Hogyan változott az ELTE az elmúlt évtizedekben, és miért lett egyre kevesebb a tanárszakos? Mi a „kutatásalapú” kémiatanítás lényege, és mit ad a diákoknak a kísérlettervezés, amit máshonnan nehéz megkapni? Az ELTE oktatójával a tanításról, a szakmódszertan mindennapjairól és a természettudományos oktatás jövőjéről beszélgettünk.

Az ELTE-n végzett, és most ott kutat, tanít. Hogyan változott az egyetem ezidő alatt?

Amikor én végeztem, mindössze harmincan voltunk vegyészek az évfolyamon, miközben sok tanárszakos hallgató tanult. Később ez az arány megfordult: volt időszak, amikor akár százötven diákot is felvettek alapszakra. Ma nagyjából ötven-hatvan körül van a kémia alapszakosok száma, viszont sajnos kevés lett a tanárszakos. Ez nagyon nagy változás.

Mi az oka az elköteleződésének? Mi fogta meg a tudományos pályában?

Elég speciális utam volt: vegyészként kezdtem dolgozni, majd Japánba költöztünk, ahol elsősorban otthon voltam, de az ott lakó barátaim megkértek, hogy tanítsak nekik magyar nyelvet. A végén több „tanítványom” is lett, és nagyon élveztem, hogy ki kellett találjam, hogy hogyan lehet egy bonyolult rendszert logikusan, érthetően átadni. Ekkor jött az a felismerés, hogy a kémiát is érdemes lenne tanítanom. A tudományos közegben az fogott meg, hogy a kíváncsiság, a kérdések, a folyamatos újragondolás természetes része a kutatói mindennapoknak.

Mi az a „kutatásalapú kémiatanítás”, és Ön szerint miért fontos a fiatalok számára?

A „kutatásalapú” kifejezés kicsit félrevezető, mert nem a klasszikus értelemben vett tudományos kutatásról van szó, hanem inkább vizsgálódásról, kérdezésről. A lényeg az, hogy a diák ne pusztán egy „receptet kövessen” a laborban, hanem kapjon egy kérdést, és azon gondolkodjon, hogy hogyan lehet kísérlettel választ keresni rá. Ilyenkor tanul meg igazán természettudományos módon gondolkodni.

Mit tanulhat egy diák a kísérlettervezésből, amit más tantárgy nem ad meg?

A kísérlettervezésben van valami nagyon sajátos: egyszerre kell előre látni, rendszert alkotni, és közben vállalni azt is, hogy nem biztos, hogy a terv azonnal működni fog. A diák megtanulja, hogy mi az, ami változtatható, mit érdemes mérni vagy megfigyelni, és hogy hogyan lehet az eredményeket értelmezni.

Mi az a gyakorlat a kémiaoktatásban, amit a legfontosabb lenne megszüntetni?

A legfontosabb, amit vissza kellene szorítani, az a puszta tényvisszakérdezésre épülő tanulás és számonkérés. Ha a diák megtanulja a definíciót majd visszamondja, akkor rövid idő múlva az egész kikopik, mert nem épült be a tudásába. A természettudományok akkor válnak hasznossá, amikor a megtanultak alkalmazhatók.

Kutatási területe a kémia szakmódszertan. Segítsen egy átlagos olvasónknak megérteni: milyen ez a munkakör? Mivel telik egy napja?

A szakmódszertan lényege, hogy tanárszakos hallgatókat képezünk. Ez részben elméleti munka: foglalkozunk azzal, hogy miért nehéz a tantárgy, hogy hogyan épülnek egymásra a fogalmak, hogy milyen tévképzetek alakulhatnak ki, és hogy hogyan lehet ezeket megelőzni. Ugyanakkor nagyon gyakorlatias terület is, mert a kémia tanítását nem lehet kísérletezés nélkül elképzelni.

Mi a legfontosabb fejlemény a tudományterületén, ami azóta történt, hogy Ön abban dolgozik?

Egyre nagyobb egyetértés alakult ki abban, hogy nem az a cél, hogy a diák minél több tényt bemagoljon, hanem az, hogy megértse a kulcsfogalmakat, és ezekből tudjon gondolkodni. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy ehhez szükség van egy stabil alapra is, mert gondolkodni csak valamiről lehet. (Ezt eredetileg Szent-Györgyi Albert mondta.) A kihívás egyensúly: legyen elég tudás, amire építeni lehet, de ne temesse maga alá a diákot fölösleges részletekkel.

