„Tájékoztatás, útbaigazítás és információnyújtás” – a Tourinform irodák kapcsán sokunknak ezek a szavak jutnak eszünkbe legelőször. Országszerte közel 100 ilyen iroda működik, amelyeknek alapvető feladatai közé valóban a turisták segítése, tájékoztatása tartozik. Az irodák ezen felül viszont számos programot és lehetőséget biztosítanak, melyekről lehet, hogy sokan nem hallottak még.

A Tourinform irodák folyamatosan tartják a kapcsolatot a helyi szolgáltatókkal, együtt gondolkodnak, és kölcsönösen segítik egymást. Arról, hogy pontosan hogyan néz ki egy ilyen iroda működése a mindennapokban Ligeti Martinát, a Visit Esztergom ügyvezetőjét és Szilva Ramónát, a Tourinform Esztergom irodavezetőjét kérdeztük.

A Tourinform története

A Tourinform irodák több mint 40 éves múltra tekintenek vissza hazánkban. Az 1980-as évek első felében a Tourinform még egy telefonos szolgáltatást jelentett, napjainkra viszont irodahálózattá nőtte ki magát.

Hogyan néz ki ma a Tourinform irodák működése?

Szilva Ramóna: Ma az általános információnyújtáson túl a Tourinform irodák többek közt kiadványokat terjesztenek, belépőjegyeket értékesítenek. Az irodák fenntartói általában önkormányzatok, turisztikai desztináció menedzsmentszervezetek vagy turisztikai egyesületek, akiknek munkáját a Magyar Turisztikai Ügynökség koordinálja.

Hogyan épül fel az irodahálózat?

Ligeti Martina: A Tourinform irodák franchise rendszerben működnek, nagyon komoly feltételeknek kell megfelelniük. Emellett persze minden város egy kicsit hozzáadja a magáét az egészhez – szabályozott kereteken belül –, a Magyar Turisztikai Ügynökség által biztosított kiadványokon túl például vannak saját szerkesztésű kiadványaink is. A város turisztikai szolgáltatóival folyamatosan egyeztetünk az újabb programokról, de az ajándéktárgyak beszerzését is magunk intézzük. Legutóbb a Dorko-val készítettünk egy közös, „Egom – látni kell.” elnevezésű kollekciót.

Aki nem ismeri részletesen a Tourinform irodák hátterét, annak esetleg furcsa lehet, hogy az irodákban más városok kiadványai is megtalálhatók. Ennek az úgynevezett keresztmarketingnek köszönhetően jól megvan az összeköttetés az irodák között, a turistáknak pedig megvan a lehetőségük, hogy lássák, milyen programlehetőségek vannak az ország másik felében – persze minden iroda elsősorban a saját térségét ajánlja.

Mikor nyílt az esztergomi iroda?

Ligeti Martina: 2022 nyarán a Várhegyen, a Bazilika mellett egy konténer irodát telepítettünk – ez csak szezonálisan tart nyitva. A központi iroda a Széchenyi téren található; 2023. június 15-én nyitottuk meg a közönség számára. Fenntartónk Esztergom Város Önkormányzata.

Milyen programok, látnivalók érhetők el a Tourinform Esztergomon keresztül?

Ligeti Martina: Az elérhető programok száma folyamatosan bővül, és változik. Nyilván mindez nagyban függ a szezontól is.

Szilva Ramóna: Például nyáron a Vármúzeum mellett szabadtéri várszínház üzemel, az előadásokra tőlünk is lehet jegyeket vásárolni.

Ligeti Martina: Emellett persze vannak „állandó látnivalók” is, például múzeumok. Ha egy turista megkérdezi, hogy mikor tart nyitva a Bazilika, akkor nem csak információval tudunk neki szolgálni, azonnali jegyvásárlásra is van lehetősége.

