi zenekarokban a közös múlt egyszerre lehet erőforrás és kihívás. A Platform9 esetében a közelség elsősorban felszabadultságot jelent: a tagok könnyebben viccelődnek egymással, és nem kell attól tartaniuk, hogy minden spontán megjegyzés félreérthetővé válna.
A jó hangulatnak azonban van egy árnyoldala is: ha a próbán mindenből vicc lesz, sokkal nehezebb koncentrálni. A családi közegben ráadásul az ember hajlamosabb természetesnek venni a másik jelenlétét, és néha kevésbé szigorúan venni a feladatokat. A humor és az összetartozás olyan biztonságot ad, amiben bátran lehet kísérletezni, hibázni és új ötletekkel előállni. Közben persze azt is meg kell tanulniuk, mikor van a viccelődés ideje, és mikor kell visszatérni a munkához.
A Platform9 egyik sajátossága éppen ez: a tagok nem egyetlen tulajdonság vagy társadalmi szerep szerint látják egymást. A próbán nem az számít, ki milyen pozíciót tölt be a hétköznapokban, hanem az, hogy mit tesz hozzá a közös zenéhez.
Egy külsős, aki otthon érezte magát
Jakab Kristóf gitáros nem családtagként csatlakozott a formációhoz. Egy már kialakult, összeszokott társaságba érkezni sokszor nehéz feladat: a régi történetek, a közös emlékek és a megszokott kommunikáció könnyen kívülállóvá tehetik az új embert. Kristóf tapasztalata szerencsére egészen más volt, elmondása szerint szinte egy pillanatig sem érezte úgy, hogy meg kellene felelnie valamilyen kimondatlan elvárásnak. A társaságot befogadónak és szeretetteljesnek ismerte meg, ami a próbák és a koncertek hangulatára is pozitívan hatott.
A csatlakozásban a korábbi ismeretségek is szerepet játszottak: Annamari és Kristóf már régebbről ismerték egymást, és korábban más zenei közegben volt alkalmuk együtt zenélni is. Ez megkönnyítette a beilleszkedést, de a befogadás nem csupán egy régi kapcsolatnak volt köszönhető: a zenekar egészének működésében fontos a nyitottság.
A Platform9 így nem egyszerűen egy család köré szerveződő formáció. Olyan közösség is, amelyben az újonnan érkezőknek lehetőségük van valódi alkotótárssá válni.
Mély gondolatok, modern hangzás
A banda zenéjében a pop, a funk, a jazz, a blues és a rock különböző elemei találkoznak. A stílusok keveredése azonban nem öncélú: a tagok számára az is fontos, hogy a dalok mondanivalója összhangban legyen a saját értékrendjükkel.
A dalszövegek és a zene kapcsolata különösen izgalmas kérdés. Egy dal lehet könnyed, lendületes vagy akár táncolható, miközben a szövege komolyabb témákat jár körül. A hallgató elsőként sokszor a dallamra vagy a hangulatra figyel fel, és csak később fedezi fel, miről is szól valójában a szám.
Miért éppen a patakpart?
Ha a Platform9 egyetlen szentendrei helyszínnel jellemeznék magukat, a válasz meglepően gyors: a patakparttal. A hasonlatban van valami békés, természetközeli és visszafogott. A patakpart nem harsány, nem akarja mindenáron magára vonni a figyelmet, mégis van saját karaktere és szépsége. Ez a kép a zenekar tagjai szerint jól illik ahhoz, ahogyan a közös zenélésről gondolkodnak.
A metafora azonban nem jelent csendességet vagy visszafogott színpadi jelenlétet minden helyzetben, a patak is megáradhat – és a zenekar is képes egészen más energiákat mozgósítani, amikor megszólal a zene. A patakpart képe inkább egyfajta alapállást jelöl: szerénységet, kedvességet és tiszteletet.
A tagok nem szeretnék, ha a közönség azt érezné, hogy a zenekar mindenáron bizonyítani akar. Inkább olyan élményt teremtenének, amihez természetesen tudnak kapcsolódni.
A stúdióban dőlt el, hogy több van ebben
Makay László, a zenekar alapítója számára az első igazán fontos visszajelzés a stúdióban érkezett. A tagok olyan felkészülten dolgoztak, hogy egyetlen nap alatt három szám felvételére is jutott idő. Ez megmutatta számára, hogy a lelkesedésen túl valódi potenciál is van a formációban.
A kezdeti koncertek közönségfogadtatása szintén biztató volt. A jó visszajelzések megerősítették a zenekart abban, hogy érdemes folytatni, a professzionális működéshez vezető út azonban sok munkát kíván. A Platform9 tagjai nem szeretnének pusztán a jó hangulatra építeni. Fontos számukra a felkészültség, az egymásra figyelés és az, hogy a dalok idővel egyre kiforrottabbá váljanak.
Generációk egy színpadon
A különböző életkorok és zenei ízlések együttműködése nem mindig egyszerű. A fiatalabb tagok olykor szívesebben tanulnának meg több új számot, míg az idősebbek inkább a már ismert repertoárt csiszolnák tovább, máskor pedig a műfaji elképzelések térnek el egymástól.
A zenekar mégsem tekinti ezeket a különbségeket leküzdhetetlen akadályoknak. Inkább arra törekednek, hogy mindenki ötlete érvényesülhessen, és olyan megoldást találjanak, amelyben a tagok közül többen is felismerik a saját elképzeléseiket. Egy-egy dal így akár hónapokig, sőt hosszabb ideig is formálódhat.
Új ötletek érkeznek, változik a hangszerelés, és olykor egészen más irányba indul el a szám, mint ahogyan eredetileg elképzelték. A végső mű nem feltétlenül egyetlen ember elképzelésének megvalósulása, hanem egy közös alkotói folyamat eredménye.
Mit vigyen haza a közönség?
A kérdésre, hogy mit szeretnének adni a hallgatóknak, a zenekar tagjai több, egymáshoz közel álló választ fogalmaztak meg: békét, harmóniát és örömet.
Nem feltétlenül várják el, hogy mindenki ugyanazt értse egy dalszöveg alatt, vagy ugyanazt a jelentést fedezze fel egy-egy dallamban. Már azt is értékesnek tartják, ha valaki jól érzi magát a koncertjükön, kiszakad a hétköznapokból, és néhány órára közelebb kerül másokhoz.
(Fotók: Platform9)
