Szeptember második hetében rendezték meg az MTA 200 éves évfordulójára a Műanyagok: barát vagy ellenség? című rendkívül színes előadássorozatot, ami a műanyagok és az emberek közötti kapcsolatot boncolgatta. A kétórás program alatt négy különböző szakembert hallottam, akik mind más-más perspektívába állították a mai világ egyik legsürgetőbb témáját: a műanyag a barátunk vagy az ellenségünk?
A rendezvényt Pukánszky Béla nyitotta meg, aki röviden összefoglalta a délutáni esemény lényegét.
A mindennapi életünk ma már megoldhatatlan lenne műanyagok nélkül, mégis rengeteget hallunk a rádióban, tévében, online arról, hogy a műanyagok elpusztítják a világot
A köszöntőt Dr. Kállay-Menyhárd Alfréd vegyészmérnök előadása követte, aki beszámolt a műanyagok világáról és azok tulajdonságairól, érdekességeiről.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy hol is kezdjem ezt az előadást, de elég volt körülnéznem, hogy rájöjjek, tulajdonképpen mindenhol elemek, molekulák, kémiai vegyületek vesznek körül minket, így nem is volt olyan nehéz dolgom elindulni – közölte.
Elmondása szerint, ahogy egyre inkább felismertük a minket körülvevő világot és ezt molekuláris szinten le is tudtuk írni, rájöttünk, hogy rengeteg óriásmolekula vesz minket körbe. Ilyen óriásmolekulák a polimerek (minden műanyag polimer, de nem minden polimer műanyag), a cellulóz, a növényi szervezetekben az amilóz és az amilopektin, de az élő szervezetekben előfordul a DNS-molekula, ami szintén egy makromolekula. Ezek az óriásmolekulák különleges tulajdonságokkal rendelkeznek.
Felmerült a kérdés, hogy mi is az a műanyag?A műanyagok olyan anyagok, amelyeket általában szintetikus módon, kémiai eljárásokkal, úgynevezett polimerizációval és fejlett nagyüzemi technológiákkal állítunk elő.
Polimerizációnak azt a kémiai reakciót nevezzük, amelynek során kisebb molekulákat nagyon hosszú láncokká kapcsolunk össze. Sokszor ezek a reakciók klasszikus kémiai eszközökkel nem hozhatók létre, ezért eleinte nem is nagyon terjedt el ez az anyag. Amikor létrejönnek ezek a polimerláncok, adalékokat téve hozzá lehetőségünk van megalkotni a műanyagterméket a számunkra tetszőleges színben és tulajdonságokban. Így keletkeznek azok a termékek, amiket manapság feldolgozunk. Hazánkban rendkívül sok vállalat foglalkozik ezzel a területtel, többek között a MOL, Zoltek, BorsodChem és a Dunastyr is, amik mind műanyag-alapanyag-gyártó nagyvállalatok.
Már nagyon régóta jelen van az életünkben ez az anyag, időszámításunk előtt több ezer évvel már használtak természetes gumit, amelynek fő polimer komponense a poliizoprén. Ez egy természetes, a kaucsukfa nedvéből nyert polimer, amivel játéklabdákat és egyéb használati tárgyakat készítettek. A 19. században újabb felhasználási területei jelentek meg ezeknek az anyagoknak, többek között gumioldattal kezelt textíliából is készítettek esőkabát-szerű öltözeteket.
„Ez egyébként nem lehetett túl kellemes ruhadarab egy mai esőkabáttal összehasonlítva, de egész biztos, hogy vízálló volt” – közölte Dr. Kállay-Menyhárd Alfréd.
Használhatjuk őket más anyagok helyettesítésére, mind gazdasági, mind pedig kedvező tulajdonságaik szempontjából is. Imre Balázs vegyészmérnök és polimerkémikus a „Műanyagok az orvostudományban” című előadásában erre reflektálva hozta fel a PMMA-t, vagyis a polimetil-metakrilátot, ismertebb nevén plexit, amivel a II. világháború alatt az üveget helyettesítették. Természetesen a műanyagot használhatjuk fa, fém, kerámia, sőt még selyem helyettesítésére is. Nagyon sok anyagot azonban már nem tudunk nélkülözni, hiszen olyan speciális tulajdonságaik vannak, amelyek nem helyettesíthetők, és csak ezek a polimerek képesek ezeket a feladatokat ellátni.
A műanyag jelen van az életünk minden területén. Az elektronikai eszközöktől kezdve az űrkutatásig, orvostechnikai berendezésekig és segédanyagokig az egész életünket befolyásolja a műanyag. Elég csak egy pillantást vetnünk a saját konyhaszekrényünkben lapuló edényekre, vagy egyes ruházati darabjainkra, esetleg a ház előtt álló autónkra, hogy rájöjjünk, amilyen nagy mennyiségben és darabszámban gyártjuk ezeket a termékeket.
A legtöbb konyhai eszköz többek között polipropilénből (PP), polietilén-tereftalátból (PET) és poliamidból (PA) készül. Az autóiparban és nagyobb szilárdságot igénylő alkalmazások terén pedig elterjedt a polikarbonát (PC) használata, ami egy ütésálló, merev és hőálló mérnöki műanyag.
A műanyagok az orvostudományban is megjelennek: a polimereket, illetve a műanyagok gyógyászati alkalmazásait már nagyjából 200 éve használjuk ezen a területen is.