Ön szerint hogyan fog változni a természettudományos oktatás Magyarországon a következő húsz évben?

Valószínűleg erősödni fog az a törekvés, hogy a természettudományokat ne elszigetelt tantárgyként tanítsuk, hanem problémák felől közelítsük meg őket: egészség, környezet, technológia, mindennapi jelenségek. A legnagyobb kérdés inkább az, hogy lesz-e elég szakember, elég jól támogatott tanár, és az, hogy az iskolák mennyire kapnak lehetőséget arra, hogy a kísérletezés tényleg a mindennapok része legyen.

Mit tanácsolna a fiataloknak, akik az Önéhez hasonló területen szeretnének elindulni?

Azt, hogy őrizzék meg a kíváncsiságukat, és ne féljenek attól, ha valamit elsőre nem értenek. A természettudományos pálya arról szól, hogy kérdéseket teszünk fel, és lépésről lépésre keressük a válaszokat. Ha pedig valakit a tanítás is érdekel, érdemes minél hamarabb kipróbálni magát ebben a helyzetben.

A katalán főváros sokaknak a futballról, a gazdag gasztronómiáról, a jellegzetes nyelvről vagy éppen a Sagrada Famíliáról lehet ismerős. Kevesebben tudják azonban, hogy ez a színes város kilenc, UNESCO által világörökségként elismert helyszínnel büszkélkedhet.

1. Palau de la Música Catalana

Ez a modernista gyöngyszem Domènech i Montaner tervei alapján, 1908-ban készült el a katalán Orfeó Català kórus számára. A koncertpalota meztelen téglahomlokzata téglából, csempékből, színes mozaikból és ólomüvegből készült díszítése miatt szinte zenél a látvány. Az épület sarkát Miquel Blay híres szobra díszíti, amely állítólag a katalán zene szellemét testesíti meg.

2. Palau Güell

Gaudí egyik első fontos megbízása volt, amit 1885-ben kapott Eusebi Güell iparmágnástól. Ez az épület ma már látogatható belülről is, ami különleges élmény, mivel a legtöbb Gaudí-ház még mindig magántulajdonban van. A korabeli építészek elrejtették volna a vas tartószerkezeteket – Gaudí viszont kiemelte őket, díszítőelemként használva.

3. Casa Batlló

Ez a különleges lakóház 1906-ban készült, és a helyiek csak „a csontok házának” hívják organikus, csontvázszerű formái miatt. Gaudí minden részletre személyesen ügyelt: az építkezés során az utcáról irányította a munkásokat, pontosan megmondva, hogy melyik mozaikot vagy építészeti elemet hová helyezzék, hogy a színek és formák tökéletes harmóniában álljanak össze. Bár a homlokzat pontos jelentése máig rejtély, feltételezhető, hogy a természet, különösen a tenger világából merítette inspirációját.

4. Casa Milà – „La Pedrera”

Gaudí másik híres lakóháza, a Casa Milà közismert nevén La Pedrera, vagyis „a kőfejtő” – egy különösen bizarr, de lenyűgöző lakóépület. Alakját a legenda szerint a Montserrat-hegység inspirálta, belső terei pedig erodált barlanglakásokra emlékeztetnek.

A lakások olyanok, mintha szél és víz formálta volna őket: nincsenek egyenes falak vagy sarkok, minden íves, mozgásban van, mintha maga az épület lélegezne. Az épület tetején található kémények szoborszerű formáikkal egyesek szerint lovagokat, mások szerint absztrakt szörnyeket idéznek.

5. Sagrada Família

Kétségkívül Antoni Gaudí legismertebb alkotása a monumentális Templo Expiatori de la Sagrada Família. Sokak szemében ez lett Barcelona jelképe, és az egyetlen templom a székesegyházon kívül, amely sértetlen maradt az 1936-os forradalmat követő templomgyújtogatások során.

A katalán építész egy olyan szakrális épületet álmodott meg, ahol minden forma a hitet szolgálja – legyen szó oszlopokról, díszítésekről vagy fényről. Egészen aprónak érezheted magad, amikor nyolc torony emelkedik több mint 100 méter magasba előtted. Gaudí számára ezek a tornyok a tizenkét apostolt szimbolizálták; négyet akart még felhúzni a főhomlokzat fölé, valamint egy 180 méteres tornyot a keresztelőhajó fölé, rajta egy báránnyal, Jézus jelképeként. Ezt a központi tornyot négy kisebb torony venné körbe, amelyek az evangélistákat képviselnék.

