Mivel pirosították arcukat az egyiptomi nők? Mitől zöldek a régi festményeken látható tengerek? És melyik ásványokat rejti a testünk? Ezekre és még számtalan az élet minden területét érintő érdekes kérdésre kaptam választ a többi Tudós csajjal együtt az ELTE Természetrajzi Múzeumának Ásványtárában, ahol Dr. Kóthay Klára geológus vezetett körbe minket.
A foglalkozást pár alapfogalom megismerésével kezdtük, ehhez tanulókártyákat használtunk – így kicsit bepillanthattunk abba is, hogy milyen az ELTE-n hallgatónak lenni. Miután különbséget tettünk ásványok, ércek, meddő ásványok, ércásványok, drágakövek és kőzetek – azon belül is átalakult, üledékes és magmás kőzetek között, megtekintettük az Ásványtárat.
A hatalmas ásványgyűjtemény már elsőre is lenyűgöző látványt nyújtott. A gyűjtemény különlegessége, hogy Mária Terézia lányáé, Mária Anna főhercegnőé volt. Mária Anna tudósa, Ignaz von Born – aki segített a különböző ásványok és kőzetek összegyűjtésében – egy olyan személy volt, akinek tiszteletére Mozart kantátát komponált, és akiről feltételezhetően a Varázsfuvola Sarastróját mintázta a zeneszerző. Azonban nem csak az ásványtár eredete, de a tartalma is felettébb érdekes volt.
Az első figyelemfelkeltő dolog, amivel találkoztunk az a mészkő és a márvány hasonlósága volt. Azt persze tudja az ember, hogy mind a kettő alapja a kalcium (pontosabban a kalcit, egy kalcium-karbonát ásvány), de azt gondolhatnánk, hogy a márvány sokkal ellenállóbb a keletkezési körülményei (nagy nyomás és átalakulás) miatt. Ez azonban nem így van. Mind a két kőzetre elég volt pár csepp 10%-os sósavat csöpögtetnünk és azonnal pezsegni kezdtek, oldotta őket a sósav. Így tudtuk megkülönböztetni a márványt a dolomittól, ami nem reagált a sósavval.
Érdekesség: bennünk is található, méghozzá a fülünkben kristályok formájában, ezek segítenek minket az egyensúlyozásban. Fogainkat és a többi csontunkat pedig többek között az apatit nevű ásvány szilárdítja.
Ami még meghökkentő volt a számomra, az a kristályok szabályos alakjai, hasadása. A pirit nevű ásvány szabályos kocka formában kristályosodik ki a természetben is. Számtalan ásvány van még, amelyek bár nagyon kemények, de könnyen és szabályosan hasadnak, ilyen például a gyémánt is.
Sok olyan ásványt is láthattunk a gyűjteményben, amelyek UV fény hatására világítottak. Ilyen többek között a drágakőként is ismert rubin, vagy a nevét is a fluoreszkálásáról kapó fluor, amelynek szinte minden színben vannak változatai. A gyűjteményben urán is fellelhető, ez az ásvány neon zölden világít az UV lámpa hatására.
Vannak ásványok, melyeket régen festékek előállítására használtak. Erre jó példa az azurit, melyből kék festéket állítottak elő. Azonban az azurit levegő (és sok idő) hatására zöld színű lesz (malachittá alakul) és ezért zöldek a régi, eleve azúrkékre festett tengerek a képeken. A malachit további oxidációval idővel barna limonittá alakul, ezért lesznek idővel barnák a festmények zöld tengerei.
Nem csak az azurit színei változnak meg a környezeti tényezők hatására. A realgár nevű ásványt még a napfénytől is óvni kell. Az eredetileg gyönyörű bordós árnyalatokban pompázó vegyület fény hatására elveszti színét, először sárga, majd fehér lesz. A realgár különleges tulajdonsága, hogy mérgező, ugyanis nagyrészt arzént tartalmaz.
Azonban nem csak ez az egyetlen veszélyes ásvány. A gyűjteményben található egy nagyrészt higanyt tartalmazó cinnabarit is, melyet Mária Anna ajándékba kapott. Az ásványba a Habsburg címer is bele volt vésve, de ezt egy ismeretlen kikaparta belőle az 1848-as forradalom és szabadságharc idején. A cinnabarit különlegessége, hogy higanymérgezés ide vagy oda, az egyiptomi nők ezt az ásványt használták arcpirosításra.
Az előadás végén még kaptunk egy kérdést. Vajon mennyi elemre van szüksége a telefonunknak ahhoz, hogy működni tudjon? A helyes válasz, hogy a 90 természetes elem közül 60-ra van szükségünk csupán ahhoz, hogy egy életképes telefont tarthassunk a kezünkben. Ezzel az egyszerű példával világított rá Dr. Kóthay Klára arra, hogy a „kőkorszaknak még nincs vége”, hiszen napjainkban sokkal többet használjuk ezeket az ásványokat a technika világában, mint eddig bármikor.