Egyébként az irodánál az elmúlt néhány hónapban a legkeresettebb programok az esztergomi női kézilabdacsapat meccsei voltak, hiszen a csapat felkerült az NB1-be. Hazai – Esztergomban zajló – meccseikre mi értékesítjük a jegyeket. Az idei év első felében megszületett az esztergomijegyek.hu weboldal, mely egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Itt több olyan programra is lehet jegyet vásárolni, amire az irodában is van lehetőség – bár vannak kizárólag online értékesített belépőjegyeink is.

A helyi szolgáltatók hogyan kerülhetnek be a Tourinform iroda rendszerébe?

Ligeti Martina: A „frontos” kollégák – akik az irodában segítik a turistákat-látogatókat – munkaköre nem merül ki csupán ennyiben. Folyamatos egyeztetések zajlanak azért, hogy új partnereket, új programlehetőségeket tudjunk kínálni; azaz minden dolgozónak szokott lenni plusz projektje. Nagyobb városokban ez a feladat talán nehezebb, viszont Esztergomban jó személyes kapcsolatot tudunk ápolni a szolgáltatókkal. Ilyenkor megbeszéljük, kinél milyen újítás történt.

Hogyan néz ki a munka mennyisége évszakos eloszlásban?

Szilva Ramóna: A szezon májusban kezdődik, és szeptember végéig tart. Egyébként egyre inkább dolgozunk azon, hogy ez az időszak tovább tartson. A főszezon – ami tényleg a legpörgősebb, mivel ott van a legtöbb rendezvényünk – az a július-augusztus. A szezonon kívüli időszak pedig a többi hónap, de itt is igyekszünk bővíteni a programkínálatot.

Ligeti Martina: Az irodánál mindig van feladat. November-decemberben például abszolút a karácsony, illetve a helyi adventi vásár van a középpontban. Az új év kezdetével, január-februárban valóban ritkábban látunk turistákat, a munka ekkor a következő szezonra való felkészülésből áll. A május-júniusi időszak pedig az osztálykirándulásoké, ilyenkor iskolás csoportoknak „teljes csomagokat” állítunk össze.

Melyek azok a programok, melyek a decemberi-januári időszakban sokak számára érdekesek lehetnek Esztergomban?

Ligeti Martina: Decemberben a Széchenyi téren – ahol a központi iroda is található – kerül megrendezésre a város adventi vására. A téren egy óriási jégpálya is helyet kapott. Év végén a helyi Suzuki Arénában lesz kézilabda meccs, január elején pedig az Esztergomi Szimfonikus Zenekar ad újévi koncertet. A visitesztergom.hu weboldalán részletes programleírások találhatók a város rendezvényeiről.

Török Barnabás

Sokan úgy vélik, hogy a zene és a tánc közelebb hozza egymáshoz az embereket. Lehetőségem nyílt arra, hogy Törökországban saját magam megtapasztaljam azt, hogy a zene, a tánc és a ritmus hogyan törli el a nyelv határait.

Szeptember végén néptánccsoportommal Törökországba utaztunk, ahol a „Turkish Paradise” nevű nemzetközi dal- és táncfesztiválon vettünk részt. A fesztivált magát az ország déli részén, a Földközi-tenger partján található Side óvárosában tartották, ami egy külön élmény volt, hiszen több ezer éves emlékművek között táncolni nem mindennapi dolog. A fellépést egy felvonulás előzte meg, minden csoport a maga nyelvén kezdett el énekelni. Varázslatos volt, hogy turisták és a helyiek is megállítottak bennünket, kérdéseket tettek fel, fotózkodtak velünk vagy éppen megkérdezték, milyen nemzetiségűek vagyunk, majd amikor megtudták, hogy magyarok, rögtön Attila, a hun vezér jutott eszükbe, vagy egy rövid kis mondóka: „török basa, nagy a hasa.”

A szállásunk Side mellett, a szintén tengermenti Alanyában volt, ahol elég meleg volt ahhoz, hogy amikor az időnk engedte, fürödhessünk a vízben. Egy nap az egyik kísérővel ki is úsztunk, és 3 barlangot is megnéztünk, az egyikben denevérek is laktak. A szálláson a turisták közelségében nem igen sikerült a helyiek kultúráját megismerni, de az egyik vacsora közben hirtelen hangos dobokkal, mindenféle csillagszóróval, énekelve és két hatalmas süteménnyel haladtak át az ott dolgozók az egész ebédlőn. Ezt egy hagyományos török zenére történő mulatság követte, amihez mi is csatlakoztunk.

