Kétszer került kölcsönbe a Ferencvárostól, de kivárta a sorát. Sokat dolgozott, beküzdötte magát először a csapatba, majd a válogatottba is. A mostani idényben már hat bajnoki gólnál tart, és a nemzeti csapatban is megszerezte az első találatát. A 21 éves Gruber Zsomborral beszélgetünk.
Éppen a Salzburg elleni Európa-liga meccs után beszélgetünk – először is gratulálok a győzelemhez. Most nem játszottál ugyan, de kíváncsi vagyok a megélésedre.
Sajnos játéklehetőséghez valóban nem jutottam. Az ellenfél nem játszott rosszul az első félidőben, de a fordulás után már sokkal inkább a mi akaratunk érvényesült. A Salzburg hosszú évek óta rendszeres szereplője a nemzetközi kupaporondnak, ezért nagy fegyvertény, hogy mindhárom pontot hazahoztuk, ráadásul úgy, hogy jobban is játszottunk, főleg a szünet után. Berúgtuk a helyzeteinket, és mi felénk billent el a meccs.
Hogy érzed a saját szerepedet a csapatban? Sok lehetőséget kaptál eddig a szezonban, és éltél is ezzel, de vagytok egy páran támadó poszton…
Úgy érzem, hogy amikor lehetőséghez jutottam, akkor nem okoztam csalódást és mindig a maximumot nyújtottam. Igazából, ahogy mondtad is, elég sokan vagyunk, de ez természetes a bajnokság legerősebb csapatánál. Mindig az dönt, hogy aki lehetőséget kapott, az hogyan teljesített.
Idén egyelőre elmondható, hogy amikor pályára kerültél, akkor jól ment a játék. Korábban viszont voltál fél évet kölcsönben az MTK-nál.
Akkor úgy éreztem, az lenne a legjobb, ha minél többet lépnék pályára, és úgy ítéltük meg, hogy erre az MTK-ban lenne több esélyem. Sikerült is, de sajnos egy sérülés ott is hátráltatott. De most nyáron jól kezdődött ez a szezon a számomra.
2024 őszéről, mikor nem nagyon játszottál, később azt nyilatkoztad, hogy akkoriban érezted meg, hogy más a Fradinál lenni, mint az eddigi klubjaidnál. Miben más a Ferencváros?
Itt tényleg minden meccset meg kell nyerni. Nincs olyan, hogy kikapsz kétszer, és senki nem szól semmit. A szurkolóktól jön a nyomás, hogy mindig győzni kell. Ez a klub filozófiája. De ez legyen a legnagyobb probléma! Ez mindenkit arra kényszerít, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsa.
És szerinted miért kaptad meg idén nyáron a lehetőséget? Mi miatt ragaszkodott most hozzád Robbie Keane vezetőedző?
Szerintem jól sikerült a felkészülésem. Voltak bennem kérdőjelek azzal kapcsolatban, hogy mi lenne a legjobb számomra, de úgy éreztem, képes leszek játszani ebben a csapatban. A szezon kezdete előtt volt a vezetőedzővel egy beszélgetésem: akkor leszögezte, hogy nem szeretné, hogy távozzak. Emiatt maradtam a klubnál.
Mivel indokolta, hogy szüksége van rád?
Tetszett neki, ahogy visszajöttem az MTK-ból, és úgy teljesítettem az edzéseken, ahogy ő azt eltervezte. Jó formában voltam, és úgy látta, sokat fejlődtem abban a félévben.
Máshol ebben a témában azt mondtad, hogy szerencse is kellett ahhoz, hogy a Fradiban maradj. Mire gondoltál?
Igazából a magyar szabályra. Vélhetően ez is közrejátszott abban, hogy az idény elején lehetőséget kapjak. De tudtam is élni vele.
A jó formádnak hála a magyar válogatottba is meghívót kaptál, sőt Örményország ellen az első gólodat is megszerezted. A meccs után azt mondtad, nem izgultál annyira. Tanulható dolog a nyomás kezelése vagy ez veled született adottság?
Szerintem az utóbbi időben változott meg ez nálam. Nyilván volt, hogy izgultam egy mérkőzésen, de rájöttem, hogy felesleges, mert azért edzettem és készültem egész héten, hogy készen legyek a meccsre. Ha már ott vagyok, akkor élnem kell azzal a lehetőséggel, amit éppen kapok. Így lehet folyamatosan fejlődni.
Ez a felfogás tőled származik vagy kaptál ebben segítséget?
Azt mondanám, hogy magamtól, meg a szüleimtől. De szerintem az évek alatt rakódott ez rám. Korábbi klubjaimban, a Baselben vagy a Puskás Akadémiában tanítottak meg erre. Amikor nem játszottam, vagy egy ideig kaptam lehetőséget, és utána pedig nem, akkor mindig plusz motivációt kaptam.
A Baselben 16 évesen töltöttél egy évet kölcsönben, ha jól tudom, egyedül mentél ki. Mit tanultál még ott?
A Baselben máshogy kezelték az edzéseket, mint itthon. Nagyon sok tehetséges játékos volt, de ott is kevésen múlt, és sok szerencse is kellett ahhoz, hogy valakiből focista legyen – volt, akiből nem is lett.
Újból említed a szerencsét. Úgy tűnik, szerinted ez sokat nyom a latba a tekintetben, hogy végül kiből lesz profi labdarúgó. Szerinted belőled miért lett?
A szerencséért természetesen lehet és kell is tenni. Én sokat dolgoztam és mindig voltak céljaim, amiket el akartam érni rövid- és hosszú távon is. Ugyanígy akarom folytatni, és remélem, még feljebb tudok lépni a szinteken.
Szücs Márton Teofil
