„Április 30-án ünnepeljük a 120. évfordulóját annak, hogy elkészült az első megrendezett magyar film, A táncz. Azóta minden időszakban kiemelkedő filmes tehetségek alkottak, akik hazai vagy nemzetközi pályájuk során világhírűvé tették a magyar filmeket” – olvashatjuk a Nemzeti Filmintézet Instagram-posztjában.
A magyar filmipar 1901. április 30-ig nyúlik vissza, az első magyar film az előbb említett A táncz című, 24 (1-2 perces) kinematogrammból álló mozgóképes illusztrációig. A kinematográfia, azaz a filmgyártás Neumann János és Ungerleider Mór nevéhez kötődik, akik akkorra már 10 éve foglalkoztak a „mozgófénykép bemutató üzletek”-kel, más néven a mozikkal. Azóta már a 4D-s filmeknél tartunk, amik a 3D-s világhoz keverik a különböző fizikai effekteket filmnézés közben, például a füstöt, a székek mozgatását, a szelet, a buborékokat vagy a szagokat és illatokat.
1929 óta az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) adja ki több kategóriában is a legrangosabb filmművészeti díjat, az Oscart, ami minden filmiparban dolgozó legfőbb álma. A díjakat minden év februárjában adják át 2002 óta Hollywoodban, többek között magyar büszkeségeinknek is. Oscar-t kapott például Kertész Mihály az 1942-ben bemutatott Casablancáért, Szabó István 1982-ben a Mephistóért, illetve 2016-ban Nemes Jeles László filmje a Saul fia, 2017-ben pedig Deák Kristóf és Udvardy Anna Mindenki című rövidfilmje érdemelte ki a díjat. Rajtuk kívűl voltak jelöléseink is (például A Pál utcai fiúk), illetve magyar származású Oscarjaink, például William S. Darling, magyar nevén Sándorházi Vilmos Béla, három alkalommal nyert látványtervezői munkái elismeréseképpen, vagy Dave Gould – Guttman Dezső – táncrendező és koreográfus két alkalommal nyerte el ezt a díjat. De ez csak pár név és cím a sok közül, érdemes végigpörgetni ezeket a filmeket.
Viszont az idő múltával nem csak fejlődött, nem csak dicsőséget nyert a magyar filmipar, igazi csillagokat is elveszítettünk az évek során. Az egész magyar filmipar, sőt egész Magyarország gyászolt Garas Dezső, Komlós Juci vagy Kállai Ferenc halálakor. Ez sajnos idén sem volt másképp. 2021. április 16-án vesztettük el a 85 éves Törőcsik Marit, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címekkel kitüntetett, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznőt. Cikkemmel nem csak a magyar film napjára szeretnék megemlékezni, hanem a csodálatos, hosszú karriert megélt Törőcsik Marira is.
„Tehetségét, munkáját külföldön is elismerték már pályája kezdetétől, de ő azt vallotta, hogy színész csak a saját anyanyelvén lehet valaki és csak a saját országában” – írja a hvg.hu.
Gondoltam, mi sem lehetne méltóbb megemlékezés, mint válogatni párat filmjei közül, egészen a kezdetektől.
Fábri Zoltán Körhintája
Ahol minden elkezdődött. A főiskolás Törőcsik Mari életének első filmszerepe, mely nagy sikert aratott az 1950-es években. A drámát Fábri Zoltán rendezte, amit a film megjelenésének évében, 1956-ban Arany-Pálma díjra is jelöltek a cannes-i filmfesztiválon, sőt, a színésznő kedvelt lett a zsűri körében szép, bájosan egyszerű megjelenésével. A Körhintát a magyar filmek egyik legjobbikának tartják számon a mai napig. Operatőri szempontból is érdekes ez a film, mert akkoriban nem voltak drónok, amikkel az ember lekövethette volna a hinta mozgását, maga az operatőr is a hintaszékek egyikében vette fel a jeleneteket, ahogy a két szerelmes fiatal élvezi az együtt töltött időt. Törőcsik Mari egy interjúban azt nyilatkozta, sosem szokta visszanézni magát a filmekben, ezt a filmet is csak egyszer nézte meg, Fábri Zoltán halálakor.
Édes Anna!