Városnézésre is jutott idő, így már a fesztivál kezdete előtt eljutottunk II. Rákóczi Ferenc szabadságharc utáni menekült életének helyszínére, Rodostóba, mai nevén Tekirdagba, ahová reggel három óra körül érkeztünk. Egy pihentető alvás után Ali Kabul fogadott minket, aki a Rákóczi-ház gondnoka, egyben a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazottja. Ali úr el is vezetett minket a Rákóczi múzeumhoz, amihez az út a régi magyar negyeden keresztül vezetett. Szomorú volt látni, hogy egyes házak – amiknek történelmileg jelentőségük van – az összeomlás határán állnak. Az épülethez érve nem tudtuk, mit csodáljunk jobban, hiszen a ház előtt a Márvány-tenger látványa fogadott minket. Mikor pedig bementünk, rengeteg történelmi adat mellet egy gondolat ragadta meg a figyelmemet: Ali úr azt mondta, hogy a magyar és a török nép testvérek. A testvérek pedig szoktak veszekedni. Amikor harcokról és háborúkról beszélünk, akkor soha nem a két nép közötti viszályról van szó, hanem két vallás és életkép közöttiről. Elsőre is érdekesnek tűnt ez a gondolat, de később, amikor egy másik idegenvezető is hasonlóan beszélt a két nép közötti kapcsolatról, akkor még inkább felkeltette az érdeklődésemet.

Tekirdagban volt szerencsénk egy autentikus török helyen enni, amit a helyiek ajánlottak. Amint beléptünk a vendéglőbe, nagyon kedvesen fogadtak, még teával is megkínáltak. Az étel hihetetlenül finom volt és hogy az élmény teljes legyen, ki is próbálhattuk azt, hogy hogyan kell vágni a kebabot.

A fesztivál után eljutottunk Pamukkale városába, ami az UNESCO világörökség része. A város nevének jelentése „pamutvár”, ami a régióban termelt hatalmas pamutmennyiségről kapta nevét. Luxus márkák mellett a plázákban előforduló átlagos márkák is innen szerzik be a pamutot. A hófehér mészkőmedencék és az ókori város, Hierapolis felejthetetlen élményt nyújtott. A termálvizes medencék közül Kleopátra medencéjének vizével még arcot is moshattunk, aminek a jótékony hatását még mindig várom.

Egy hosszú és fárasztó út után végre eljutottunk Isztambulba. A városnézést a Szulejmán mecsetben kezdtük, ami lélegzetelállító volt. Az épület közel 53 méter magas, 1550-től kezdődően hét éven keresztül építették. A nagy bazáron át utunk a kék mecsetbe vezetett, ami úgyszintén különleges volt, nevét azokról a kék színű csempékről kapta, amik belső falait borítják. A mecsetek látogatása rendhagyó élmény volt, hiszen itt szembesültünk igazán a vallási és kulturális különbségekkel. Az imahelyen nekünk, lányoknak kendőt kellett a fejünkön viselni és le kellet venni a cipőinket. A reggeli történelem órát egy hajókázás követte a B2oszporuszon, ahol énekeltünk, táncoltunk és persze felcsendült a híres Hungária dal, az Isztambul is. A következő napot a nagy bazárnak szenteltük, ahol 5 óra kevésnek bizonyult a 60 utcás és 3000 boltos központnak. Volt lehetőségünk több teát és helyi édességet is megkóstolni és az alkudozás sem maradhatott ki, mondhatom; meg is dicsértek minket az árusok, hogy céltudatosak és határozottak vagyunk, ami az árakat illeti. Az utat egy hagyományos, kiadós ebéddel zártuk, tradicionális zenével a háttérben, ami tökéletes zárása volt ennek az élménydús útnak, ahol egy teljesen másik kultúrát ismerhettünk meg.

(Oláh Anna)