Ha a kezünkbe veszünk egy marék földet, valószínűleg egyszerű, barna anyagot látunk. Pedig a talaj valójában egy rendkívül összetett és élő rendszer. Olyannyira élő, hogy egyetlen gramm földben 3–400 millió élőlény, talajbaktérium és más mikroorganizmus is lehet.
Ez azt jelenti, hogy amikor egy marék termőföldet tartunk a kezünkben, valójában egy egész apró világot tartunk benne.
Láthatatlan munkások
A talajban élő mikroorganizmusok többségét szabad szemmel nem is láthatjuk. Mégis nélkülözhetetlenek a talaj működéséhez.
Segítenek a szerves anyagok lebontásában, részt vesznek a tápanyagok körforgásában, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a növények számára fontos anyagok rendelkezésre álljanak.
Vagyis amikor egy növény növekedéséhez szükséges tápanyagokról beszélünk, nemcsak a műtrágyára vagy a trágyára kell gondolnunk. A talaj természetes élővilága is fontos szerepet játszik.
Miért fontos a termőföld?
A mezőgazdaság alapja a megfelelő állapotú talaj. Ha a talaj szerkezete romlik, csökken a vízmegtartó képessége vagy a szervesanyag-tartalma, az a növénytermesztést is megnehezítheti.
Éppen ezért a modern gazdálkodásban egyre nagyobb figyelmet kap a talaj állapotának vizsgálata.
Ma már talajszkennerekkel is meg lehet vizsgálni a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, így a gazdálkodó sokkal pontosabb képet kaphat arról, milyen állapotban van a területe.
Nem mindegy, hogyan műveljük
A nem megfelelő talajművelés problémákat is okozhat. Ilyen például az úgynevezett eketalp, amely egy kemény, tömődött réteg a talajban.
Ez akadályozhatja a víz és a levegő mozgását, valamint a növények gyökereinek fejlődését.
A korszerű talajművelés célja ezért nem egyszerűen az, hogy „megforgassuk” vagy fellazítsuk a földet. Fontos a megfelelő talajszerkezet megőrzése is.
A talaj nem kosz
Talán ez az egyik legfontosabb tanulság.
A talaj nem egyszerűen az a barna anyag, amelybe a növényeket ültetjük. Egy összetett ökoszisztéma, amelyben rengeteg élőlény dolgozik együtt.
Ha vigyázunk rá, azzal nemcsak a mezőgazdaság jövőjét segítjük, hanem egy láthatatlan, de rendkívül fontos élővilágot is megőrzünk.
Legközelebb, amikor földet látsz a kezedben, gondolj arra: egy grammjában akár több százmillió élőlény is dolgozhat.
Tetszett ez az érdekesség? Akkor jöhet a kihívás! Ha téged is érdekelnek az állatok, a növények és a mezőgazdaság izgalmas világa, töltsd ki a Kárpát-medencei Nagy Diák Agrártesztet, és teszteld a tudásodat!
Szeretek úgy gondolni az emberi életekre – és ennek kiterjesztéseként az emberi kapcsolatokra – mint egymás mellett futó szálakra, amik eredetileg párhuzamosak, majd két ember találkozásakor egymással összefonódnak, egészen addig, amíg a két ember valamiféle sorsközösséget alkot. Mindig is érdekesnek találtam azokat a találkozásokat, amik során néhány napra vagy órára összefonódik a sorsod valakivel, majd az egységnyi idő elteltével valószínűleg soha többet nem látod őket. Van ebben valami megnyugtató és különleges: az ideiglenes társadnak gyakorlatilag azt mondasz, amit szeretnél, hiszen, mivel soha többé nem látod, nem számít, hogy mit tud meg rólad. Ugyanez a tényező adja a rövidéltű sorsközösségek másik varázsát: a világ valamely pontján van egy ember, aki amolyan időkapszulaként kizárólag annyit lát belőled, amit akkor egyszer megmutattál neki – se többet, se kevesebbet.
Ha utazol, akarva-akaratlanul sorsközösségek része leszel. Ez kiváltképp igaz, ha az utazás különböző részeire az olcsóbb megoldást választod – ugyan az efajta kapcsolódás az autóban vagy magánhelikopterben megvalósítható, ám ebben az esetben ezt valószínűleg valamilyen tragédia árán tudod elérni. Az autópályán maximum azzal és akkor kerülsz sorsközösségbe, ha és akivel mondjuk karambolozol ott – és lássuk be, ez nem a legjobb és legköltséghatékonyabb recept arra, hogy érdekes élményeket szerezz a kalandjaid során.
Olcsóbb megoldás például Berlinbe éjszakai vonattal utazni, ha az utazás időpontját relatíve későn fixálod le – bár repjegyeket is igen olcsón lehet szerezni, ha az ember időben kitalálja a részleteket, de én nem így tettem. (Plusz na, érdekelt az éjszakai vonat!) Gazdasági okokból az olcsóbb ülőhelyeket vettem meg a nagyjából 12 órás útra este 8-tól reggel 8-ig – én tudok így aludni, nekem nem probléma!
Amikor felszálltam a vonatomra Berlin főállomásán, boldogan tapasztaltam, hogy a másodosztályú kocsim helyett elsőosztályút küldtek – ugyan a kettő fajta vagon közötti pontos különbségre azóta sem jöttem rá, hiába vagyok átlagnál jobban művelt a magyar vasúti szolgáltatás tekintetében, de az ilyen fajta meglepetések azok, amiknek az ember örül, és befogja, nem?
Én, a nyakpárnám és az első osztályú fejtámla
A kabinon eleinte egy kaliforniai házaspárral osztoztam, akikről kiderült, hogy háromhetes üzleti úttal egybekötött kaland részeként látogatják meg Budapestet – eredetileg hálókabint szerettek volna, de az internetes jegyvásárlás nem sikerült, és ez a jegy maradt csak. Ezutóbbiban meg tudtam erősíteni őket: én sem találtam módját, hogy erre a járatra online vásároljak jegyet – de legalább alkalmam adódott katasztrófaturistáskodni egy kicsit a Kék Pelikanból ismert nemzetközi jegypénztárnál az egyébként igen romos Déli Pályaudvaron. Ez egyébként teljesen elkerülhető, bármelyik nagyobb állomás bármelyik nemzetközi jegypénztára árusít berlini vonatjegyeket, de én elköteleződtem erre az apró side questre – számomra a legális nemzetközi vasutazgatás is teljesen összefonódott a Kék Pelikannal.
