Mindannyiunkban rejtőzik egy kis összeesküvés-hívő. Az összeesküvés-elméletek, különösen a világméretűek, gyakran nagyon meggyőzőnek tűnhetnek, hiszen az a gondolat, hogy hatalmas és sötét erők dolgoznak ellenünk, felkelti az érdeklődésünket. Ezek folytonos keresése rendelkezik előnyökkel, de komoly gondokat is okozhat, ha elszabadul.
Ugyan vannak olyan elméletek (konspirációs teóriák, konteók), amelyek tudományosan bizonyíthatóak, de az 1960-as évektől a kifejezés egyre gyakrabban a szenzációs, nagy hírértékű, ám bizonyíthatatlan elméleteket jelöli. A nagyobb médiafigyelemnek és az internet elterjedésének köszönhetően ez utóbbiakról szinte mindenki hallott már.
A tudományos bizonyíthatóságon kívül jelentős különbségek vannak a két kategória között. Az előbbi általában korlátozott ideig tartó, kevés számú személyt magában foglaló ármánykodás, amelynek a célja általában, de nem kizárólagosan a személyes hatalom, mint a Watergate-ügy. Ezzel szemben a nagyszabású konteók viszonylag nagy létszámú szervezetet feltételeznek, amely esetenként akár évszázadokon keresztül is működhet, valamiféle gonosz cél elérése érdekében, mint a világ leigázása, az emberiség elpusztítása vagy rabszolgasorban taszítása.
Ezek az elméletek általában három részre osztják a világ lakosságát, azokról érdekes dolgokat feltételeznek. Az összeesküvők csoportja szinte mindig óriási hatalommal és erőforrásokkal rendelkezik, befolyásuk polipként behálózza a jelentős – és jelentéktelen – szervezetek és államok vezetését. Paradox módon ugyanekkor ezek a sátáni konspirátorok meglepően buták vagy figyelmetlenek, hiszen mindenhol otthagyják a kezük nyomát, hogy észrevegye, aki akarja. A másik fontos csoport az összeesküvésről tudók tábora.
Ez szinte mindig egy felvilágosult, intelligens és erkölcsileg felsőbbrendű csoport, akik „tudnak olvasni a sorok között”. Sokszor úgy tekintenek magukra, mint a „fény seregére”, akik feladata, hogy megmentsék a világot a sátáni erőktől. A maradék 99% pedig a birkák, akik beveszik, amit az összeesküvők vagy bérenceik eléjük raknak.
Az összeesküvés-elméleteknek hatalmas pszichológiai előnyei vannak. Kiválóan alkalmazhatóak arra, hogy a hívő rendet teremtsen a világunk nagyon összetett és sokszor rejtélyes eseményei között. Gyakran nem látunk be a mi életünket is befolyásoló politikai döntések mögé, nem tudjuk, hogy miért és hogyan születtek. Ez teret enged a spekulációnak, a hiányzó részek helyére berakhatunk bármit, ami valamilyen szempontból hasznosnak vagy megnyugtatónak tűnik. Tehát, az összeesküvéseken alapuló gondolkodás a biztosság illúzióját kelti, hasonlóan a babonássághoz, amely az irányítás érzetét adja.
Kutatásokkal eddig nem tudták alátámasztani a konteók összefüggését az intelligenciával, szinte minden társadalomban megtalálhatók, szinte minden rétegben. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a leggyakrabban a perifériára szorult, szélsőséges vagy fenyegetett politikai, ideológiai és vallási csoportok esetében fordul elő. Minderre magyarázatot ad az összeesküvés-elméletek azon képessége, hogy kielégítse a feljebb tárgyalt alapvető pszichológiai szükségleteket, valamint az, hogy alapvetően nem logikusan működik az agyunk, tudati csapdáinkat gyakran nem ismerjük.
(Keresztes Dániel, PécsiBölcsész, Bölcsész közéleti és kulturális periodika, Pécs)
