Nyár, Balaton, szerelem és Demjén Ferenc slágerei. Ezek jellemzik az új magyar zenés, romantikus vígjátékot, ami december 12-én érkezik a mozikba Hogyan tudnék élni nélküled? címmel Törőcsik Franciskával és a decemberi számunk címlapján szereplő Ember Márkkal.

A történet elején Lili, szerelme elvesztése után magányosan tengeti napjait, egészen addig, amíg meg nem találja édesanyja régi naplóját és egy levélcsomagot. Nem vesztegetve az időd, rögtön olvasásba kezd, és ezzel megelevenedik előtte – és a nézők előtt – a kilencvenes évek egyik felejthetetlen nyara, amikor három barátnő a Balaton partján tölti a nyári vakációt. A lányok közül a Törőcsik Franciska által alakított Eszter azzal az elhatározással vág neki a pihenésnek, hogy hű marad az otthon hagyott, felettébb karót nyelt barátjához. Viszont az elhatározást megnehezíti valaki: egy jóképű, vicces srác, aki nem mellesleg egy zenekarban is játszik. A karakter megszemélyesítője Ember Márk, aki nem csak színészként, hanem zenészként is tevékenykedik. Vajon mi fog kisülni ebből a könnyed balatoni vakációnak induló kalandból? Új szerelem? Összetört szívek? Bonyodalom? És a legfontosabb kérdés, hogy vajon Eszter megtudja tartani a vakáció elején tett fogadalmát?

Az InterCom forgalmazásában megjelenő vígjáték két idősíkon játszódik: napjainkban és 1994 nyarán; ezt a két idősíkot pedig a szerelem és a zene köti össze. Megvalósítása közel négy évet vett igénybe, a tervezéstől a forgatásokon át egészen az utómunkáig. A hosszú előkészülés magába foglalta a sok tánc- és énekórákat, valamint a slágerek átültetését a forgatókönyvbe. A forgatás 46 napon keresztül zajlott több budapesti és balatoni helyszínen.

A zenei rész megvalósításában Demjén Ferenc is közreműködött, így olyan zenei válogatást kapunk, amelyek megfelelnek a filmműfaji követelményeknek és illeszkednek a színészek stílusához. Olyan ismert Demjén-slágerek lesznek hallhatóak, mint a Szerelemvonat, a Szabadság vándorai, az El kell, hogy engedj, valamint a címet is adó Hogyan tudnék élni nélküled? dal is, amiket a film szereplői, többek között a Valmar duóból ismert Marics Peti adja elő.

Ezzel a filmmel is találkozhatsz, ha kitöltöd Filmtesztet!

A kávé mára már életünk elengedhetetlen része, hisz emberek sokasága issza nap mint nap. Sokan nem is tudják a reggeleket elképzelni enélkül az ital nélkül.

A kávét jelenlegi ismereteink szerint Kr. u. 800 körül fedezhették fel Etiópia területén. Egy híres etióp monda alapján egy Kaldi nevű kecskepásztor vette észre, hogy állatai nagyon éberek és izgatottak lettek egy bizonyos bogyó elfogyasztása után. Ezután elvitte a termést szerzeteseknek, akik az ördög művének hitték és a tűzbe dobták. Erre a kávébabok megpörkölődtek és különleges illatot árasztottak. Ebből italt kotyvasztottak, és észrevették, hogy az esti imák alatt is energikusabbak tudtak maradni.

Később a Vörös-tengeren keresztül Jemenbe került a 15. század környékén, majd onnan tovább szállították Perzsiába és az Iszlám Birodalomba. Utóbbiban nagyon hamar ismert lett, „arab bornak” is emlegették. A világ első kávéháza is ebben az időben nyílt meg Konstantinápolyban, 1475-ben. Az emberek nem csak az ital miatt látogatták a kávézókat, hanem társasági életet is élt ott, emiatt gyakran nevezték őket a „bölcsek iskoláinak” is.

Európában a 17. században jelent meg a kávé. Legelőször velencei kereskedők hozták Olaszországba. Az első európai kávéház is itt nyílt meg 1645-ben, Velencében, La Bottega del Caffé néven. Angliába is eljutott a kávéházi hév, 1651-ben meg is nyitott az első kávéház Oxfordban, majd nemsokára Londonban is. Itt elsősorban üzleti ügyek lebonyolítására használták a férfiak, nők nem is látogathatták a helyet. Párizsba 1669-ben érkezett meg a kávé, melyet XIV. Lajos „Varázslatos italnak” nevezett. A következő 30 évben egész Európában elterjedt a híres ital.