Meséltem a párnak Budapestről, ajánlottam nekik programot – ami annak ellenére, hogy 20 éve élek Budapesten és ez idő alatt 2 ország cserediákját is körbevittem a városban, igen nehéznek bizonyult. Megtudták az alapokat: ne szállj be a szolgáltatófüggetlen taxiba, mindig lyukassz a tömegközlekedésen (kiváltképp turisták frekventálta helyeken), ne egyél mexikói ragus lángost, ne vedd el a tárgyakat, amit az utcai árusok próbálnak a kezedbe – és társaik. A Südkreuzon (berlini Déli Pályaudvar, ami jellegében inkább Kelenföldre hasonlít – irónia, mi?) felszállt egy német úriember, akivel senki sem beszélt közös nyelvet.
Drezdenben felszállt egy hölgy egy darab bőrönddel, a mellettem lévő helyre szólt a helyjegye. Az amerikai férfi segített neki felrakni a bőröndjét, ami után a nő kettőt fordult és konstatálta, hogy nincs meg a hátizsákja. A pillanat törtrésze alatt gyakorlatilag leugrott a vonatról, rohant a peronon hagyott táskája felé – ezalatt a német fazon (aki egyébként szavak nélkül értette ilyen jól a helyzetet) és én nyitva tartottuk a vagon két ajtaját. Ez egyáltalán nem volt átgondolt mozzanat, de a házaspár nagy meglepetésére sikerrel jártunk, és a nő indulás előtt visszakerült a vonatra. Hátizsákostul, adrenalinlöketestül. Mikor visszatért a kabinba, kiderült, hogy a jegye és az útlevele is a hátizsákban volt, és egyébként Srí Lanka állampolgára – ez nagyon nem lényegtelen, Srí Lankának nincs szoros értelemben vett külképviselete Magyarországon! Egy útlevél elvesztése nagy probléma, akárhol vagy, de hatalmas probléma, ha külképviselet nélküli országban tartózkodsz. Ennek értelmében a cikkem legfőbb tanulsága: vigyázz az útleveledre! Rajtad legyen, ne melletted, ne a táskádban.
Ez nem az ominózus peron, de a hölgy táskája kb. pontosan a képen jelölt pozíciót vette fel, azon kívül, hogy körbeállták a rendőrök. Ha nem akarjátok stresszelni a helyi erőszakszervezeteket, ne hagyjatok magatok mögött nagyobbacska méretű fekete hátizsákokat – eredeti fotó: Pixabay
A történtek után az immáron igen zsúfolt kabinban társaimmal a trauma bonding tankönyvi esetét tanúsítottuk – nagyjából éjfélig beszélgettünk, mindenki a maga világáról. Ennek során kiderült, hogy a házaspár fia és a hátizsákos nő ugyanazon területen dolgoznak, ezért valamilyen karrier-lehetőség kapcsán e-mail címet cseréltek a kaliforniai hölggyel. Nincs információm arról, hogy mi lett ebből, de ha történt valami, akkor az valószínűleg a világ leghihetetlenebb igaz sztorija valamilyen egyesült államokbeli csávó LinkedIn profilján.
Budapestre megérkezve a hátizsákos nő megkért, hogy osszak netet a telefonomról, mert Drezdenben elfogyott a roaming nete – a netemen hívott egy taxit magának, amit a Nyugati előtt megvártam vele. Utánakiáltottam:
Mind your backpack! – Vigyázz a hátizsákodra!
A taxi elhajtott, és soha többet nem láttam sem a házaspárt, sem a hátizsákos nőt, sem a német férfit. Véget ért a közös dolgunk, a sorsközösségünk, és most van egy közös vicces sztorim a világ három pontján élő négy személlyel.
Jövő nyáron újra lesz DUE Médiatábor! Július 3–11. között Siófok belvárosában várunk, hogy kipróbáld magad a rádiózásban, a tévézésben, az újságírásban és a fotózásban – közben pedig olyan közösségi élményeket gyűjthetsz, amikre még évek múlva is emlékezni fogsz.
Stipi-stopi: foglalj hamar, fizess kevesebbet!
A jelentkezés a már jól ismert Stipi-stopi előfoglalási akcióval indul, november 30-ig. Ha korábban már táboroztál nálunk, 65 ezer forint kedvezménnyel, 120 ezer forintért biztosíthatod a helyed. A teljes, kedvezmény nélküli díj 185 ezer forint. Ebben benne van:
a szállás,
a napi háromszori étkezés,
a szakmai és szabadidős programok,
a DUE eszközeinek használata.
A kedvezményes díjat két részletben fizetheted:
40 ezer forint foglaló október 15-ig,
A további 80 ezer forint 2027. május 31-ig.
Így nemcsak sokat spórolsz, hanem a jövő nyár egyik legmenőbb programján is biztos a helyed.
Barátokkal olcsóbb
Testvérrel vagy baráttal jelentkeztek? Mindketten 10% kedvezményt kaptok! Ez a kedvezmény viszont nem vonható össze a Stipi-stopi akcióval.
November elején a magyar temetők megtelnek virágokkal, a sírokon pedig egymás után gyúlnak ki a mécsesek. A világ más részein azonban egészen eltérő szokásokkal emlékeznek meg az elhunytakról. Ebben a cikkben összegyűjtöttük, hogy mi a közös a magyar hagyományokban, a halloweenben és a mexikói halottak napjában.
Magyarország és Európa: virágok, gyertyák, emlékezés
Magyarországon november 1-jén mindenszenteket, november 2-án pedig a halottak napját tartjuk. Bár a két ünnep nem ugyanazt jelenti, a hozzájuk kapcsolódó szokások mára szorosan összefonódtak. Ilyenkor sokan meglátogatják szeretteik sírjait, virágot visznek, és gyertyát vagy mécsest gyújtanak az emlékükre. A krizantém különösen népszerű ebben az időszakban, és mára a megemlékezés egyik jellegzetes virágává vált.
