Miklós Ádám győri születésű filmrendező és operatőr. Nevét talán azért ismerik kevesen, mert távol áll tőle a rivaldafény. Alkotásai viszont egyre több elismerést kapnak.
Honnan jött a vágy, hogy filmeket szeretnél csinálni?
Én elég fiatalon rájöttem arra, hogy filmezéssel szeretnék foglalkozni. Ez úgy kezdődött, hogy a barátaimmal összeálltunk, 17-18 éves lehettem, és csináltunk egy videót magunknak. Annyira jó volt a hangulat, olyan jó élmény volt a forgatás, a vágás, hogy bennem elindult egy ilyen hangya, hogy ezt nagyon jó lenne csinálni, de nem tudom, hogyan kell. Arra gondoltam, hogy játékfilmekkel szeretnék foglalkozni. Az egyetemen filmelméletet tanultam, nem a gyakorlati részét, de a filmezés is érdekelt, szóval mellette csinálgattam rövid művészfilmeket. Mikor másodéves voltam, konkrétan a semmiből jött egy lehetőség. Az egyik osztálytársam volt kint Nepálban egy évvel azelőtt, és olyan mély benyomást tett rá, hogy kitalálta, milyen jó lenne ebből egy dokumentumfilmet forgatni, és ehhez keresett egy csapatot. Engem a dokumentumfilmezés abban a pillanatban semennyire nem érdekelt, sőt, szinte úgy éreztem, hogy le is néztem a dokumentumfilmeket, nem vonzott egyáltalán, de valamit akkor éreztem, hogy ez egy olyan lehetőség, amit érdemes megragadnom. Jelentkeztem, hogy én ezt meg tudnám csinálni, de ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Maga a forgatás egy fantasztikus élmény volt, egy hónapot töltöttünk Nepálban, és ebből készült a film. Végül nem 20 perces, hanem 70 perces lett, és olyan szerencsénk volt, hogy sikerült eladnunk az amerikai Netflixnek és az itthoni moziforgalmazónak is. Ez az, ami elindított ezen az úton, és beleszerelmesedtem a dokumentumfilmezésbe. Éreztem, hogy ez mást ad, mint egy játékfilm. Annyira benne vagy abban a valóságban, nem te kreálod, hanem improvizálsz, és egy dialóg az egész. Nagyon nagy szerencsénk volt az első filmmel, aztán jött a második, harmadik, próbáltunk mindig egy kicsit feljebb lépni.
Hogyan jutott el legutolsó filmed, a Mélypont érzés a vetítésig?
Nagyon hosszú folyamat volt, nekünk kb. négy évbe telt, mire megfogalmazódott maga az ötlet. Azt szokták mondani, hogy a legfontosabb dolog az, hogy legyen hozzáférésed a témához. Ahhoz kell legalább fél év. Érdekes módon még a dokumentumfilmezésben is elvárják, hogy forgatókönyvet kell írni, és ebben az esetben, hogy nem tudod, hogy mi fog történni, ez egy elég érdekes dolog, de nekünk így kellett pályázni. Ez alapján döntötték el, hogy ki kapja meg a támogatást.
A forgatósra először fél évet akartunk szánni, de hamar kiderült, hogy ez nem lesz elég. Nehéz egy ívet ilyen kevés idő alatt megmutatni, szóval ebből lett másfél év. A forgatás utón jött az utómunka fázisa, ami majdnem egy évet rátolt. Az utómunka stúdió külön cég, azzal foglalkozik, hogy szebbé teszik a képet, hangot kevernek. Amikor például egy karakter lép, azt nem ott a helyszínen veszik fel, hanem utólag teszik rá a hangot. A vágás utón jön a film fesztiváloztatása. Ha be tud kerülni egy A-kategóriás fesztiválra, amiből kb. 10-15 van a világon, akkor az jó marketinget tud biztosítani a filmnek. Ezután jöhet a moziforgalmazás, a streaming és a tévé. Egy dokumentumfilmre sokkal nehezebb becsalogatni az embereket a moziba, pont ezért tudna jól működni a dolog ilyen streaming platformokon.
Szeretnél másfajta filmeket is csinálni?
Még mindig foglalkoztat a játékfilmezés gondolata, és mindig is az volt a terv, hogy majd a következő játékfilm lesz, de nagyon megszerettem a dokumentumfilmeket. Néha azt érzem, hogy rááll az agyam arra, hogy egy adott témából milyen dokumentumfilmet Iehetne csinálni, aztán mindig lebeszélem magamat. Most van egy projekt, amin dolgozunk. Radnóti Miklós feleségéről, Gyarmati Fanniról szeretnénk csinálni egy filmet. Szerintem fantasztikus játékfilm lenne belőle, csak kicsit ijesztő az, hogy rengeteg pénz kéne bele. Ekkora pénzt nagyon nehéz visszahozni belőle, a dokumentumfilmeket pedig másképpen is meg lehet oldani. Még mindig megvan ez az álom, és nem is fogom kizárni.
(Somsák Panna, Frappáns, Győri SZC Sport és Kreatív Technikum, Győr)