Magyarországon is nyíltak kávézók, viszont ekkoriban a törökökhöz kötötték a terméket és „fekete levesnek” nevezték. Sokak szerint a kávé megjelenése nagyban segítette a felvilágosodás korát, hisz eddig az emberek főleg bort ittak, mert a víz túl piszkosnak bizonyult, de ezután lett egy alkoholmentes lehetőség, ha az ember folyadékot szeretett volna bevinni.

A 19. századra a kávézók a művészet és kultúra melegágyává és a polgárosodás jelképévé váltak. A nagyvárosokban sorra jelentek meg az akár máig élő presszók. Sok minden történt itt: forradalmak törtek ki, mesterművek és új eszmék születtek. Pest, London, Bécs, Párizs és még jónéhány fontos város, melyeknek szívét adták ezek a zugok. 1933-ban Alfonso Bialetti olasz mérnök feltalálta a kotyogós kávéfőzőt, amivel már otthon is minőségi kávét lehetett főzni. Ez viszont nem vetette vissza a kávézók népszerűségét. A Nyugat című irodalmi folyóirat írói gyakran megfordultak budapesti kávéházakban, törzshelyük a Centrál Kávéház volt, de emellett híressé vált a New York és az Országház kávéház is.

(Ghassemi Nejad Dániel, Aula, Veres Pálné Gimnázium, Budapest)

Valahogy ez az egész úgy kezdődött, mint a futás. Sosem szerettem úgy igazán olvasni – eltekintve persze attól a néhány különösen sikeres könyvsorozattól, melyek köteteit pár nagyon rövidnek tűnő nap alatt bedaráltam, amint megjelent az új rész. Ezeken kívül nagyon ritkán került könyv a kezembe. Csak hogy visszatérjek a kezdeti hasonlathoz: a futással még ilyen viszonyban sem voltam, egyenesen utáltam a mozgásformát. Majd felismertem a telefonomban rejlő lehetőséget, és elkezdtem mérni a kilométereket.

Valami hasonló történt az olvasással is. Amint valahogy bele lehetett csempészni némi technikai újdonságot, az egész érdekesebb lett számomra. Nagyjából egy éve történt meg először, hogy a telefonomon végigolvastam egy regényt. A telefonon olvasás azonban erősen szuboptimális könyvfogyasztási forma, de egyfajta hídként vezetett át engem az e-book olvasók világába.

Persze rögtön lehet mondani, hogy miféle megszentségtelenítése ez a könyveknek, a gondosan kiválasztott tipográfiának, a kézzel rajzolt fejezetkezdő iniciáléknak. Hol marad így az új könyv illata, lapozáskor az oldalak surranó hangja, majd a befejezést követő dicsőségteljes kihelyezés a könyvespolcra? Számomra ez az egész mégis teljesen másról szól.

Hogy miért nem szerettem olvasni? A válasz igen egyszerű: hozzáférhetőség. E sorok írása közben éppenséggel eszembe juthatna, hogy én bizony ma este még el szeretném kezdeni olvasni Tolkien történetét Frodóról meg a Gyűrűről, de a könyvtár este tizenegykor már régen zárva, saját példányom pedig nincs. Így legalább másnapig kénytelen leszek várni, felülni a füstös buszra és a füstmentes villamosra, beballagni a könyvesboltba, leemelni az áhított példányt a polcról, fizetni a kasszánál, és kezdődhet az olvasás. De persze az esetek többségében nincs másnap pont két órám arra, hogy könyvet vegyek, vagy beszaladjak érte a könyvtárba, megindul a halogatás, és napokkal, hetekkel később is csak fekszem esténként az ágyamban, és erősen gondolok arra a díszített borítóra, meg az író előszavára; mintha ott lenne mindez nálam.

Ekkor siet segítségünkre a huszonegyedik század és adja kezünkbe az e-book olvasót – két kattintás az interneten, esetleg egy gyors banki tranzakció, és máris izzíthatjuk a fantáziánkat, ha ez egyfajta pavlovi reflexként még nem következett volna be. És ez egy előny még csak a sok közül! De csak hogy a legegyszerűbbekkel kezdjük, vegyünk egy példát. Éppen Frodó utolsó heroikus küzdelmeiről olvasunk, mikor megtámad minket egy ‘deus ex machina’ és rögtön meg kell szakítanunk az olvasást, pedig már csak néhány oldal maradt hátra a történetből – indulni kell otthonról. A következő kiszemelt áldozat legyen a példa kedvéért Tolsztojtól a Háború és béke. A buszon persze nem szeretnénk olvasnivaló nélküI maradni, ezért az indulás előtti két percben gyorsan keresünk egy kisebbfajta bőröndöt, hogy minden kötetet magunkkal tudjunk vinni.