A hagyományok azonban nem merülnek ki a temetőlátogatásban. Régebben egyes magyar vidékeken úgy tartották, hogy az elhunytak lelkei ilyenkor hazalátogathatnak. Előfordult, hogy ételt hagytak számukra az asztalon, vagy kerülték a munkát, nehogy megzavarják a halottak nyugalmát. Ezek a népszokások ma már kevésbé elterjedtek, de érdekes képet adnak arról, hogyan gondolkodtak régen az emberek az élet és a halál kapcsolatáról.
Hasonló hagyományokkal más európai országokban is találkozhatunk. Lengyelországban november 1-jén szintén sokan mennek temetőkbe, virágokat helyeznek el, és gyertyákat gyújtanak. Estére a sírokon sorakozó fények különleges látványt nyújtanak. Olaszországban ugyancsak fontos időszak november első két napja: mindenszentek, vagyis az Ognissanti után november 2-án az elhunytakról emlékeznek meg. A családok virágot visznek a temetőkbe, és sokan közösen idézik fel szeretteik emlékét.
Érdekesség: Olaszország egyes vidékein hagyományos édességek is kapcsolódnak ehhez az időszakhoz. Szicíliában például a gyerekek régebben úgy tartották, hogy elhunyt rokonaik édességeket és apró ajándékokat hagynak nekik.
Halloween: csokit vagy csalunk?
Október 31-én sok országban a halloweené a főszerep. A töklámpások, a jelmezek és a házról házra járó gyerekek ma már szinte mindenki számára ismerősek, főleg az amerikai filmekből és sorozatokból. Az ünnep azonban nem csak a rémisztő dekorációkról és az édességekről szól: eredete régi kelta hagyományokhoz is kapcsolódik.
A halloween legismertebb szokása a „Trick or treat!”, vagyis a „Csokit vagy csalunk!”. A gyerekek jelmezbe öltöznek, becsöngetnek a házakba, és édességet kérnek a lakóktól. Emellett tököt faragnak, amelybe gyakran ijesztő arcokat vágnak, majd mécsest vagy LED-es fényt helyeznek bele.
Bár a halloween és a november eleji ünnepek időben közel állnak egymáshoz, nem ugyanazt jelentik. Míg mindenszentek és a halottak napja elsősorban a megemlékezésről szól, a halloween ma inkább a jelmezes programok, a játék és a közös szórakozás alkalma.
Mexikó: a halottak napja színes ünnepe
Mexikóban a Día de los Muertos, vagyis a halottak napja az év egyik legismertebb kulturális eseménye. Az ünnepet főként november 1-jén és 2-án tartják, és az őslakos hagyományok, valamint a kereszténység elemei egyaránt megjelennek benne. A magyar szokásokhoz képest talán a legfeltűnőbb különbség, hogy az emlékezés sok helyen színes, látványos és közösségi ünnepléssel jár együtt.
A családok gyakran ofrendákat, az elhunytak tiszteletére készített oltárokat állítanak. Ezekre fényképek, gyertyák, ételek és személyes tárgyak kerülnek. Különösen jellegzetes a narancssárga bársonyvirág, amelynek virágait egyes hagyományok szerint úgy helyezik el, hogy segítsék az elhunytak hazatalálását. Az oltárokra gyakran az elhunytak kedvenc ételei is felkerülnek.
Az ünnephez különleges ételek is tartoznak, például a pan de muerto, egy hagyományos édes kenyér, valamint a koponyákat formázó cukordíszek. Bár ezek elsőre szokatlannak tűnhetnek, az ünnepben fontos szerepet kapnak: a halálra nem kizárólag félelemmel vagy szomorúsággal tekintenek, hanem az élet részeként, az ünnep pedig az emlékezésre ad alkalmat.
A Día de los Muertos hagyományát az UNESCO 2008-ban felvette a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.
A magyar temetők gyertyafénye, a halloween töklámpásai és a mexikói oltárok elsőre egészen különböző világokat idéznek. Mégis mindegyik mögött ott van az emlékezés igénye, ami kultúrától és országtól függetlenül fontos része az emberi életnek.
A DUE Médiahálózat és az ORFK-Országos Balesetmegelőzési Bizottság (ORFK-OBB) pályázatot hirdet 14 és 22 év közötti fiataloknak.
Használod az elektromos rollert, e-bike-ot vagy más mikromobilitási eszközt? Akkor most itt a lehetőség, hogy kreativitásoddal megmutasd: a biztonság és a stílus kéz a kézben járhat!
Készíts pályaművet az alábbi kategóriák egyikében:
„Biztonság stílusosan” – Rövidfilm, TikTok-videó vagy animáció
Mutasd meg, hogyan lehet trendi és vagány az elektromos közlekedés szabályosan és biztonságosan! Lehet vicces, elgondolkodtató vagy látványos – a lényeg, hogy üzenjen a kortársaidnak!
„Az én városom és az elektromos jövő” – Fotósorozat
Ábrázold, hogyan illeszkedhetnek a mikromobilitási eszközök egy élhető, biztonságos és fenntartható város mindennapjaiba! Mutasd meg, hogy a felelős közlekedés menőbb, mint a szabályszegés!
„Elektromos etikett” – Digitális illusztráció, plakát vagy mém
Üzenj humorral vagy komolyan arról, hogyan közlekedjünk kulturáltan és biztonságosan rollerrel, e-bike-kal! A cél, hogy a kép önmagában is erős üzenetet hordozzon, amit közösségi médiában is könnyen meg lehet osztani.
Alkotásoddal kortársaidat szólítsd meg, és tegyünk együtt azért, hogy „Ne legyen romos az elektromos!”
Egy pályázó mindegyik témában benyújthat pályázatot, témánként akár többet is.
A pályázatokat a DUE pályázatbeadó felületén kell benyújtani (www.due.hu/palyazat).
