Minden profi sportoló rémálma: karriereket, ezzel pedig akár teljes életeket futtathat zátonyra egy sérülés. Manapság egyre inkább elterjedt a sérülések mentális kezelése is különböző kluboknál, egyesületeknél, de ezt sok esetben még mindig nem veszik komolyan.
Úgy, mint Gianmarco Tamberi – visszatérni
A ’90-es években és a 2000-es évek elején még kinevették azokat az edzőket, menedzsereket, akik alkalmaztak a stábjukban sportpszichológust; pedig mára a legnagyobb csapatoknál bevett szokássá vált. „Az 1950-es évektől használják a pszichológia nyújtotta lehetőségeket a sportban – magyarázza Soós Judit, sportpszichológus. – Az amerikai futball világában éltek ezzel először. Magyarországon az 1960-as évektől fellelhető a sport és a pszichológia kapcsolódása, kezdetben leginkább mérések, tesztelések álltak a fókuszban.”
Egy nagy téttel bíró meccs előtt, egy kulcsfontosságú kihagyott büntető után is rengeteget jelenthet a szakmai segítség. Akárcsak egy sérülés esetében. „Timothy Galleway: The Inner Game of Tennis című könyve az 1970-es évekből igen fontos szerepet játszik annak tudatosításában, hogy a csúcsteljesítményhez elengedhetetlen a sportolók mentális fejlesztése” – folytatja Soós.
Fontos, hogy a sportolók és a játékosok fel tudják dolgozni a kényszerpihenőt, valamint annak következményeit. Még nagyobb erővel kell visszatérniük; abban az esetben úgyszintén, ha közben például egy világversenyről maradtak le, amiről gyerekkoruk óta álmodoztak. „Fontos, hogy feltárjuk a sportoló gondolatait, érzéseit, és megtanítsuk azok irányítását. Az elveszett lehetőség, a lemaradottság érzése gyakran megjelenik egy sérülés esetén. Ezeket át kell alakítani, hogy a sportolók eljussanak az »erősebben térek vissza« gondolatig.” Erre remek példa a tokiói olimpián Gianmarco Tamberi története: az olasz atléta 2016-ban, Rióban még gipsszel a lábán nézte az olimpiát, 2021-ben viszont már aranyérmes lett magasugrásban. Tokióba még a gipszét is magával vitte, ezzel emlékeztetve mindenkit, honnan tért vissza.
Úgy, mint van Basten – visszavonulás
Azoknak, akik majdnem életük harmadát szeretett sportáguknak szentelik, és űzik azt profi szinten, nagy nehézséget jelent a visszavonulás; nem véletlen, hogy sok eladósodott egykori sztárról hallani, akik nem tudtak új életet kezdeni a pályán kívül. „Nagyon nehéz már alapjában a sport világából kilépni, megtalálni a mindennapokban egyaránt azokat az azonnali visszajelzéseket, amit a sportban megkaphattak.”
Ám a sporttörténelem során nem egyszer vetett véget egy sportoló vagy játékos pályafutásának egy makacs sérülés. Európában ez esetben talán Marco van Basten neve csenghet leginkább ismerősen, a holland labdarúgó emiatt akasztotta szögre a stoplist. „Ha egy sérülés miatt dönt valaki a visszavonulás mellett, akkor még nehezebb, ezt még annyira sem lehet tervezni, nagyon hirtelen jön – állítja Soós. – Ilyenkor sokszor felmerül a sportolóknál a külső körülmények okolása, akárcsak a harag. Leginkább a gyászhoz hasonlítható e folyamat: el kell engedni valamit, ami addig az adott egyén mindene volt. Ebben szintén nagy támasz tud lenni a sportoló mellett egy szakember.”
(Bózsik Tamás)
