Szeptember 8-án lezárult egy történelmi korszak: a britek szeretett uralkodója, II. Erzsébet királynő 96 évesen, uralkodásának 71. évében elhunyt. Mondhatjuk, hogy munka közben érte a halál, hisz mindvégig ellátta királynői feladatait. Két nappal halála előtt balmorali rezidenciáján nevezte ki az Egyesült Királyság épp a napokban lemondó új miniszterelnökét, Liz Trusst. Halálhíre mélyen megrendítette nem csak nemzetét, hanem az egész világot.
Erzsébet 1926 április 21-én látta meg a napvilágot Londonban, VI. György király és Erzsébet királyné elsőszülött gyermekeként. Mindössze tíz éves volt, mikor édesapját királlyá koronázták. 1947-ben kötött házasságot Fülöp herceggel, és öt évvel később, 1952-ben a fejére került a korona is. Tudatosan készült az uralkodói szerepre, erről tanúskodik sokat idézett fogadalma, melyet a 21. születésnapján tett:
„Mindannyiuk előtt fogadom, hogy egész életemet, legyen bár rövid vagy hosszú, az Önök szolgálatának szentelem.”
Az ifjú királynő az első perctől kezdve kiválóan helyt állt. Akkor még senki nem sejtette, hogy ő lesz az Egyesült Királyság leghosszabb, a világon pedig a második leghosszabb ideig trónon lévő uralkodója.
Erzsébet élete során számos jelentős történelmi eseményt megélt. Csak néhány példa: a második világháború, az Egyesült Királyság Európai Unióba történő csatlakozása, majd onnan való távozása, vagy a közelmúltban a koronavírus járvány. Négy gyermekkel, nyolc unokával és tizenkét dédunokával büszkélkedhetett. Számtalanszor jelent meg a nyilvánosság előtt szerettei körében, és alattvalói is szívesen látták őt ebben a szerepben. Csodálták egyszerűségéért, ahogy családja körében megpróbált hétköznapi életet is élni. Ki ne hallott volna a királyi család karácsonyi összejöveteleiről, amire drága ajándékok helyett minden családtag valami tréfás meglepetéssel készült. A királynő egyébként is szeretett viccelődni; számtalan videó vagy mém őrzi vicces megnyilvánulásait. Az angolok ezért is szerették, mindössze egyszer ingott meg a nép bizalma. Diana hercegnő tragikus autóbalesete után a Királynő nem utazott Londonba, hogy csatlakozzon a gyászoló tömeghez, hanem a balmorali kastélyban maradt. Ezért többen elmarasztalták, de néhány nap alatt megnyugodtak a kedélyek, amikor végre beszédet intézett az emberekhez.
Népszerűsége azóta töretlen. Utódjának, fiának, III. Károlynak nem lesz könnyű dolga. Királyként, szülőként és nagyszülőként is helyt kell majd állnia – ráadásul sokan arra számítottak, hogy lemond a trónról fia számára, de nem így történt. Most azokat is meg kell győznie, akik Vilmost látták volna szívesebben a trónon. Károlynak ki kell alakítani saját királyi imidzsét, és meg kell győznie az alattvalókat és az egész világot arról, hogy alkalmas az uralkodói feladatra. Nehézséget jelent, hogy sokan még a mai napig a múltban elkövetett hibái alapján ítélik meg, ezért nem bíznak benne, de egyre többen vannak azok, akik megkedvelték és hajlandóak megbocsájtani neki. A Királynő temetése végén felhangzott himnusz már az új királyt éltette: God save the King.
(Botos Mici)