A pályázat fődíja egy max. 25 km/h sebességű SZUPER elektromos roller fejvédővel!
A pályázatok beadási határideje: 2026. november 25.
A legjobb 10 pályázót meghívjuk az ünnepélyes díjátadóra, ahol mindenki ajándékcsomagot kap.
Minden kontinensen, sőt minden országban máshogy és máshogy ünneplik a halottak napját. Ezekben a napokban Magyarországon kimegyünk elhunyt szeretteinkhez a temetőbe, viszünk nekik virágot és gyertyákat is gyújtunk értük. Nálunk inkább a halottak napja (és a vele lényegében egybemosódott mindenszentek – a szerkesztő) az elterjedtebb, mintsem a halloween, de rajtunk kívül vannak még olyan országok, ahol az általunk megszokottól eltérő hagyományok kapcsolódnak az ünnepkörhöz. Míg Magyarországon ez egy keresztény ünnep, amelyen meghitt családi környezetben emlékezünk meg szeretteinkről, addig máshol az elhunyt rokonok szellemét idézik meg, sőt sok helyen ünnepelnek, és ünnepélyes fesztiválokat is tartanak.
Egy ország, amelynek szokásairól már rengeteget hallhattunk és láthattuk is a filmekben nem más, mint Mexikó. Mexikóban nagy hagyománya van a halottak napján, vagyis az általuk Día de los Muertosnak nevezett ünnepen zajló eseményeknek. A mexikói családok november első napjaiban és október 31-én emlékeznek meg halottaikról – vannak olyan részek, ahol egészen november 6-ig eltarthatnak az ünnepségek. Ezekben a napokban a családok és a különböző intézmények úgy fogadják az elhunytak lelkeit, hogy oltárokat építenek nekik, amelyeket sok-sok virággal, gyertyával, képekkel és ajándékokkal díszítenek. Amikor a mexikóiak kimennek a temetőkbe, virágszirmokat szórnak a földre, hogy a halottak szellemei megtalálják az utat az élőkhöz, és ezáltal meglátogathassák a családjukat, barátaikat, hogy legalább az ünnepség ideje alatt lélekben együtt lehessenek. Az év ezen időszakában a temetők teljesen fel vannak díszítve. Mindenhol rengeteg virág, gyertyafény és személyes tárgy található meg a síroknál. Az otthonaikban ilyenkor hatalmas ünnepségeket szerveznek. Teli van a ház étellel, itallal és a már sokszor említett gyertyákkal, virágokkal és oltárokkal. A családok és barátok együtt ünnepelnek általában a házak udvarán, mivel örülnek, hogy ezen a napon a szellemek a közelükben lehetnek.
A következő ország halottakhoz kötődő hagyományairól nem sokat hallani vagy olvasni a mindennapokban. Japánban nyáron emlékeznek meg a halottjaikról az úgynevezett Obon fesztiválon. Ez a több napig tartó fesztivál általában augusztus közepén kerül megrendezésre, de ez függ az adott terület naptári szokásaitól is (a Gergely-naptárt használó részeken van érvényben az augusztus 13-tól kezdődő időpont a fesztiválra, a holdnaptárt használó részeken ettől eltérő dátum is lehet – a szerkesztő) . Ezekben a napokban – Mexikóhoz hasonlóan – szintén tánccal, énekléssel és a családdal együtt töltik ezt a napot. Ilyenkor a városokban lampionok és fényfüzérek lógnak mindenhol. A helyiek szerint ezen a napon nyílik meg a pokol (a japán elképzelés a pokolról eltér az európai kultúrkörben létezőtől – a szerkesztő) és menny közötti kapu. Úgy gondolják, hogy ilyenkor a halott rokonaik letekinthetnek az élőkre, így mindig láthatják, hogy mi történt velük. A kultúrájuk szerint a lámpákat is azért gyújtják, hogy az élő és halott rokonok a fényben megtalálhassák egymást. A fesztivál záró szertartását szokták úszó lámpások éjszakájának is nevezni. Azért kaphatta ezt a megnevezést, mert ilyenkor a folyókra és a tavakra helyezik a lampionokat, hogy utat mutassanak az elhunyt lelkeknek a másvilágra vezető visszaút során.
Az Obon fesztivál fényei Japánban. Forrás: fmc.hu
Szintén egy ázsiai ország, amelyről ebben a témában elég keveset lehet olvasni az Kína. Kínában az ősök ünnepét Csingmingnek hívják. Az ősi, kétezeréves ünnepen a kínaiak is a temetőben töltik ezt a napot. Ilyenkor azzal tisztelegnek az elhunyt rokonaik előtt, hogy a kedvenc tárgyaikat, ételeiket, vagy éppen gyertyákat, virágokat visznek a szépen rendbetett sírokhoz. Itt is szokás lámpákat és gyertyákat gyújtani, sőt még hamis pénzt vagy más földi javak papírmásait is égetik ilyenkor, ezzel ajándékot küldve az elhunytaknak.
Közép-Amerikában Mexikón kívül is fontos esemény a halottak napja, így Guatemalában is nagy hagyománya van az ünnepnek. Azt mondják, hogy az itteni hagyományok a mexikói és az európai katolikus mindenszentek ünnepe keveredése, melyet az utóbbihoz hasonlóan november 1-jén tartanak. Az európai ünnephez képest mégis egy vidámabb, ünnepélyesebb hangulatban töltik a napot szintén családi körökben. Ugyanúgy, mint Mexikóban itt is kidíszítenek mindent és oltárt építenek a halott szeretteiknek. DíadeTodoslosSantosnak (kvázi a mindenszentek ünnepe – a szerkesztő) hívják az ünnepet náluk. Ilyenkor szép színes textilsárkányokat szoktak készíteni és azokat az égbe repítik. Ezeket a sárkányokat a főtereken és a parkokban eregetik, hogy ezekkel a hatalmas színes díszekkel – a japán szokásokhoz hasonlóan – megnyissák a mennyország és a Föld közötti kaput a halott szellemeknek. Ilyenkor abba a tudatban vannak, hogy a szellemek megtekinthetik az élő rokonaikat és együtt emlékezhetnek egymásra. A feldíszített sírok és a nagy lakoma náluk sem maradhat el ezen a napon.