A nem is olyan távoli jövőben – nevezzük jobbára jelennek –, ahol a könyv illata már spray-ből érkezik; ott egyszerűen csak bedobjuk a táskánkba a kedvenc könyvolvasónkat, ahol a világirodalom klasszikusaitól kezdve egészen kortárs művekig bármit megtalálhatunk, és nyugodt lélekkel sétálunk ki a buszmegállóba, mert tudjuk, hogy csak az akkumulátor élettartama választhat el az olvasmány élményétől.

Persze ezek mind csak preferenciák. Semmiképpen sem szabad temetni a papír alapú irodalmat. Hiszen alapvetően mindkét formának egyetlen célja van: a tartalmat – legyen az epika, líra, publicisztika – eljuttatni az olvasóhoz. A probléma sokkal inkább abban rejlik, hogy van-e elég olvasó, akarunk-e olvasók lenni. A forma? A forma „mint tudjuk, mellékes, harmadrangú valami.”

(Krausz Máté, Szinapszis, Semmelweis Egyetem, Budapest)

Az elmúlt évek eseményei, különösen a világjárvány és az azt követő társadalmi változások alapjaiban formálták át azt, ahogyan a fiatalok a lelki egészségükről gondolkodnak. Míg korábban a pszichológushoz járás sokak számára tabu volt, ma egyre több diák meri kimondani: „segítségre van szükségem”. Vajon tényleg ennyire megváltozott a helyzet? Erről beszélgettem Dr. Juhász Ágnes pszichológussal, aki évek óta dolgozik fiatalokkal, és jól látja a generációs különbségeket, félelmeket és lehetőségeket.

Az elmúlt években tapasztalt változást abban, hogy mennyi fiatal kéri pszichológus segítségét?

Egyértelműen igen. A világjárvány alatt és az azt követő időszakban drámaian megnőtt azoknak a száma, akik pszichológushoz fordulnak. A bezártság, a bizonytalanság és a társas kapcsolatok hiánya sokaknál hozott felszínre szorongást, depresszív tüneteket vagy önértékelési problémákat. A jó hír viszont az, hogy a fiatalok egyre inkább felismerik: a mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a testi.

Leggyakrabban milyen problémákkal találkozik a fiatalok körében?

A legtöbb diák szorongásos vagy depressziós tünetekkel érkezik, gyakran a teljesítménykényszer, a társadalmi elvárások vagy az izoláció, azaz az elszigeteltség következtében. A szociális szorongás, a magányérzet, illetve a betegségektől való félelem szintén gyakori. A pandémia idején sok fiatal elvesztette a biztonságérzetét, és ezt máig nem szerezték vissza. Van, aki azóta is nehezebben illeszkedik be új közösségekbe.

Mennyire elfogadott a pszichológushoz járás a diákok körében?

Nagyon vegyes a kép. Nyugat-Európában már szinte természetes, míg Magyarországon még mindig elítélő a társadalom a terápiát látogatókkal szemben. Sok fiatal fél attól, hogy „gyengének” tartják, ha segítséget kér. Pedig ez épp az erő jele. A generációs nyitottság viszont érzékelhető, a fiatalabbak már nem titkolják annyira, ha pszichológushoz járnak.

Mi áll a meglévő félelem vagy ellenállás mögött?

Az információhiány. Sokaknak egyszerűen nincs pontos képük arról, mit is csinál egy pszichológus. Ezért rendkívül fontos az iskolapszichológus szerepe, ha van egy arc, egy ember, akit a diák ismer, akiben bízik, akkor sokkal könnyebben kér segítséget. Az empátia és a jelenlét a kulcs.

Ön szerint hasznos lenne, ha a pszichológia mint tantárgy megjelenne a gimnáziumokban?

Mindenképpen. Egyre több iskolában már van lehetőség pszichológia tanulására, de szerintem ennél többre van szükség. Az önismeret, a mentálhigiéné, az empátia fejlesztése mind olyan témák, amelyeknek van helyük a tananyagban. Ha a fiatalok már iskolás korban megtanulnák felismerni a saját érzéseiket, és megérteni másokét, az nemcsak a lelki egészségüknek, hanem a közösségeknek is jót tenne. Ráadásul azoknak, akik pszichológia szakra készülnek, ez komoly előnyt is jelenthet.

