Hetedik alkalommal szervezte meg a DUE Médiahálózat a Nemzeti Filmintézet támogatásával a Nagy Magyar Filmtesztet, ahol diákok ezrei tehették próbára tudásukat a magyar filmek terén. A játékba idén több mint 23 ezren kapcsolódtak be, közülük a legeredményesebbek vettek részt a március 1-jén tartott döntőn. Itt beszélgettünk Káel Csabával, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztossal, aki a magyar filmek mellett a diákok felkészültségét is méltatta.
Hetedik alkalommal rendezte meg a DUE Médiahálózat a Nagy Magyar Filmtesztet a Nemzeti Filmintézet támogatásával. A játékban résztvevő diákok száma évről évre emelkedik. Milyen hatással lehet a hazai filmiparra a programsorozat sikeressége, milyen hatással lehetnek a hazai filmsikerek az érdeklődő fiatalokra?
Magyarországon korábban – például a hasonló lakosságszámú Csehországgal szemben –a legnézettebb filmek között nem szerepelt hazai alkotás. Azzal szembesültünk, hogy a magyar filmek nem találják meg a közönséget, ezért több olyan programot is elindítottunk, melyek eljuttatják a magyar mozgóképeket minél szélesebb réteghez. Az Oktatási Hivatallal karöltve olyan középiskolai tananyagokat állítottunk össze, amelyek segítségével a tanárok tantermi vetítéseken mutathatnak be és dolgozhatnak fel egy-egy filmet. Jelenleg Magyarországon a lakosság kb. 40 százaléka nem tud elmenni a lakóhelye környékén moziba. Sokan vannak, akiknek több mint 30 km-t kéne utazni a mozi élményéért, ezért a Nemzeti Művelődési Intézettel közösen elindítottuk a Moziklub – Országos filmklubhálózat programot, amely a vidéki kultúrházakba juttatja el a magyar filmeket rendszeres vetítések által. Elindítottuk a magyar filmek streaming platformját, a Filmio-t. Sok fiatal nem is gondolná, hogy Európában ez az első nemzeti streaming csatorna! Olyan ez, mint a Nemzeti Galéria, csak míg ott képeket nézünk, itt klasszikus és a legfrissebb magyar filmek gyűjteményéből válogathatunk, amelynek kínálata hétről hétre bővül. A Nemzeti Filmintézet sok mindent tesz azért, hogy előtérbe helyezze és eljuttassa a közönséghez a hazai filmeket. Ehhez a törekvésünkhöz szorosan kapcsolódik a Nagy Magyar Filmteszt. Nagy öröm azt látni, hogy a fiatalok mennyi mindent tudnak a magyar filmekről és mennyire élvezik ezt a játékot. Évről évre megdöbbenek, hogy milyen felkészültek a játékosok a filmörökségünkből és a legújabb filmekből egyaránt. Remélem, jövőre még többen vágunk bele ebbe a magyar filmes kalandba!
Idén ötéves a Nemzeti Filmintézet. Milyen területeken indultak el változások az NFI megalakulása óta?
Több olyan formátum, műfaj és téma is megjelent, amik az elmúlt tíz-tizenöt évben nem kaptak lehetőséget. Most először készülnek nagy szabású sorozatok és ilyen például az animáció is: több filmünk is komoly nemzetközi elismerésekben részesült. Ki kell emelnem azt is, hogy A nemzet aranyai című dokumentumfilm nézőcsúcsot ért el. A Semmelweis-film pedig nagy költségvetésű amerikai filmeket megelőzve már 330 ezer néző körül jár, és ezzel az elmúlt öt év legnézettebb magyar filmje lett. Olyan filmeket is maga mögé utasított, mint a Napóleon, ami mégiscsak egy nagy hollywoodi produkció világsztárokkal.
Biztatjuk a producereket is, hogy sokkal többet foglalkozzanak a terjesztéssel. Ez két szempontból is közös érdekünk: mivel az NFI nonprofit szervezet, a jegyeladásokból származó bevételt újabb filmek támogatására tudjuk fordítani. Másrészt értelemszerűen a producereknek is nagyobb lesz a bevételük. Nemcsak Magyarországon égető probléma a terjesztés, hanem egész Európában, hiszen az amerikai filmipar nagyon domináns, pedig remek európai alkotások készülnek ma is. Mikor fiatal voltam, rengeteg európai filmet láttam, bármelyik moziban meg lehetett nézni őket. Ma nagyon nehéz elérni európai filmeket, és a Filmintézet több szinten is próbálja elősegíteni, hogy ez változzon. De nemcsak a mozikról van szó, hanem a televíziókról is. Általános, hogy még a közszolgálati televíziókban is nagyon kevés az európai tartalom. Pedig a saját környezetünket, Európát, a kultúránkat, a mi életstílusunkat kellene megismertetni a fiatalokkal is, hiszen ez egy csodálatos hely.