Guatemalában a papírsárkányok is fontos szerephez jutnak az ünnepség idején. Forrás: flickr.com
Európán belül is eltérően néz ki a halottak napjához és a mindenszentekhez kötődő ünnepkör. Spanyolországban még az országon belül is vannak eltérő ünneplési szokások: Katalóniában például a hangulat a fesztiválokéhoz hasonlít. Ilyenkor feldíszítik a temetőket különböző virágokkal, gyertyákkal emlékeznek meg az elhunytakra. Azért hasonlítható egy fesztiválhoz, mert kimennek a terekre, vásárokat tartanak és általában gesztenyés finomságokat is sütnek. Egy másik spanyolországi régióban, Andalúziában például a családok szintén a temetőkbe mennek megemlékezni, viszont itt inkább meghitt a hangulat, mintsem ünnepélyes vagy fesztiváli. Az andalúziai családok gyakran a parkokban szoktak piknikezni ezen a napon és különböző ételeket, italokat fogyasztanak.
A kontinensünkön maradva nézzük meg a dán szokásokat is. Dániában az október 31-e és november 6-a közötti időszakban ünneplik az Alla Helgons Dagnak nevezett halottak napját azon a napon, mely aktuálisan szombatra esik éppen. Az északi országban a családok szintén temetőbe mennek, mécseseket gyújtanak és a nálunk szokásoshoz hasonló koszorúkat készítenek, vagy másféle örökzöld növényi díszeket, és azzal díszítik fel a sírokat.
Európa jelentős részén a magyarországihoz hasonló módon emlékeznek meg szeretteikről november első napjaiban. A kép forrása: hellomagyar.hu
És végül, de nem utolsósorban egy Magyarországhoz közeli és hagyományok tekintetében hasonlóan gazdag országnak a szokásairól lenne szó, ami nem más, mint Ausztria, ahol szintén november 1-jén ünnepelnek (itt is egybemosódott a mindenszentek és a halottak napja kultúrköre a mindennapokban – a szerkesztő). Ha specifikusan nézzük az országrészeket, akkor érdemes kiemelni Tirol tartományát. Tirolban a megemlékezés hasonlóan zajlik, mint nálunk a télapóra várva, süteményeket és forró teát hagynak kint az asztalokon és melegen tartják nekik a szobát. Itt a kisebb vidéki városokban és falvakban hagyománya van annak is, hogy a fiatalok ingbe és álarcba bújva járnak házról házra mondanak el verseket és cserébe Krapfent, azaz egy olajban sült fánkot kapnak. Innen a szokás elnevezése, Krapfenschnappen, ami egy fából kifaragott, általában lófej, amit ha a földre teszünk akkor egy jellegzetes hangot ad ki. A temetőbe látogatás sem maradhat el. Magyarországhoz hasonlóan itt is nagy hagyománya van annak, hogy amikor kimennek a temetőbe a sírok környezetét rendbe rakják, letisztítják. A folyamatot követően a sírokra elhelyezik a jellemzően fenyőágakból, tobozokból és szárított virágokból készült díszeket – németül Grabgestecknek nevezik az efféle díszítést–, valamint a tipikus őszi virágokból, mint például a krizantémból készített csokrokat is. Ugyanúgy, mint nálunk, itt is a mécsesgyújtás jellemző a síroknál és így emlékeznek meg az elhunytakra.
(Kiemelt kép: a mexikói Día de los Muertos ünnepségének elengedhetetlen tárgyai. A kép forrása: vivamexiko.hu)
A maszkos gyilkosoktól, a boszorkányokon át a barátságos szellemekig Halloweenkor a filmvásznon is számtalan különös figura elevenedik meg. Az ünnep hangulatát hozó filmes felhozatalban mindenki megtalálhatja a kedvencét: akadnak klasszikus horrorok, bizarr családi vígjátékok és olyan animációs filmek is, amik még a legijesztőbb teremtményeket is képesek szerethetővé tenni. Összegyűjtöttünk hét olyan filmet, amikkel még hangulatosabbá teheted az október 31-i estét.
Halloween – A rémület éjszakája
A horrorfilmek műfajának egyik megalapozó alkotása mindenképpen a Halloween – A rémület éjszakája. Az 1978-ban bemutatott amerikai filmet John Carpenter rendezte, a főbb szerepekben pedig Donald Pleasence és a pályafutását ezzel a filmmel indító Jamie Lee Curtis látható. A történet középpontjában Michael Myers áll, aki egy tizenöt évvel korábban elkövetett, brutális gyilkossága után megszökik az elmegyógyintézetből, és Halloween éjszakáján visszatér szülővárosába. A maszkos gyilkos hamarosan fiatal lányokat vesz célpontnak, miközben Dr. Loomis próbálja megállítani őt. A mindössze 21 nap alatt leforgatott alkotás feszült hangulatával és könyörtelen gyilkosával nagy hatást gyakorolt a későbbi slasher horrorfilmekre, és a független filmek között is kiemelkedő pénzügyi sikert aratott.
Hókusz pókusz
Mi történik, ha Halloween éjszakáján véletlenül életre keltesz három, 300 éve halott boszorkányt? A Hókusz pókusz című, 1993-as családi vígjátékban ebből bizony egy nem mindennapi kaland kerekedik! Kenny Ortega filmjében Max Dennison, a boszorkányokban nem igazán hívő tinédzser akaratlanul is visszahozza az életbe a Sanderson nővéreket: Winifredet, Sarah-t és Maryt, Bette Midler, Sarah Jessica Parker és Kathy Najimy alakításában. A boszorkányok vissza akarják szerezni fiatalságukat, Max és társai pedig Halloween éjszakáján néznek szembe ezzel a varázslatos fenyegetéssel.