Érdekességként Imre Balázs így fogalmazott a kollódium egykori és mai alkalmazásáról: „A kollódium néven forgalmazott nitrocellulózoldatot először a gyógyászatban alkalmazták sebek kezelésére, és a mai napig használjuk, csak már nem gyógyszerként. Főleg kozmetikában, azon belül pedig elsősorban a filmipar hasznosítja bonyolult maszkok, műsebek létrehozására.”
Nem csupán a gyógyászatban és az iparban, hanem magában az emberi szervezetben is kimutathatóan jelen vannak a műanyagrészecskék, azonban a jelenlét esetleges káros hatásai még nem ismertek kellően. Ebbe a témába Maléth József kutatóorvos „Mikro- és nanoműanyagok valódi és vélt egészségügyi hatásai” című előadásában.
Na de hogyan jutnak be ezek a műanyagok az emberi szervezetbe? Lényegében nem csak egy, hanem számos módja van ennek. Bejuthat a légutakon keresztül belégzéssel, a tápcsatornán keresztül lenyeléssel (például élelmiszeren, lenyelt poron keresztül), valamint bizonyos esetekben a bőrön keresztül is (pl.: sebképződés miatt).
Az emberi szervezet számos részében mutattak ki műanyagokat: vérben, vizeletben, székletben, anyatejben, de nem csak a testnedvekben, hanem egyes szervekben is kimutatták már őket, például erek falában, a placentában, a tüdőben és a májban is.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon hogyan tudjuk csökkenteni a szervezetünk műanyagoknak való kitettségét? Mivel a műanyagok ma már a bolygó szinte minden szegletében jelen vannak, ezt az expozíciót teljesen elkerülni lehetetlen, hiszen számos esetben vegyületekkel, szennyeződésekkel együtt jutnak be a szervezetbe, és nem feltétlen maga a műanyag felelős a káros hatásért. Bár elkerülni nem tudjuk, azt csökkenthetjük, hogy mennyire van kitéve szervezetünk a műanyagoknak, ha megteszünk néhány óvintézkedést: a műanyag ételtartókat üvegre cseréljük (vagy legalább mellőzzük a műanyag melegítését a mikróban), eldobható poharak helyett bögrét használunk, műanyag vizespalack helyett pedig rozsdamentes kulacsot választunk. Maléth József efféleképpen próbálta nyugtatni közönségét: „Volt róla szó, hogy elkerülni nem lehet, tehát nincs sok értelme félni tőle, mert úgyis ott van.”
Arról sem feledkezhetünk meg, hogy manapság a játékokra is túlnyomórészt műanyag alapanyagokat használunk, de még az energiatermelésben is felüti a fejét ez a különleges anyag. Dr. Kállay-Menyhárd Alfréd erről így nyilatkozott: „Nem kell azt ragoznom, hogy el sem tudnánk képzelni a modern életünket ezek nélkül az elektronikai megoldások nélkül, amelyek mindegyike valójában műanyagból készül. Az űrkutatás is egy ilyen terület, hiszen a védőöltözékek és egyébként a tervbe vett űrházak alapanyagaként is a műanyag fog szolgálni.”
Az előrejelzések szerint 2060-ra akár megháromszorozódhat ezeknek az anyagoknak a használata, tehát nem nagyon tudunk róluk lemondani. A kulcsa ennek a döbbenetes növekedésnek pedig az, hogy nagyon nagy mennyiségben tudjuk előállítani ezeket az anyagokat, és rendkívül termelékenyen, nagy pontossággal tudjuk feldolgozni őket viszonylag alacsony hőmérsékleten. Ez a feldolgozás rendkívül kedvező, alacsony energiaigényű folyamat, ilyen téren sokkal kisebb környezeti lábnyommal jár, mint mondjuk a fém vagy az üveg feldolgozása. Mégis számtalanszor lehet hallani a médiában is, hogy manapság egy szemléletmódváltás zajlik le ebben az iparágban, hiszen az elmúlt évszázad alatt felhalmozódott műanyag a környezet szempontjából nem kedvező, illetve káros lehet.
Iván Béla, a „Műanyagok és a környezet” című előadásában kifejtette, hogy lényegében nem is a műanyagok szennyezik a környezetet, hanem mi, emberek, a saját tevékenységünkkel szennyezzük azt, a műanyagok nem megfelelő használatával. A nemzetközileg elismert magyar kémikus és kutatóprofesszor szerint a legjobb megoldás az lenne, hogy a szennyezett területeket megtisztítsuk, valamint nyitottak legyünk olyan tudományos, mérnöki kutatásokra, amelyek új eljárásokat és lehetőségeket teremtenek arra, hogy megvédjük a környezetünket. Szintén egy jó megoldás az elhasznált műanyagok másodlagos alapanyagként való újrahasznosítása, ez viszont megfelelő szelektív hulladékgyűjtést igényel.
„A műanyagok nélkülözhetetlen anyagok, és ennek a felelős, körkörös gazdálkodása egy olyan kihívás, amelyet ebben az évszázadban mindenképpen meg kell oldani, és olyan fenntartható megoldásokra kell a hangsúlyt fektetni, amelyek a mostani fejlődést fenntartják, és a környezet szempontjából is fenntarthatók lesznek.” – fogalmazott Kállay-Menyhárd Alfréd.
A tanulság tehát a következő: „Egy különleges helyzetben vagyunk a világegyetemben, amit illenénk tisztelni és a legteljesebb mértékben megbecsülni azt a környezetet, amiben élünk, többek között egymást is.” – mondta Iván Béla.
(Fotók: Szigeti Tamás)
