Láttad már a Wicked musicalt, vagy az azonos című kétrészes filmet? Hallottál már Óz varázslatos világáról? A közismert, habos-babos, rózsaszín mesevilág nem is állhatna távolabb attól az Óztól, amelyet Gregory Maguire rendező újraalkotott.
November 21-én világszerte megjelent a Wicked című film második része a mozikban. Sokan ismerik a musicalt, amelynek filmváltozatában Ariana Grande és Cynthia Erivo életre keltik Óz világát, de ritkán esik szó Gregory Maguire „A Gonosz Nyugati Boszorkány élete és kora” című regényéről.
Maguire regénye ritka példája egy imádott gyerekmese mögötti világ komplex, felnőtteknek szóló újraértelmezésének, hiszen a történet alapja az 1900-ban megjelent „Óz, a csodák csodája”. Az újonnan létrehozott világ sokkal árnyaltabb, erős politikai és vallási feszültségektől és erkölcsi dilemmáktól szenved. A regényben Óz egy korrupt, totalitárius rendszer. Az Állatok elnyomása, a vallási felekezetek közötti konfliktusok és a Mágus propagandaállama mind politikai allegóriák. Ezek az igazságtalanságok teszik Elphabát, a könyv hősét lázadó aktivistává, majd a Gonosz Nyugati Boszorkánnyá.
Elphaba egy mély és összetett személyiség, tragikus, emberi, sokkal több, mint egy egyszerű gonosztevő. A könyv eleje a gyermekkorát mutatja be, a fájdalmat, ami mindig is körülvette őt. Születésétől kezdve elrettentette az embereket, még édesanyja is megfontolta a megölését és apja is tartózkodott tőle.
Maguire részletesen leír minden pillanatot, ami a lányt formálta, emiatt lassú a cselekmény, a nyomasztó témák pedig lehangolóvá teszik a történetet és sokakat elriaszthatnak a könyvtől. A szexualitás, a halál, a háború és a vallási fanatizmus mind a mű kulcsfontosságú témái, viszont nincsenek idealizálva a kapcsolatok, az emberi döntések, sem a politikai rendszerek. Nem egy klasszikus, cselekményközpontú regény, sokkal inkább egy érzelmileg távolságtartó karaktertanulmány és társadalmi kritika.
Mindent összevetve, a könyv egy érett, kimért, összetett társadalmi és politikai allegória, ami gyakran kegyetlen, nyomasztó és kényelmetlen. Bár vitathatatlan, hogy lassú, letargikus és sokszor igen kellemetlen témákat dolgoz fel, szerintem egy megragadó intellektuális mű, amit érett fejjel érdemes elolvasni.