Karácsonyi lidércnyomás
Halloween városának ura megunta az évről évre ismétlődő ijesztgetést, és valami egészen újra vágyik: a karácsony felett is át szeretné venni az irányítást. A Karácsonyi lidércnyomás című, 1993-as animációs film főszereplője Rosszcsont Jack, Halloween városának ünnepelt ceremóniamestere, aki belefárad ismétlődő feladatába Amikor felfedezi Karácsonyvárost, annyira elvarázsolja az ünnep hangulata, hogy elhatározza, idén ő veszi át a Mikulás feladatait. Jack viszont egészen másképp képzeli el a karácsonyt, mint ahogyan azt a gyerekek megszokták. A Tim Burton ötletei és rajzai alapján készült, Henry Selick rendezte alkotás különleges, stop-motion bábtechnikával létrehozott látványvilágával ötvözi a Halloween borzongató hangulatát a karácsony varázsával. Egyedi története miatt azoknak is remek választás lehet, akik a két ünnep hangulatát egyszerre szeretnék átélni.
Casper
Egy kísértetjárta kastélyban nemcsak félelmetes szellemek, hanem kedves, barátságos kis lények is lakhatnak. Az 1995-ös Casper című fantasy-vígjátékban egy szellemspecialista és lánya egy kísértetek lakta házba költözik, ahol a tinédzser lány összebarátkozik Casperrel. A vidám szellem azonban nincs egyedül: három szellembácsikája korántsem olyan barátságosak, mint ő, így a kastélyban hamarosan különös kalandok veszik kezdetüket. Brad Silberling filmje Christina Ricci és Bill Pullman főszereplésével ötvözi a kísérteties hangulatot a humorral és a megható pillanatokkal.
Addams Family – A galád család
Fekete humor, hátborzongató hagyományok és bizarr családi szokások – ez jellemzi az 1991-es Addams Family – A galád család című vígjátékot, ami Charles Addams képregényei alapján készült. Gomez és Morticia Addams, a gyermekeik és furcsa rokonaik egészen másként látják a világot, mint a legtöbb ember. Megszokott életüket azonban egy váratlan esemény zavarja meg, amikor felbukkan a rég eltűnt Fester bácsi, akinek érkezése hamarosan gyanút ébreszt a családban. Barry Sonnenfeld filmjében Anjelica Huston, Raúl Juliá és Christopher Lloyd kelti életre a különc szereplőket. Az Addams család története azóta is népszerű: Wednesday, a család sötét humorú lánya később saját Netflix-sorozatot is kapott, ami új generációkkal ismertette meg a karaktert.
Beetlejuice – Kísértethistória
A túlvilág sem feltétlenül nyugodt hely, különösen akkor, ha az ember saját otthonából sem tudja elüldözni az új lakókat. Tim Burton 1988-as fantasy-vígjátékában Barbara és Adam Maitland haláluk után szellemként térnek vissza a házukba, amibe időközben egy új család költözik. Hiába próbálják elijeszteni a betolakodókat, kedvességük miatt nem igazán boldogulnak, ezért egy különös, Beetlejuice nevű szellem segítségét kérik. Michael Keaton, Alec Baldwin és Geena Davis főszereplésével, a film a természetfeletti kalandokat a rendezőre jellemző, bizarr látványvilággal ötvözi. A Beetlejuice világa a filmvásznon túl a színpadon is életre kelt: a történetből később Broadway-musical is készült.
Hotel Transylvania filmek
Vámpírok, múmiák, vérfarkasok és más különös lények számára a Hotel Transylvania az a hely, ahol végre önmaguk lehetnek. A 2012-ben indult animációs filmsorozat középpontjában Drakula gróf szállodája áll, amit azért hozott létre, hogy a szörnyek biztonságban, az emberektől távol pihenhessenek. A nyugalom azonban nem tart sokáig: a vendégek és Drakula családja körül újra és újra váratlan kalandok bontakoznak ki. A történetek egyik fontos szereplője Mavis, Drakula lánya, akinek életét alaposan felforgatja egy Jonathan nevű ember felbukkanása. Genndy Tartakovsky rendező filmjei humorral és színes animációval mutatják be a szörnyek világát, miközben családi kapcsolatokról, barátságról és az elfogadásról is mesélnek.
Ma már nem feltétlenül van szükséged drága kamerára ahhoz, hogy látványos, jó minőségű videókat készíts. Egy modern okostelefonnal is forgathatsz akár profi hatású kisfilmeket, ha odafigyelsz néhány alapvető szabályra.
Figyelj a fényekre és a stabilitásra!
A jó videó egyik legfontosabb eleme a megfelelő megvilágítás. Lehetőleg természetes fényben forgass, például reggel vagy naplemente előtt, amikor lágyabbak a fények. Arra is ügyelj, hogy a telefonod stabilan álljon a kezedben: használj kétkezes fogást, állványt vagy akár gimbalt, hogy elkerüld a remegő felvételeket.
Változatos képek, izgalmasabb videó
Ne csak egyetlen szögből filmezz! Készíts távoli, közeli és részletfelvételeket is. Ha például egy rendezvényt örökítesz meg, mutasd be a helyszínt, a résztvevőket, az előadásokat, de a kisebb részletekről se feledkezz meg. A sok rövid, változatos felvételből később sokkal izgalmasabb kisfilmet vághatsz össze.
A hang legalább olyan fontos, mint a kép
A rossz hangminőség könnyen elronthatja az egyébként látványos videót. Ha beszélgetést vagy interjút rögzítesz, érdemes külső mikrofont használni. A kamerabeállításoknál pedig kezdésként válaszd a 4K felbontást és a 25 vagy 30 képkocka/másodperces rögzítést.
A vágás teszi teljessé a kisfilmet
A felvételek elkészítése után következhet az utómunka. A CapCut vagy a VN Video Editor alkalmazásokkal könnyedén összevághatod a jeleneteket, zenét adhatsz hozzájuk, feliratokat készíthetsz, és a színeken is javíthatsz. Ha komolyabb beállításokat szeretnél, a Blackmagic Camera alkalmazással a telefonod kamerájának számos paraméterét manuálisan szabályozhatod.
A legfontosabb azonban a gyakorlás: kísérletezz különböző szögekkel, fényekkel és kameramozgásokkal! Egy kis odafigyeléssel és kreativitással a zsebedben lapuló telefonból is remek filmes eszköz válhat.
