A szaloncukor hagyományos magyar édesség selyempapírba csomagolt, csokoládéba mártott cukorka, amelyet méltán nevezhetünk hungarikumnak, hiszen csak mi magyarok díszítjük e papírba csomagolt édességgel a karácsonyfát.
A szaloncukor őse a fondant cukor, amelyet a franciák kezdtek el készíteni a XIV. században – ez tulajdonképpen egy cukorból készült máz. A franciáktól német közvetítéssel, a bevándorló cukorműveseken keresztül jutott el a fondantkészítés menete, amiből a XIX. század közepe felé válhatott valódi szaloncukor.
Magyarországon az első karácsonyfát gyümölcsökkel, aszalt finomságokkal, papírból kivágott díszekkel, süteményekkel ékesítették, a szaloncukor-készítés és a fa ezzel való díszítése az 1800-as évek végén terjedt el.
Kezdetben a selyempapírba egyszerű cukorkákat vagy csokigolyókat csomagoltak, majd a XIX. század végétől a cukrászok már mintakönyv alapján készítették a szaloncukrokat a kívánt ízűre.
Általában minden híres fővárosi cukrászdának saját titkos szaloncukor receptje volt, az elkészült édesség pedig elegáns csomagolásban került a vásárlókhoz. Mivel rengeteg volt a családi recept is, óriási volt a választék.
A szaloncukor neve a német „Salonzuckerl” szóból ered, még Jókai Mór is szalonczukkedlinek nevezte az édességet.
Receptajónló
A házilag készített szaloncukorhoz szükségünk van
– fél kiló cukorra,
– 1,5 dl vízre,
– 10 dkg minimum 60 százalékos csokoládéra,
– 10 dkg nagyon apróra vágott mazsolára,
– 20 dkg darált dióra,
– 10 dkg dióra,
– 10 dkg darált kekszre,
– egy darab narancs héjára,
– kakaóra.
A cukrot forraljuk a vízzel kb. tíz percig. Akkor jó, ha annyira sűrű már, hogy nem folyik szét. Hűtsük le egy kicsit, ekkor elkezd kifehéredni, időnként kavarjuk meg. Amikor már jó sűrű lesz, keverjük hozzá a csokit és a vajat. Hagyjuk száradni, a legjobb, ha a következő napig. Utána öntsük hozzá a diót, a mazsolát, a kekszet, a narancs héját, és jól gyúrjuk össze. A hagyományos kókuszgolyónál keményebb massza legyen. Formázzunk belőle szaloncukrokat, majd a kakaóban hempergessük meg, és csomagoljuk be díszes papírkákba.
(Tompai Ádám, Török Flóris Újság, Török Flóris Általános Iskola, Budapest)