6. Casa Vicens

Ez Gaudí első jelentős megbízása, egy magánvilla, amely 1885-ben készült el. Itt a mudejár stílus inspirálta őt. A zöld-fehér virágmintás csempékkel borított homlokzat és a kovácsoltvas díszítések már előrevetítik Gaudí egyedi stílusát.

7. Hospital de Sant Pau (Recinte Modernista)

Lluís Domènech i Montaner másik jelentős munkája a világ egyik legnagyobb szecessziós épületegyüttese, amely korábban kórházként működött. A gyönyörű pavilonokat föld alatti folyosók kötik össze, díszítésük színpompás mozaikokkal és szobrokkal teli.

8. Parc Güell

1900 és 1914 között készült Gaudí egyik legfantáziadúsabb munkája, amely eredetileg egy luxus lakóparkból végül közparkká alakult. A dombtetőn fekvő park pazar kilátást nyújt Barcelonára: a díszes kapupavilonok, a mozaikokkal borított gyík, a hullámzó kerámia pad, valamint az Oszlopcsarnok, amely eredetileg piac lett volna, egyfajta látomásos álomvilágként kel életre. Mindez őrületes képzelőerő és kézművesség találkozása.

Az angol utazó, Sacheverell Sitwell szerint „egyszerre egy vidámpark, egy megkövült erdő és a részeg Karnaki Amon-templom egy földrengés közepette.”

9. Cripta Gaudí Colònia Güell

Barcelona határában található, de megéri a kis kitérőt. A kevesek által ismert Colònia Güell munkástelepének temploma egyfajta kísérleti műhely volt Gaudí számára. Itt próbálta ki azokat a szerkezeti megoldásokat, amelyeket később a Sagrada Famíliában is alkalmazott. Bár a teljes templom sosem készült el, a kripta szabálytalan boltíveivel, rusztikus kőfalaival és színes üvegablakaival önmagában is lenyűgöző.

Ha a következő utad Barcelonába vezet, ezek a helyszínek szinte kötelező megállók. Építészeti szempontból egyedülállóak, vizuálisan káprázatosak és kulturálisan is jelentős értéket képviselnek.

Hiszik, hogy a győzelmeik által megmutatják a fiataloknak, hogy semmi nem lehetetlen –ha nekik sikerült, sikerülhet másnak is. A Márton-ikrekkel, Vivianaval és Luanaval 20. születésnapjuk előtt beszélgettünk sikerekről, mentális erőről, arról, hogy továbbra sem versenyeznek majd egymás ellen és arról, hogy miért fontos nekik, hogy ők a Sportoló Nemzet Tanév nagykövetei.

Elképesztő fiatalon már rengeteg minden van mögöttetek. Most lesztek 20 évesek, Viviana olimpiai bajnok, az Év Női Sportolója Magyarországon, Luana pedig kétszeres világbajnok. Hova vezet út még innen felfelé?

Viviana: Tényleg elég korán értük el ezeket a sikereket, de ez csak tovább motivál minket, hogy folytassuk. Lehet, hogy valaki megnyugodna, vagy már nem fókuszálna annyira egy ilyen helyzetben. Minket csak erősít a siker, arra késztet, hogy menjünk edzeni és arra, hogy még többet érjünk el.

Luana: A munkát, amit beleteszünk, mindig láttuk az eredményben is. Az elmúlt évben, de a legutóbbi hét évre is mondhatom, hogy kifizetődtek az erőfeszítéseink. Mindig teljesen sokkol minket, amikor eszünkbe jut, hogy mit műveltünk. Néha csak nevetünk rajta, amikor kimondjuk, hogy ő olimpiai bajnok, én pedig kétszeres világbajnok. A motiváció nem megy el, még többet akarunk.

Edzőpartnerei is vagytok egymásnak – a nehezebb napokon mivel segítitek át a másikat?

V.: Mindig vannak nehezebb napok, de folyamatosan azt kérdezzük egymástól, hogy „mi a célunk?”. Tudatosítjuk ilyenkor, hogy miért is edzünk. Mindig odafigyelünk egymásra, a kis hibákra is, így pedig mindketten fejlődünk.