Asztalos Réka számára az írás és a gyermekek segítése egyaránt fontos szerepet tölt be az életében. Már nyolcéves korában elkezdett történeteket írni, azóta pedig verseben és mesékben is kamatoztatta alkotói tehetségét. Költeményei online platformon is megjelentek, meséivel pedig több környezetvédelmi témájú pályázaton indult. Jelenleg gyógypedagógiai asszisztensnek tanul, édesanyja mellett már két éve tart sérült gyermekeknek konfliktuskezelési és önismereti foglalkozásokat. Alkotásaiban kiemelt szerepet kap az elfogadás és az előítéletek leküzdése: történeteivel szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy mindenki megérdemli a megértést és a tiszteletet. – Gergely Ádám interjúja
Mikor kezdődött számodra az írás szeretete? Emlékszel még az első versedre vagy mesédre?
A mesék és az írás már nagyon korán jelen voltak az életemben. Az írás szeretete körülbelül nyolcéves koromban alakult ki bennem – akkoriban kezdtem el írni az első saját kis történeteimet. Kiskoromban nagyon szerettem az állatokat: így az első történetem egy macskákról szóló, kalandokkal teli, varázslatos mese volt, amo több mint száz oldalon át tartott.
Szerettem volna már akkoriban is megmutatni a világnak, mire vagyok képes.
Néhány versed a Holnap Magazinban is megjelent. Mit jelentett számodra ez a lehetőség, és milyen érzés volt, amikor az alkotásaid mások számára is elérhetővé váltak?
Fotó: pixabay.com
Nagyon büszke voltam magamra, hogy hosszú idő után végre vettem a bátorságot, és beküldtem a verseimet egy ilyen színvonalas magazinba. Számomra nagyon sokat jelentett ez a lehetőség, hiszen a verseim által kiteljesedhettem, és egy kis darabot megmutathattam magamból a világnak.
A versek mellett meséket is írsz, és több pályázaton is részt vettél már. Honnan merítesz ihletet a történeteidhez, és mit jelent számodra, amikor mások is megismerhetik az írásaidat?
Az ihletet nehéz számomra megnevezni, a meséimmel azonban elsősorban azt szeretném elérni, hogy a világ elfogadóvá váljon- és az emberek ne ítélkezzenek mások felett a másságuk miatt. Szinte minden mesémben szerepel egy olyan karakter, akit a világ kiközösít vagy csúfol valamiért, amiről nem tehet, hiszen az adott tulajdonsággal született.
Számomra a legfontosabb az, hogy aki olvassa az írásaimat, megértse a mondanivalómat, és elgondolkozzon azon, hogy ez a világ mennyivel jobb is lehetne.
Szeretem, hogy hatással lehetek az emberekre és a gondolkodásmódjára.
Jelenleg gyógypedagógiai asszisztensnek tanulsz. Miért választottad ezt a hivatást, és mit jelent számodra a gyermekekkel való foglalkozás? Volt olyan személyes élményed, amely megerősített ebben a döntésedben?
Fotó: Asztalos Réka
A gyermekek segítése és a róluk való gondoskodás kiskorom óta jelen van az életemben. Mindkét szülőm gyógypedagógus, így ebbe a világba születtem bele. Sokáig azonban nem tudtam, hogy az én utam is ez lesz-e. Két éve már édesanyámmal együtt tartunk konfliktuskezelési foglalkozásokat sérült gyermekeknek. Amikor bekapcsolódtam a munkába, és a gyerekek megkérdezték tőlem:
„Réka néni is jön ma?”
akkor tudtam, hogy köztük a helyem. Azóta teljes erőbedobással dolgozom az álmaim megvalósításán.
Az írás és a gyógypedagógiai asszisztensi tanulmányok elsőre két különböző területnek tűnhetnek. Te látsz kapcsolatot a kettő között? Szerinted a mesék és a versek hogyan segíthetik a gyermekek fejlődését, érzelmi világuk megértését vagy a képzelőerejük kibontakozását?
Számomra egyértelmű a kapcsolat a két világ között. A gyerekeknek szükségük van a mesékre, hiszen az ő dolguk álmodozni és fejleszteni a képzeletüket. A különböző történetek észrevétlenül tanítják meg nekik, hogy építsenek barátságokat, hogy miként alakítsanak ki bizalmat, hogy hogyan gondoskodjanak másokról, és hogy hogyan viszonyuljanak például egy látássérült társukhoz az iskolában.
A tanulás és az alkotás mellett bizonyára fontos a megfelelő időbeosztás is. Hogyan tudod összeegyeztetni a tanulmányaidat az írással, és mi az, ami a legnehezebb, illetve a legnagyobb örömet jelenti számodra ebben?
Fotó: Asztalos Réka
Nem siettetek semmit, írok, amikor jól esik, amikor megérnek a gondolataim, és van bőven mondanivalóm.
Ami bennem van, az bennem is marad, amíg ki nem írom magamból.
Egy-egy gondolatnak azonban jót tesz, ha kicsit töprengünk rajta. A tanulás folyamatos, hiszen ott nincs megállás, de úgy gondolom, egy jó írónak időre van szüksége.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Szeretnél továbbra is verseket és meséket publikálni, újabb pályázatokon indulni, esetleg saját kötettel jelentkezni? Hogyan képzeled el a jövődet a választott hivatásod és az írás világában?
A legnagyobb célom, hogy jövőre publikáljam a saját mesekönyvemet, amelyben különböző fogyatékossággal élő emberek életét mutatom be egy erdei iskola világán keresztül. A szereplőket kisállatokként fogom ábrázolni. Ennek írása már folyamatban van, és a motivációm egyértelműen az, hogy mások is átérezzék, milyen is az ő életük, és elgondolkodjanak azon, hogy érdemes-e bántani valakit olyasmi miatt, amiről nem tehet. Az írás, mint szenvedély biztosan megmarad a munkám mellett, hiszen így érzem magam teljesnek.