A kor egyik legfontosabb műve Kosztolányi Dezső Édes Anna c. regénye alapján, melyben a főszerepet Törőcsik Mari kapta meg. A filmben egy fiatal cselédlányt alakít, akit elcsábít a család egyik rokona. Anna (Törőcsik Mari) teherbe esik, ami akkoriban, az 1920-as években házasság nélkül, ha hiszitek, ha nem, hatalmas szégyent hozott az „áldozat” nevére és családjára. A fiú egy kisebb kalandnak fogta fel csak az egészet, így mikor megkapja a hírt, rögtön arra kéri Annát, vetesse el a gyermekét az általa adott gyógyszer segítségével. Anna eleget tesz kérésének, viszont miközben a gyógyszer hat rémálmok kíséretében próbálja leküzdeni szenvedéseit. A magyar filmrendezők kedvelt technikája volt akkoriban két jelenetet egymásra vágása, ahogy itt is láthatjuk.
Szerelem
Egy nagy ugrás után már 1971-ben járunk, a Makk Károly rendezte Szerelem című filmdráma bemutatóján. A film Déry Tibor Szerelem és Két asszony című novellái alapján készült, ami megjelenésének évében elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a Zsűri díját, az OCOC díjat, a női főszereplők – köztük Törőcsik Mari – pedig külön dicséretben is részesült. Az alább linkelt filmrészletet külön szépségesen emberinek vallotta a zsűri. A film 2001-ben bekerült Derek Malcolm, a The Guardian brit napilap filmkritikusa által összeállított, a 20. század száz legjobb filmjét tartalmazó felsorolásba:
„Makk kísérteties, hangulatos és gyönyörűen előadott filmje, melyet Tóth János briliánsan filmezett, pontosan az időtől való félelmet és bizonytalanságot ragadja meg. Ez a film mindenekelőtt egy tanulmány arról, hogy befolyásolják azok az idők a hűséget, a hitet, az illúziót, a szerelmet. Az alkotás kifejezetten Magyarországgal foglalkozik, de abszolút univerzális mondanivalóval rendelkezik.”
Törőcsik Mari olyan színésznő volt, akinek minden jól állt: játszott vígjátékokban, több tévésorozatban is feltűnt, a színpadon is megállta a helyét.
Janisch Attila szürreális tudatfilmje
Ennek a filmnek főszerepében is Törőcsik Mari bukkan fel, mint szellemileg és fizikailag aktív régésznő, aki egy szakmai ünnepségről hazafelé eltéved. A párhuzamos valóságok váltják egymást, a rendező, Janisch Attila három nagyjátékfilmből építette ezt a markáns és összetéveszthetetlen univerzumot. Törőcsik Mari nem csak a valós térben, emlékeiben is eltéved. A filmről többet itt olvashatsz.
Aurora Borealis – Északi fény
Törőcsik Mari utolsó filmes szereplése a Mészáros Márta által rendezett Északi fény volt. Az akkor 80-as éveinek elején járó színésznő egy édesanya karakterét játssza a filmben. A családtörténet két idősíkon fut, mely alatt kibontakozásra kerül egy anya és lánya közötti kapcsolat, ezt a kapcsolatot boncolgatja a film.
„Van olyan kétórás film, amelynek csak az utolsó tíz perce jó igazán, de ez a tíz perc is elég ahhoz, hogy azt mondjuk: egy jó filmet láttunk. Nem olyan jót, mint amilyen jó lehetett volna még sokszor tíz hasonló perc révén, de olyat, amit mégis jó volt látni. Amikor a pohár a végére lesz mégis inkább félig teli” – jellemzi a filmet Kovács Bálint, az Északi fényről készült kritikájában.
Én már igazán abba a korosztályba tartozom, akik nem sok Törőcsik Mari-filmet láttak, akik inkább a Cartoon Networkös kis rajzfilmeken nőttek fel, vagy akiknek a magyar film a Viszkisben, a Pappa Piában vagy a BUÉK-ban merül ki. Ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt, én például kifejezetten szerettem a Viszkist, viszont úgy gondolom, fontos az embernek ismernie Magyarország régi filmjeit, tehetségeit, hisz még mindig ugyancsak nagy szórakozás leülni egy Üvegtigris vagy egy Abigél elé.
(Vincze-Hajnal Blanka)