L.: Mindig azt mondom, hogy nagyon szerencsések vagyunk egymással. Nem mindenkinek van egy ikertestvére, aki segít mindenben. Mi soha nem vagyunk egyedül, mi mindig ketten vagyunk.

Van egy fogadalmatok, hogy nem versenyeztek egy súlycsoportban, miközben a legnagyobb sikereiteket 67 kg-ban értétek el. Hogyan születik döntés arról, hogy ki indul másik súlycsoportban?

V.: Kiskorunkban eldöntöttük, hogy nem küzdünk egymás ellen. Az olimpiára fókuszálunk. A ranglistapontok gyűjtése dönti el ezt a kérdést. Ha Luanának fontosabb 67-re felkészülni, akkor ő megy fel, én pedig le. Tehát ha egy súlyban vagyunk, akkor a ranglista dönt. Akinek éppen jobban kellenek a pontok, az marad, a másik pedig alkalmazkodik hozzá.

L.: A fontos versenyeken egy ország egy súlycsoportban csak egy versenyzőt indíthat. Így a szabályok sem engednék, hogy ugyanabban induljunk egy világversenyen. Most van egy évünk, hogy eldöntsük, hogy ki versenyez 67 kg-ban a Los Angeles-i olimpián.

Az edzőtök azt mondta rólatok, hogy mentálisan ti vagytok a legerősebbek. Ez veleszületett adottság, vagy tanulható képesség?

V.: Már a szüleink is úgy neveltek, hogy ne adjuk fel, és hogy képesek vagyunk bármit megcsinálni. Hetente dolgozunk egy mental coach-csal is, aki sokat segít. Ezen a szinten már mindenre figyelni kell, a legkisebb dolgok is számítanak a végén. Aki mentálisan erősebb, az győz.

L.: Erre nem mindenkinek van tehetsége. Akik a sportban legendává válnak, azok sokszor erre születnek. De a tehetség nem elég, sokat kell mellé dolgozni. A mentális részét pedig érezni is kell.

A Sportoló Nemzet Tanév nagykövetei lettetek, ennek apropójából is beszélgetünk most. Hogy látjátok, tapasztaljátok saját ismertségeteket, különösen a fiatalok körében?

V.: Magyarországon sokszor megismernek és megállítanak az utcán. Ahogy visszatértünk az olimpia után, hirtelen mindenki ismert minket, mindenki gratulálni akart.

L.: A taekwondóval sokan az olimpia kapcsán találkoztak először, ahogy Párizst követően ismert meg minket is a nagyközönség. Jó érzés ez nekünk, szeretjük, hogy felismernek minket, kedvesek velünk. Öröm, hogy sokszor a gyerekeket is motiválni tudjuk a sikereinkkel.

Miért vállaltátok a nagykövetséget? Miért fontos ez nektek?

V.: Nagyon fontos nekünk, hogy támogassuk a gyerekeket, hogy lássák, milyen fontos sportolni. Nemcsak a jó eredmények miatt, hanem mert az egészségükre és az életükre is jó hatással van. Hisszük, hogy a mozgás hasznos és szeretnénk, hogy mindenki megtalálja azt a sportágat, ami neki tetszik.

L.: Vannak gyerekek, akik még nem tudják, hogy mit sportoljanak. Talán, ha látnak egy sikeres versenyzőt és kedvet kapnak kipróbálni az adott sportágat, elindulhatnak azon az élethosszig tartó úton, amiről a Sportoló Nemzet Program is szól.

SPORTOLÓ NEMZET TANÉV

Tudtad, hogy a 2025/26-os év a Sportoló Nemzeté? A kezdeményezés célja, hogy még színesebb legyen az iskolák sportélete, ösztönözze a gyermekek rendszeres mozgását és hosszú távon is hozzájáruljon a sport iránti elköteleződésükhöz. A program rendszeresen ellátogat iskolákba, ahol személyesen lehet találkozni a nagykövetekkel. Ráadásul minden héten ingyen mérkőzésbelépők várnak a diákokra és szüleikre. Ne hagyjátok ki! Részletek a www.sportolonemzet.hu/sntanev oldalon.

Ha téged is megmozgat a sport világa, akkor mindenképp töltsd ki a Nagy Diák Sporttesztet.