Hogyan lehet a diákokat még érzékenyebbé tenni a mentális egészség iránt?

A lelki egészségről nem elég csak elméleti szinten beszélni, a mindennapokban is teret kell adnunk neki. Az iskolákban például nagy szükség lenne olyan programokra, ahol a diákok megtanulhatják, hogyan kezeljék a stresszt, hogyan ismerjék meg önmagukat, és hogyan figyeljenek jobban egymásra. Jó példa erre a Sulinyugi program, amely játékos, interaktív formában tanítja meg a gyerekeknek a stresszkezelés és az érzelemszabályozás alapjait, vagy a Lelki Egészség Óra, ahol beszélgetéseken, gyakorlatokon keresztül tapasztalhatják meg, mit jelent odafigyelni magukra és másokra.

Érez különbséget a generációk között, például a Z generáció és a szüleik hozzáállásában?

Abszolút. A fiatalok sokkal nyitottabbak és tudatosabbak. Olvasnak a témáról, követnek pszichológiai tartalmakat a közösségi médiában, és kevésbé félnek beszélni az érzéseikről. A szülők generációja viszont gyakran még abban a hitben nőtt fel, hogy a problémákat „nem illik kiteregetni”. Ők nehezebben engedik el a régi mintákat, pedig sokszor ők is ugyanúgy szenvednek tőlük.

Mit tanácsolna azoknak, akik nehezen nyílnak meg vagy nem mernek segítséget kérni?

Sosem baj megpróbálni. Nem kell rögtön mindent megosztani, elég az első lépés. Meg kell találni azt a szakembert, akiben megbízol, akinek el tudod mondani, ami benned van. A pszichológus nem ítélkezik, hanem segít. Néha már az is óriási megkönnyebbülés, ha valaki végre meghallgat. A segítségkérés nem gyengeség, hanem bátorság.

(Kövecses Sára)

Az NFI–Filmarchívum Klassz programja új oktatási anyagokat és workshopokat indított el 2024-ben, a FilmED nemzetközi filmes, oktatási és ifjúsági program keretében, a Kreatív Európa Média támogatásának köszönhetően.

A téma: Hogyan és milyen klasszikus filmeket mutathatunk be természettudományos órákon?

Az elmúlt egy évben az NFI pedagógusokkal együttműködve fejlesztett oktatási segédanyagokat klasszikus magyar rövid és egész estés filmekhez. Ezek teszteléséhez keresnek most érdeklődő tanárokat, akik kipróbálják az elkészült anyagokat, majd február elejétől online műhelymunka keretében beszámolnak tapasztalataikról pedagógus kollégáiknak. Az új anyagokat a tapasztalatok tükrében formálják tovább.

A közös fejlesztés következő állomása egy hibrid konferencia lesz március 29-én a FilmED projektet kezdeményező Goethe Intézet magyarországi intézményében.

Az alábbi filmekhez készült segédanyagok teszteléséhez várják az érdeklődők jelentkezését február 7-ig az [email protected] címre:

Tanári segédanyagok:

A három nyúl (Dargay Attila, 1972) – a film megtekinthető itt
A Nap és a Hold elrablása (Reisenbüchler Sándor, 1968) – a film megtekinthető itt
Hortobágy (Georg Höllering, 1936) – a film megtekinthető itt
Öt perc gyilkosság (Nepp József, 1966) – a film megtekinthető itt
Pályamunkások (Gaál István, 1957) – a film megtekinthető itt
Shine – Ragyogás (Tóth János, 1982) – a film megtekinthető itt
Sisyphus (Jankovics Marcell, 1974) – a film megtekinthető itt
Te (Szabó István, 1962) – a film megtekinthető itt
Valahol Európában (Radványi Géza, 1947) – a film megtekinthető itt
Vuk (Dargay Attila, 1981) – a film megtekinthető itt

A filmek belépés után megtekinthetőek EduID azonosítóval vagy a Diákhálón keresztül az iskolából a Videotorium felületén.

A tanári segédanyagok regisztráció nélkül elérhetőek az NFI – Filmarchívum honlapján. Amennyiben az online műhelymunkában nem tud részt venni, de szívesen kipróbálná az anyagokat, szívesen fogadjuk visszajelzését, javaslatait.