Tizenkettedik éve már, hogy Lackfi János költő versműhelyeket tart Kapolcson a Kaláka Versudvarban. A 31. Művészetek Völgye ötödik napján egy órakor állt a mikrofon mögé, és még a hirtelen eleredő eső sem állíthatta meg őt és az érdeklődőket abban, hogy két verset is költsenek közösen.
Az eső és a júliushoz képest hűvös idő ellenére is sok érdeklődött vonzott Lackfi János Versműhelye, ahol a jelenlévők a költő koordinálása alapján írtak meg két verset is.
Az első egy amerikai szabadvers mintájára készült, amiben a szülő a gyerekét próbálja meg rávenni arra, hogy ne lógassa ki a kezét a kocsi ablakán, mind ezt bugyuta eszközökkel. A kapolcsi változatban az idegenekkel való szóbaállás került a középpontba, a csattanóban pedig talán a témába vágó cukros bácsi édességéből fakadó nutellás palacsinta elfogyasztása csattant
Ne állj szóba idegenekkel, mondja anya
Mert elrabolnak, és lenyomják a torkodon a spenótot
Lekötöznek egy székhez egy sötét szobában,
Elveszik a zsebpénzed és a mobilodat,
És éjjel-nappal fogat kell majd mosnod
Ez pont olyan, mint egy szabadulószoba, ahonnan nem lehet kiszabadulni
És attól fogva mi esszük meg apáddal az összes nutellás palacsintát
A szabadvers után egy kötött formájú limerickre is maradt idő.
Élt egy hölgy, lakhelye Glasgow
Nem érdekelte a dress code
Így egy szál tangába’
Ment be a munkába
Zárdában nincs ebből feszkó
Holnap 13:00-kor folytatódik új versek írásával a Versműhely a Kaláka Versudvarban!
