Ki emlékszik arra, hogy mit csinált egy adott naphoz képest 35 évvel korábban? Ha nem születésről, házasságról, találkozásról, vagy mondjuk Bajnokok Ligája döntőről van szó, akkor nem sok mindent tudunk felidézni. A mai napon azonban néhányan egészen biztosan tudják, hogy mit csináltak 35 esztendővel korábban szeptember 11-én.
Ők azok, akik megalapították a Diákújságírók Országos Egyesületét, amit ma már nem teljesen így hívnak, de a rövidítése még mindig DUE. Elevenítsük fel, hogy mi történt, nézzük meg, mit írt a korabeli sajtó.
„Megalakult a Diákújságírók Országos Egyesülete! Mindenki tagja lehet, aki beküldi a belépési nyilatkozatot, és befizeti a tagdíjat. A jelentkezési lapon tüntessétek fel a legfontosabb személyi adataitokat (név, munkahely, lakcím, szülőhely, idő), valamint 2 db fekete-fehér igazolványképet kérünk. Érdeklődhettek a Diákújságírók Országos Egyesületénél, 1022 Budapest, Bimbó u. 7.” (Magyar Ifjúság 1989. november 10.)
1989… Innen nézve legendás időszak volt. Valljuk be nem mindenki tudta akkoriban, hogy merre van az előre. Megváltozott a világ – ami körülvett minket évtizedeken keresztül az békésen eltűnt és elkezdődött valami egészen más. Miért kellett diákújságíró egyesület? A Magyar Ifjúság 1990-es újévi száma meg is szólaltatta Balázs Gézát, az új egyesülettel kapcsolatban.
„Önálló szervezet soha nem foglalkozott még a diáksajtóval. A hajdanvolt KISZ támogatása is attól függött, hogy apparátusukban szívügynek tekintette-e valaki a diákújságírást. A mai DUE előtörténete 1982-ben kezdődött, amikor egy – a budapesti I. László Gimnáziumból kikerült – baráti közösség elkezdte szervezni rádiós táborait. Ezek voltak a ma már legendás nagyberényi, velencei, törökkoppányi, tatai AKAI-táborok. Mindemellett tanfolyamokat szerveztünk a Petőfi Csarnokban, a fővárosi Bimbó úti mozgalmi centrumban. Mondhatni, hogy amatőr körülmények között csináltunk profi dolgokat.”
A cikkből kiragadott idézetben szereplő „KISZ”, ma már szerencsére nem létezik, sajnálatos, de a legendás nagyberényi, velencei, törökkoppányi és tatai táborok épületei sem állnak már, sőt a Petőfi Csarnokot is lebontották a közelmúltban. Vagyis, ha kicsit nagyképűen akarunk fogalmazni, akkor már csak a DUE létezik abból, ami 35 éve körülvett minket.
És tényleg.
A kíváncsiság vezetett az Arcanum oldalaira, hogy megnézzem, mit írt rólunk a sajtó annak idején. Ez vezetett el a felismerésig, hogy három és fél évtized alatt mennyi minden változott meg körülöttünk. Igazából minden. Elég csak ránézni a táborainkra, hol vannak már a szalagos magnók, a stencilgép? Vagy nézzük meg a saját kiadványainkat: kazettaküldő szolgálat? Nemhogy kazetta nincs – a fiatalabbak kedvéért: korábban voltak úgynevezett magnók, amikbe kazettákat raktunk, mert azokon voltak a zenék –, de már postán sem továbbítunk semmit.
Vagy térjünk vissza a táborra: ki gondolta 35 évvel ezelőtt, hogy lesz egyszer olyan csoport, amelyben influenszereket képzünk? Miket? – kérdezne vissza az 1989-es énünk, hiszen ezt a szót sem ismerhettük még annak idején.
Minden megváltozott 35 év alatt, egyetlen dolog az, ami kibírta az életünkben ezt az időszakot az a DUE. A Diákújságírók Országos Egyesülete, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesülete, a DUE Médiahálózat – legyen bármi is a neve, időtálló.
Amit természetesnek veszünk magunk körül azt megszokjuk. Fel sem tűnik, hogy mennyi ideje van mellettünk. Kicsit ma már ilyen a DUE is. Tudjuk, hogy volt, van és abban is biztosak vagyunk, hogy lesz.
Lesz, mert folyamatosan meg tud újulni, mert amellett, hogy az alapvető értékeiben ugyanaz, állandóan változik. Valószínűleg ez utóbbi lehet a titka az egyesületnek. Nem maradtunk 89-ben, nem ragadtunk ott a Magyar Ifjúság megsárgult lapjain. De 2000-ben és 2010-ben sem. 2024-ben, 35 évesen is megtaláljuk a hangot a fiatalokkal, megpróbáljuk érteni őket, de mindenképpen segítjük azokat, akik úgy döntöttek, hogy a média felé fordulnak.
Megértjük azokat, akik nem rádióműsort akarnak készíteni, hanem podcastet, figyelünk azokra, akik nem cikket szeretnének írni, hanem posztot és nyitottak vagyunk azok felé, akik a közösségi média különböző felületein akarják megmutatni magukat.
Állandóságunk a változásunk. Ez lehet a 35 év titka.
