Tavaly ősszel az RTL újra képernyőre került műsorában, a Sztárboxban tűnt fel a 2009-es Csillag születik versenyzője, az énekes-színész Brasch Bence, és végül győztesként fejezte be a nyilvánosságot teljesen letaroló ökölvívó-sztárparádét. Ez persze neki is csak különleges kihívás volt, hisz hivatásában több helyen is találkozni vele: szerepelt a Valami Amerika filmek után készített sorozatban, és már negyedik éve a Vígszínház színésze. Szabadideje bánatára nincs túl sok – lehet, hogy nem kellett volna elmenni a színjátszókörbe általános iskolában, hogy megússzon egy dolgozatot? Minden akkor kezdődött, azóta pedig nincs megállás.
Hogyan alakult ki a szenvedélyed a színészkedés iránt?
Általános iskolában volt egy színjátszókör, és egy dolgozatot ki lehetett hagynia annak, aki elment oda. Természetesen én elmentem, később pedig beszippantott a közösség, az alkotás öröme magával ragadott. Úgy éreztem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni.
Az első Valami Amerika film megjelenésekor még csak 11 éves voltál, most pedig a filmek után készített sorozat szereplőjeként tűntél fel. Milyen gyerekkori emlékeid vannak a filmekkel kapcsolatban?
Abszolút van róla egy gyerekkori kép a fejemben, nagyon szerettem akkoriban, és még most is. Mikor forgattuk a sorozatot, akkor újra is néztem a filmeket. Megvan, a kék majom meg a testvérek.
Szerinted sikerült továbbvinni az új néző-generációnak a trilógia szellemiségét és humorát?
Remélem, hogy igen. Most sok dolog történt az életemben, ezért nem sok visszajelzéssel találkoztam még, nem néztem utána, hogy kinek milyen élménye van a sorozattal kapcsolatban. Szerintem jól sikerült, egy nagyon ütős csapat állt össze.
Tudni lehet rólad, hogy régóta boxolsz, ezt láthattuk az RTL Sztárbox című műsorában is. Hogyan alakult ki a szereteted a sportág iránt?
Mindig is vonzódtam valahogy a sport felé így távolról, és a Színművészetin láttam egy filmet, ami akkora hatással volt rám, hogy utána elmentem a kollégiumi szobámba ütni a boxzsákot magamtól. Vettem egy kesztyűt és kinéztem magamnak egy helyet, ahova el lehet járni boxolni. Később abbahagytam, sok év kimaradás után kerültem a Sztárboxba.
Amit meg is nyertél. Mennyire volt megterhelő mentálisan és fizikálisan egy ilyen versenyfelkészülés?
Nagyon, és ezt az ember csak a legvégén veszi észre, amikor már vége van. A legjelentősebb élményem az az volt, amikor megvertek edzésen. Az egy fontos tapasztalat volt számomra, illetve az is, mikor átment élesbe a dolog. De az egész számomra egy határátlépésről szólt. Megtudtam, hogy olyan helyzetekben is képes vagyok teljesíteni, amiben nem gondoltam volna.
Mit tartasz eddigi pályád legnagyobb mérföldkövének?
Azt hiszem azt, amikor felvettek a Színművészetire, vagy amikor bekerültem 2009-ben a Csillag születik műsor második évadába. Szerepeltem a Vígszínházban, és ugye megnyertem a Sztárboxot. Ezek voltak a nagyobb fordulópontok az életemben.
Tervezel mostanában új zenét kiadni?
A Valami Amerika sorozatban énekeltem dalokat. Azt tervezzük, hogy hallgathatóvá tesszük Spotify-on meg hasonló platformokon.
Milyennek ítéled meg a mai hazai előadókat?
Én most kezdtem el hallgatni több olyat is, akiket előtte nem ismertem, és jó szívvel teszem. Tök kreatívak a fiatal, mostani előadók. Például maguknak írnak zenét vagy szöveget, ami király szerintem. Más esetben vannak zeneszerzők, akik dalokat írnak, azokat pedig mások eléneklik. Az is jól működik, viszont úgy látom, az igazán sikeres produkcióknál minden egy emberből jön, ott egy teljes személyiség áll a színpadon.
Mik a terveid a közeljövőben és hosszútávon? Hol látod magad 5 év múlva? Zene, színészet, tévézés?
A színházban mindenképpen, azt nagyon szeretem és szeretném is csinálni a jövőben is. Szeretnék jó filmeket forgatni, jó szerepekkel. Megyek tovább, tudatosan építem a karrierem, remélem, hogy nagy dolgok várnak rám, és hogy azok is dobnak majd új lehetőséget.
Ennyi minden mellett van elég szabadidőd?
Csak nagyon kevés, de szeretném, hogy több legyen, egyelőre azonban úgy néz ki, hogy nem lesz, mivel mindig van valami, amit csinálni kell. De a színházban például szerencsére sokszor már 1-2 hónappal előre tudom, mikor leszek szabad. Kezdem egyébként élvezni az egyedüllétet, otthon lenni, kihasználom azt is. De a sport az helyretesz, ha lemegyek edzeni, újra megtalálom önmagam.
(Fogarasi Kleopátra, Kövecses Sára)