A munkámban az a célom, hogy minden gyereknek, akinek szüksége van egy kézre, bátran ki tudjam nyújtani a sajátomat.
Gyerekként még NBA-sztár szeretett volna lenni, helyette a kisebb színpadoktól eljutott a Budapest Parkig. Dánielfy Gergővel a gyerekkori álmokról, a zenéhez vezető útról, a dalszerzésről, a koncertek előtti pillanatokról és a jövőbeli tervekről beszélgettem.
Az NBA-sztárságtól a zenéig
Tizenegy évig kosárlabdázott, gyerekként pedig komolyan arról álmodott, hogy egyszer NBA-sztár lesz. A zenei pálya ekkor még egyáltalán nem szerepelt a tervei között. Később dráma tagozatra került, de saját bevallása szerint sem a színház, sem az éneklés nem érdekelte különösebben. „Nem volt semmi előjele annak, hogy én énekléssel fogok foglalkozni, vagy ezt a pályát fogom választani. Se a színház, se az éneklés nem érdekelt annyira” – mondta. A zene végül nem egyetlen nagy elhatározással érkezett az életébe. Elkezdett dalokat írni, és lassan valami elindult benne. 2018 környékén született meg az első olyan dala, amely már fontos volt számára. A Dal című műsor meghatározó időszaknak bizonyult, ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni az énekléssel.
„A kitartásomra talán”
Pályafutására visszatekintve leginkább a kitartására büszke. Voltak nehéz helyzetek, de mindig sikerült továbbmennie. „Hogy mire vagyok büszke? A kitartásomra talán, hogy nem adtam fel, amikor nehéz helyzetek voltak, akkor is sikerült továbbmennem.” Dalaiban gyakran jelennek meg érzelmek és természeti képek. A virágmotívum is több alkalommal visszatér, ennek azonban nincs egyetlen konkrét jelentése. „Nincs semmi nagy mondás a virág mögött. Úgy jön ki a gondolatom, hogy valamilyen virágokkal tudok azonosulni. Az az élmény, amit megéltem, vagy amit meg szeretnék élni.” A dalszerzésben jelenleg leginkább a szerelem foglalkoztatja. Bár szeretne más témák felé is nyitni, de egyelőre újra és újra a kapcsolathoz tér vissza. „Mindig a szerelemről írok és már kellene egy kicsit másra összpontosítani, de ez majd jön magától.”
Budapest Park: egy különleges koncert
Az interjú idején Gergő éppen a Budapest Parkos koncertjére készült. Ez a nap különösen fontos volt számára, hiszen ez volt az első alkalom, hogy önállóan lépett színpadra a Parkban. „Ez most azért lesz nagy dolog, mert az első Budapest Parkunk lesz önállóban, és itt nagyon sokan lesznek most vendégek, táncosok is. Sok minden összetevőből áll ez a koncert” – mondta Gergő. A felkészülés része volt az egész napos próba is. A koncert azóta már lezajlott, így az interjú idején még készülő produkció augusztus végén a Park színpadán is megvalósult.
PlayStation, edzés és úszás
Amikor éppen nem zenél, Gergő többféle módon kapcsolódik ki. Szívesen játszik PlayStation-ön, ugyanakkor a sport is megmaradt az életében: „Edzek, de az úszást is vissza akarom hozni.” A tánc már kevésbé része a mindennapjainak. Bár a színpadon magabiztosan mozog, korábban nem tanult táncolni. A dráma és a színészi képzés során voltak olyan feladatok, amelyek mozgással is jártak, de ezt ő maga sem nevezné táncnak.
Húszezer ember előtt
Az egyik első nagy koncertélményeként a debreceni Nagyerdei Stadionban megrendezett fellépést emelte ki. A Virágkarneválhoz kapcsolódó eseményen mintegy húszezer ember előtt lépett fel, ahol az Elmegyek, elmegyek zeneszámát is felvették. Az élményt meghatározó állomásként emelte ki, amikor arról beszélt, honnan indult el számára igazán minden.
A nagy koncertek mellett természetesen a kisebb fellépésekből is maradtak emlékezetes történetek. Pályája elején egyszer például elfelejtette az egyik dal szövegét. „Nem tudtam, hogy mit kell énekelni. Ez borzalmas kellemetlen volt” – ma már azonban inkább nevetve gondol vissza a történtekre.
Egy egyszerű koncert előtti szokás
Gergőnek nincs különösebb koncert előtti babonája, a zenekarral azonban van egy közös szokásuk, ami minden fellépés előtt megmarad. „A srácokkal mindig kezet fogunk és megöleljük egymást.” Ezután mindenki indul a színpadra. A közös kézfogás és ölelés így egyfajta biztos pont lett a fellépések előtti pillanatokban.
A család és a zenekar támogatása
A pályafutása során kapott támogatással kapcsolatban elsősorban édesanyját és nagymamáját emelte ki. Fontos támaszt jelentenek számára emellett a barátai és a zenekara is. Amikor arról kérdeztem, melyik saját dalával mutatná be önmagát, a Boldog igazán című dalt választotta.
„Legyen kitartó”
Ha most találkozna azzal a Dánielfy Gergővel, aki még a pálya elején állt, elsősorban azt mondaná neki, hogy legyen kitartó, ugyanakkor gondolja át, valóban ezt a szakmát akarja-e választani. „Az eleje nagyon nehéz. Persze most is vannak nehéz pillanatok, de nagyon sokan zenélnek, mindenki egy olyan álmot követ, amiből nem biztos, hogy lesz valami. Én is ezt csináltam.”
Azóta azonban egyre több emberhez jut el a zenéje. A kisebb színpadokat nagyobb koncerthelyszínek váltották fel, a Budapest Park pedig újabb fontos állomása lett a pályájának. A következő időszakban egy rövidebb pihenő után újabb koncertek várhatók, illetve már bejelentették, hogy 2027. április 16-án nagykoncertet tart Budapesten a Papp László Budapest Sportarénában.
A kisfiú, aki egykor profi kosárlabdázóként az NBA-ben szeretett volna játszani, végül egy egészen más színpadon találta meg a helyét.
