Minden kontinensen, sőt minden országban máshogy és máshogy ünneplik a halottak napját. Ezekben a napokban Magyarországon kimegyünk elhunyt szeretteinkhez a temetőbe, viszünk nekik virágot és gyertyákat is gyújtunk értük. Nálunk inkább a halottak napja (és a vele lényegében egybemosódott mindenszentek – a szerkesztő) az elterjedtebb, mintsem a halloween, de rajtunk kívül vannak még olyan országok, ahol az általunk megszokottól eltérő hagyományok kapcsolódnak az ünnepkörhöz. Míg Magyarországon ez egy keresztény ünnep, amelyen meghitt családi környezetben emlékezünk meg szeretteinkről, addig máshol az elhunyt rokonok szellemét idézik meg, sőt sok helyen ünnepelnek, és ünnepélyes fesztiválokat is tartanak.
Egy ország, amelynek szokásairól már rengeteget hallhattunk és láthattuk is a filmekben nem más, mint Mexikó. Mexikóban nagy hagyománya van a halottak napján, vagyis az általuk Día de los Muertosnak nevezett ünnepen zajló eseményeknek. A mexikói családok november első napjaiban és október 31-én emlékeznek meg halottaikról – vannak olyan részek, ahol egészen november 6-ig eltarthatnak az ünnepségek. Ezekben a napokban a családok és a különböző intézmények úgy fogadják az elhunytak lelkeit, hogy oltárokat építenek nekik, amelyeket sok-sok virággal, gyertyával, képekkel és ajándékokkal díszítenek. Amikor a mexikóiak kimennek a temetőkbe, virágszirmokat szórnak a földre, hogy a halottak szellemei megtalálják az utat az élőkhöz, és ezáltal meglátogathassák a családjukat, barátaikat, hogy legalább az ünnepség ideje alatt lélekben együtt lehessenek. Az év ezen időszakában a temetők teljesen fel vannak díszítve. Mindenhol rengeteg virág, gyertyafény és személyes tárgy található meg a síroknál. Az otthonaikban ilyenkor hatalmas ünnepségeket szerveznek. Teli van a ház étellel, itallal és a már sokszor említett gyertyákkal, virágokkal és oltárokkal. A családok és barátok együtt ünnepelnek általában a házak udvarán, mivel örülnek, hogy ezen a napon a szellemek a közelükben lehetnek.
A következő ország halottakhoz kötődő hagyományairól nem sokat hallani vagy olvasni a mindennapokban. Japánban nyáron emlékeznek meg a halottjaikról az úgynevezett Obon fesztiválon. Ez a több napig tartó fesztivál általában augusztus közepén kerül megrendezésre, de ez függ az adott terület naptári szokásaitól is (a Gergely-naptárt használó részeken van érvényben az augusztus 13-tól kezdődő időpont a fesztiválra, a holdnaptárt használó részeken ettől eltérő dátum is lehet – a szerkesztő) . Ezekben a napokban – Mexikóhoz hasonlóan – szintén tánccal, énekléssel és a családdal együtt töltik ezt a napot. Ilyenkor a városokban lampionok és fényfüzérek lógnak mindenhol. A helyiek szerint ezen a napon nyílik meg a pokol (a japán elképzelés a pokolról eltér az európai kultúrkörben létezőtől – a szerkesztő) és menny közötti kapu. Úgy gondolják, hogy ilyenkor a halott rokonaik letekinthetnek az élőkre, így mindig láthatják, hogy mi történt velük. A kultúrájuk szerint a lámpákat is azért gyújtják, hogy az élő és halott rokonok a fényben megtalálhassák egymást. A fesztivál záró szertartását szokták úszó lámpások éjszakájának is nevezni. Azért kaphatta ezt a megnevezést, mert ilyenkor a folyókra és a tavakra helyezik a lampionokat, hogy utat mutassanak az elhunyt lelkeknek a másvilágra vezető visszaút során.
Szintén egy ázsiai ország, amelyről ebben a témában elég keveset lehet olvasni az Kína. Kínában az ősök ünnepét Csingmingnek hívják. Az ősi, kétezeréves ünnepen a kínaiak is a temetőben töltik ezt a napot. Ilyenkor azzal tisztelegnek az elhunyt rokonaik előtt, hogy a kedvenc tárgyaikat, ételeiket, vagy éppen gyertyákat, virágokat visznek a szépen rendbetett sírokhoz. Itt is szokás lámpákat és gyertyákat gyújtani, sőt még hamis pénzt vagy más földi javak papírmásait is égetik ilyenkor, ezzel ajándékot küldve az elhunytaknak.
