Harry Potter, Jacob Black, Pavel Chekov, Lánglovag… de mi lehet a közös bennünk? A helyes válasz: Gacsal Ádám Boldizsár. A 32 éves szinkronszínészt, ha arcról nem is, de ikonikus hangjáról biztosan felismerhetjük. Első „szerepét” 1995-ben kapta Alfred Hitchcock filmjében, és azóta is sorra jönnek számára a lehetőségek.
Művészeti suliban tanultál zene tagozaton. Hogyan lettél szinkronszínész?
A zenének és annak, hogy elkezdtem szinkronizálni, nem sok köze van egymáshoz. Már az általános iskola előtt valamivel elkezdtem szinkronizálni, amikor édesanyám még Nemzeti Stúdiós volt, és bevitt magával néhányszor. Bár kétségtelen, hogy a szinkron mesterségben van némi zeneiség: leginkább a ritmusérzék az, ami fontos hozzá.
Kik segítettek ezen az úton? Akár szakmailag, akár a családban. Volt, aki ellenezte?
Valójában mindenki támogatott. Az első iskolámban akadtak irigykedők, mert azt hitték, hogy egy csapásra milliomos leszek és világsztár, de onnan kiiratkoztam édesanyám javaslatára, és utána már csak apróbb súrlódások voltak szerencsére. Ezután támogatott mindenki, még a későbbi tanáraim is.
Tizenegy évesen kezdted szinkronizálni Harry Pottert. Hogyan hatott ez a gyerekkorodra?
Nagyon boldog voltam tőle! Szakmai értelemben is, hiszen biztos vagyok benne, hogy lendített rajtam, és jöttek sorra a nagyobb szerepek. A mai napig tíz alkalomból kilencszer hosszasan kérdezgetnek erről, amikor megtudják, hogy én vagyok Harry Potter magyar hangja, de már nem zavar.
Nem érint rosszul, hogy sokan inkább csak a hangod alapján ismernek fel? Soha nem vágytál arra, hogy megállítsanak egy képre, mint a színészeket?
Nem rossz érzés, nem szeretem annyira a figyelmet. Évente egy-két műsorba elhívnak szerepelni, és ez nekem bőven elég is. Mindig szívesen megyek, de nincs hiányérzetem akkor sem, ha nincs nagyobb érdeklődés.
Ha jól tudom, ez a szakma nem olyan jövedelmező. Mi az, amitől mégis motivált tudsz maradni?
Valóban, az elmúlt húsz évben szinte alig követte az inflációt a fizetés a szakmán belül, de ha kidolgozod a beledet és egész nap rohangálsz, akkor megélsz belőle. Ráadásul, ha például televíziós vagy rádiós reklámokat is vállalsz, az sokkal jobban fizet. Elhivatottság és a szakma szeretete nélkül viszont valóban nehéz elviselni ezeket a körülményeket.
Hogyan néz ki egy szinkronizációs folyamat? Mennyi időt vesz igénybe? Mennyire kell fejben ott lenni?
A vírus óta most már egyedül vagyunk a műteremben. Egyszerre látjuk a képet, halljuk az eredeti hangot a fejhallgatóban és olvassuk a szöveget. Sokszor egyből felveszünk egy adott jelenetet, de ha nehéz vagy szöszölősebb, mint például a Netflixes sorozatok, vagy mozifilmek, akkor többször megnézzük és csak ezután vesszük fel. Addig próbáljuk, amíg megfelelő nem lesz a rendezőnek és a hangmérnöknek. Persze nekem is van beleszólásom. Időben nagyon változó: egy főszerep van, hogy három óra alatt megvan, de van olyan is, hogy nyolc-tíz óra szükséges három napra lebontva.
Milyen filmeken dolgozol jelenleg?
A legutóbbi nagy munkám Monster – The Jeffrey Dahmer Story főszerepe volt – ez már nem titok, kint van a Netflixen. Ez kétségkívül nagyon nehéz lelki munka volt. Kegyetlen sztori, de a kedvenceim közt marad egy életre. Ugyanakkor 18 év alatt nem ajánlott megnézni, és ez esetben ez nem csak duma. Ez a történet még a felnőtteket is megviseli.
(Paál Boglárka, Debreceni Egyetem, Médiagrund, a kommunikáció- és médiatudomány szak blogja)
