A krimi elnevezés a latin crimen (bűn) szóból származik. A krimi alatt olyan művet értünk, melynek célja a szórakoztatás, viszont története valamilyen erőszakos cselekedeten alapul. Bár a németektől vettük át az elnevezését, a műfaj anyanyelve angol.
A krimi legfontosabb elemei, azaz a bűntett és a nyomozás azóta hozzátartoznak az irodalomhoz, amióta az létezik. A mitológiai történetekben, az ókor irodalmában, a Bibliában fellelhetünk olyan kliséket, melyeken a későbbi szigorú értelemben vett krimik alapulnak. Káin és Ábel történetében van bűntett, áldozat, indíték, fegyver, hiányzik viszont a nyomozó. Oidipusz király esetében a történet izgalmát pedig az is adja, hogy a tettes és a „nyomozó” ugyanaz a személy. De a krimihez hasonló vonásokkal rendelkezik a kalandirodalom legtöbb alfaja is, például a rémtörténetek, kísértethistóriák, rabló- és betyártörténetek, kalóztörténetek.
A detektívregény mint sajátos műfaj 1841-ben jelent meg: Edgar Allan Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című novellája teremti meg. Az ő történetein kívül több ismert író művészetében is megtalálható a krimi néhány eleme, írói technikája, például Dickens, Balzac, Dumas, Dosztojevszkij, Móricz Zsigmond vagy Dürrenmatt műveiben. A szépirodalmi művekben a bűnügyi történt nem csupán szórakozást rejtvényfejtést biztosít, hanem az író mondanivalóját is továbbítja az olvasó felé. A krimi lehet így művészi érték hordozója is, mondjuk a realista ember- és társadalomábrázolás útján. Míg detektívtörténetekben elsődleges a bűntény, a bűnügyi témájú szépirodalmi alkotásokban másodlagos szerepet foglal el, ott a társadalmi összefüggések feltárása kerül a középpontba.
Hogyan írjunk detektívtörténetet?
A műfaj lényeges elemei: a bűntény, amelynek tettese a végkifejletig ismeretlen, a logikai felépítés, a nyomozás, a zseniális nyomozó, aki a legkuszább szálakat is képes kibogozni, az átlagolvasót megtestesítő tehetetlen narrátor, a tanácstalan rendőrség, a hatásosan felépített leleplezés.
A detektívregény olyan élményt ad, mintha agytornán vettünk volna részt, gondolkodó képességünket mozgásra készteti, közel áll a rejtvényfejtéshez. Tapasztalatból mondhatom, mindenki próbál belehelyezkedni a nyomozó szerepébe, és találgat, vajon a szobalány volt-e a gyilkos, a pincér, az orvos, egy jóakaró távoli rokon vagy mind együttesen? Az olvasás tehát izgalmas logikai játékká válik az olvasó számára. Ennek a műfajnak a varázsa éppen az érdeklődés felkeltésében és fenntartásában rejlik. Kielégíti az olvasó érzelmi és értelmi igényeit (a belső feszültség keltésének és oldásának eszközeivel az érzelmi igényt, a megoldhatatlannak látszó rejtély problémájával pedig az értelmi igényt). A detektívtörténetek vége általában a világképünknek is kedvez: az erkölcsi igazságszolgáltatásért folyó küzdelem hatására úgy érezzük, a nyomozó az igazság es törvény cselekvő szolgája. A krimiben fellelhetőek realisztikus vonások, azonban ez a műfaj nem tipizál. Kivételes helyzetben kivételes személyeket mutat be kivételes feladatokkal, ezt azonban a valóság elemeivel vegyíti, megtartva a környezet hitelességét.
Akik Poe köpönyegéből bújtak ki
Poe nemcsak a műfaj atyja, hanem megteremti a mesterdetektív klasszikus karakterét is, aki rendkívüli logikájával minden rejtélyt meg tud fejteni (August Dupin felügyelő). A karakter ismerős Arthur Conan Doyle (1859-1930) műveiből is, aki 1887-ben megjeleníti A dilettáns detektív című regényében Sherlock Holmest, akit valóságos személyként tiszteltek az olvasók.
Közhellyel élve: a krimi koronázatlan királynője Agatha Christie (1890-1976). Legjellegzetesebb figurái folytatják a Poe és Doyle által megkezdett sort: Poirot és Miss Marple két különböző karakter ugyan, de egyben mindketten hasonlítanak: kíméletlen logikával, csodálatos emberismerettel a rendőröket megszégyenítő sikereket érnek el. A Guinness Book of World Records szerint Christie William Shakespeare mellett a világ minden idők legtöbb eladott könyvet elérő író. Csak a Biblia ért el magasabb eladott példányszámot az ő műveiknél.
Manapság rengeteg detektív és nyomozó történetét követhetjük nyomon a tévében is, klasszikussá vált már Maigret, Kojak vagy Columbo alakja.
(Kiss Judit, Á la Bárdos, Bárdos László Gimnázium, Tatabánya)