Közép-Amerikában Mexikón kívül is fontos esemény a halottak napja, így Guatemalában is nagy hagyománya van az ünnepnek. Azt mondják, hogy az itteni hagyományok a mexikói és az európai katolikus mindenszentek ünnepe keveredése, melyet az utóbbihoz hasonlóan november 1-jén tartanak. Az európai ünnephez képest mégis egy vidámabb, ünnepélyesebb hangulatban töltik a napot szintén családi körökben. Ugyanúgy, mint Mexikóban itt is kidíszítenek mindent és oltárt építenek a halott szeretteiknek. Día de Todos los Santosnak (kvázi a mindenszentek ünnepe – a szerkesztő) hívják az ünnepet náluk. Ilyenkor szép színes textilsárkányokat szoktak készíteni és azokat az égbe repítik. Ezeket a sárkányokat a főtereken és a parkokban eregetik, hogy ezekkel a hatalmas színes díszekkel – a japán szokásokhoz hasonlóan – megnyissák a mennyország és a Föld közötti kaput a halott szellemeknek. Ilyenkor abba a tudatban vannak, hogy a szellemek megtekinthetik az élő rokonaikat és együtt emlékezhetnek egymásra. A feldíszített sírok és a nagy lakoma náluk sem maradhat el ezen a napon.
Európán belül is eltérően néz ki a halottak napjához és a mindenszentekhez kötődő ünnepkör. Spanyolországban még az országon belül is vannak eltérő ünneplési szokások: Katalóniában például a hangulat a fesztiválokéhoz hasonlít. Ilyenkor feldíszítik a temetőket különböző virágokkal, gyertyákkal emlékeznek meg az elhunytakra. Azért hasonlítható egy fesztiválhoz, mert kimennek a terekre, vásárokat tartanak és általában gesztenyés finomságokat is sütnek. Egy másik spanyolországi régióban, Andalúziában például a családok szintén a temetőkbe mennek megemlékezni, viszont itt inkább meghitt a hangulat, mintsem ünnepélyes vagy fesztiváli. Az andalúziai családok gyakran a parkokban szoktak piknikezni ezen a napon és különböző ételeket, italokat fogyasztanak.
A kontinensünkön maradva nézzük meg a dán szokásokat is. Dániában az október 31-e és november 6-a közötti időszakban ünneplik az Alla Helgons Dagnak nevezett halottak napját azon a napon, mely aktuálisan szombatra esik éppen. Az északi országban a családok szintén temetőbe mennek, mécseseket gyújtanak és a nálunk szokásoshoz hasonló koszorúkat készítenek, vagy másféle örökzöld növényi díszeket, és azzal díszítik fel a sírokat.
És végül, de nem utolsósorban egy Magyarországhoz közeli és hagyományok tekintetében hasonlóan gazdag országnak a szokásairól lenne szó, ami nem más, mint Ausztria, ahol szintén november 1-jén ünnepelnek (itt is egybemosódott a mindenszentek és a halottak napja kultúrköre a mindennapokban – a szerkesztő). Ha specifikusan nézzük az országrészeket, akkor érdemes kiemelni Tirol tartományát. Tirolban a megemlékezés hasonlóan zajlik, mint nálunk a télapóra várva, süteményeket és forró teát hagynak kint az asztalokon és melegen tartják nekik a szobát. Itt a kisebb vidéki városokban és falvakban hagyománya van annak is, hogy a fiatalok ingbe és álarcba bújva járnak házról házra mondanak el verseket és cserébe Krapfent, azaz egy olajban sült fánkot kapnak. Innen a szokás elnevezése, Krapfenschnappen, ami egy fából kifaragott, általában lófej, amit ha a földre teszünk akkor egy jellegzetes hangot ad ki. A temetőbe látogatás sem maradhat el. Magyarországhoz hasonlóan itt is nagy hagyománya van annak, hogy amikor kimennek a temetőbe a sírok környezetét rendbe rakják, letisztítják. A folyamatot követően a sírokra elhelyezik a jellemzően fenyőágakból, tobozokból és szárított virágokból készült díszeket – németül Grabgestecknek nevezik az efféle díszítést–, valamint a tipikus őszi virágokból, mint például a krizantémból készített csokrokat is. Ugyanúgy, mint nálunk, itt is a mécsesgyújtás jellemző a síroknál és így emlékeznek meg az elhunytakra.
(Kiemelt kép: a mexikói Día de los Muertos ünnepségének elengedhetetlen tárgyai. A kép forrása: vivamexiko.hu)