Ön melyik filmeket ajánlaná az elmúlt évből a fiataloknak? Melyik magyar filmek voltak a legfontosabbak?
Kitértem már az animációra, ami idén 110 éves. A Kojot négy lelke egy nagyon fontos film, univerzális és a fenntarthatóságról szól. A másik jelentős alkotás a Műanyag égbolt, ami szintén nagy sikereket aratott külföldön, és itthon is. Mindenképpen meg kell, hogy említsem a Cicaverzum című filmet is, ami egy nagyon kedves vígjáték, de még jó párat tudnék mondani. Arra törekszünk, hogy a nézők olyan filmeket láthassanak, amelyek valóban nekik, róluk szólnak. Ezt az irányt igyekszünk erősíteni, hiszen fontos a minőségi szórakoztatás: a történelmi filmek közös múltunk, az identitásunk miatt is lényegesek, a kortárs témákkal foglalkozó filmek pedig azért, hogy elmondjuk és reflektáljunk azokra az eseményekre, érzésekre, amelyek meghatározzák jelenünket.
A Semmelweis film kapcsán említette más interjúkban, hogy nekünk, magyaroknak nem szükséges létrehoznunk szuperhősöket, hiszen bővelkedünk nagyszerű egyéniségekben. A film népszerűségének a titka vajon Semmelweis személyében rejlik?
Viccesen leegyszerűsítve Semmelweis Ignác a világot mentette meg, hiszen az anyákon segített, akiknek így életben maradtak a gyermekeik is. Szerintem pont ez az azonosulási lehetőség számít, hogy van egy hősünk, akiről tudunk, de részleteiben nem ismerjük az életét. Ha a téma jól fel van dolgozva, jól el van mesélve egy filmben, akkor az emberek érdeklődését felkelti. A Semmelweis film sikerének azért örülök kifejezetten, mert ez egy filmdráma, ebben a műfajban nagyon régen néztek meg ennyien magyar filmet. Tehát nem a műfaj számít, hanem az, hogy mennyire jó a film. A nemzet aranyai kiemelkedő sikere is nagy meglepetés volt. Mind a két példa azt mutatja, hogy igenis érdeklik a magyar embereket a saját történeteik.
Nyáron gyakorlatilag letarolta a mozikat az Oppenheimer, ami egy igencsak megosztó karakterről, az atombomba feltalálójáról szól. Vajon nálunk hogy működne egy hasonló figuráról szóló film?
Semmelweis sem volt egy kellemes karakter, ahogy a filmből is kiderül… De az általános megítélése emellett persze mégis pozitív. Az Oppenheimerben is volt magyar szereplő, Teller Ede, aki az atombomba kapcsán szintén kétes megítélésű lehetne. Egy film témájának a kiválasztásakor – főleg egy valós alapú témánál – nem a szerethetőség a kritérium, hanem az, hogy mennyire tud a személy története magával ragadni. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy az egyik utolsó interjút én csinálhattam Teller Edével egy forgatás alkalmából. Elragadó személyiségű ember volt, hihetetlen tudással. Ugyan már nehezen mozgott, de olyan sok tudást sugárzott, ami lenyűgöző volt. Valamikor talán ő is megérdemelne egy filmet, mert róla is keveset tudnak az emberek. De ott van Szilárd Leó vagy Neumann János, vagy éppen Krausz Ferenc, akikről már most készül dokumentumfilm.
Ide kapcsolódik, hogy most jön ki a Most, vagy soha! című film, ami Petőfi Sándort és a márciusi ifjakat mutatja be nagyon élvezhető feldolgozásban. Abból indul ki a film története, hogy elragadta ezeket a fiatalokat a forradalom heve, ugyanakkor nem tudják hogyan kell forradalmat csinálni. Egy nagyon újszerű, izgalmas film ez, mert a történelmi dicsőséget nagyon emberi oldalról közelíti meg, szórakoztató módon hozza közel a nézőkhöz a márciusi ifjakat, akik ugyanolyanok voltak, mint a mostani fiatalok. Ugyanúgy szerettek, szórakoztak, éltek. Aztán egyszer csak ott találták magukat a történelem közepén. Ez egy nagyon érdekes szemszög, hiszen az iskolában mindig is úgy tanultuk, mintha számukra természetes lett volna, hogy mit kell csinálni egy forradalomban. Honnan tudták volna?
Ön szerint mi az 1848. március 15-i eseményeknek a jelentősége napjainkban?
Az, hogy a szabadságunkért meg kell küzdenünk.
