Miért nehéz megértenünk Zrínyi írásait, a Halotti beszéd és könyörgés eredeti ómagyar nyelvezetéről nem is beszélve? Vajon a jövő generációi még érteni fogják azt a magyar nyelvet, amit mi beszélünk? És mi értenénk azt, amit ők beszélnek? Hova tart a nyelvünk, milyen változások következhetnek be, előfordulhat-e, hogy kihal, és ha igen, mikor?
„Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk.” – így kezdődik az első magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés, nem betűhív közlésben, csak egy feltehető olvasatban. Nem valószínű, hogy mindenki érti minden egyes szavát, inkább csak nagyjából tudunk következtetni a jelentésre. De nem is csoda, hisz a XII. század első felében keletkezett, nyelvünk azóta pedig számtalan változáson és újításon ment keresztül. Minden élő nyelv folyamatosan változik, legfőképpen a társadalomnak és a közösségeknek köszönhetően, amiken egy-egy új szó, kifejezés elfogadása és a szókészletünkbe beépítése múlik.
Ma már egyre gyorsabban változik a nyelvünk, mind írásban, mind beszédben, és folyamatosan bővül a szókészletünk is. Balázs Géza nyelvészprofesszor (nem mellesleg a DUE Médiahálózat alapító alelnöke) azt írja A magyar nyelv jövője című tanulmányában, hogy „A korábbi, akár néhány évtizedes szövegek annyira archaikusnak tűnnek, hogy olvasatlanná válnak.” Így szerinte ma már nem csak például Zrínyit nehéz értelmezni, hanem Jókait, Arany Jánost is, egy idő után pedig már Mikszáthot és Móriczot is az lesz. Ha belegondolunk, egy olyan fiatalnak, aki csak pár éve tanult meg olvasni, sok nehézséget tud okozni az olyan iskolai kötelező olvasmányok megértése, amit a múlt században vagy még azelőtt írtak, ez pedig olykor elveszi az iskolások kedvét az olvasástól, és talán később sem fognak igazán régi könyveket a kezükbe venni a nehezen érthetőség miatt. Így a régi nyelvhasználat „elveszik” bizonyos értelemben.
Nyelvünkre nagy hatással volt többek között az úgynevezett mediális forradalom és az informatikai forradalom is, ezáltal pedig egy „másodlagos írásbeliség” és egy „másodlagos szóbeliség” alakult ki a digitális technikának és az elektronikus médiumoknak köszönhetően. A nyelvi változások a hangtanban, a szókészletben és a nyelvtanban mennek végbe. Szintén Balázs Géza szerint, ezekre példa az ma a nyelvünkben hangtanilag, hogy terjed a zárt szájú beszéd, ezáltal a hosszú magánhangzók a kiejtésben megrövidülnek, ezen kívül pedig az „r” hang ejtése is gyengült. A hanglejtésben is jelentős változások mentek végbe, illetve a hangerő és a beszédsebesség is megnövekedett. Nyelvtanilag pedig az igekötőrendszer lett bonyolultabb, például a mennyisége is megnövekedett. Tanulmányában a „be” igekötőt említi, amit már szinte minden elé odateszünk, ami elé mást szoktunk: bealszik, beég, beájul, behisztizik, beiszik stb.
Külföldi országok nyelvei is nagyban befolyásolják szókincsünket. Magyarországra legnagyobb hatással a nyugati kultúrák vannak, főképp az angol nyelvből épültek be szavak a nyelvünkbe. Erre jó példa a köszönéskor használt „helló”, de olyan hétköznapi szavak is természetessé váltak, mint a „shop”, „workshop”, „design”, „popcorn” és még hosszú-hosszú sorokon keresztül lehetne bővíteni a listát.
Nem tudjuk megmondani, milyen lesz a magyar nyelv 20, 50, vagy 100 év múlva, milyen változásokon fog keresztülmenni. Ahogy ugyanennyi évvel ezelőtt sem tudták, mi ma hogyan fogjuk beszélni a nyelvet. Valószínűleg egyre több külföldről vett szót, kifejezést fogunk használni, a régiesnek mondható nyelvhasználat egyre csökkenni fog, ahogy a beszélői is egyre kevesebben lesznek, és idővel sok minden feledésbe fog merülni. Amíg változik a nyelv, és vannak, akik használják, addig egészen biztosan nem hal ki. De – mint ahogy semmi sem tart örökké –, egyszer ez is be fog következni.
(Zachariás Zsuzsanna)
