Kerékgyártó Yvonne második alkalommal méreti meg magát, mint egy nagyjátékfilm rendezője. A pályafutását forgatókönyvíróként kezdő Yvonne bőszen dolgozik az Együtt kezdtük címet viselő filmen, de szerencsére volt ideje, hogy beszélgessen velünk a munka szünetében.
Mi különbözteti meg az Együtt kezdtük filmet a többi magyar és nem magyar filmtől?
Az Együtt kezdtük különlegessége az, hogy a többi magyar és nemzetközi filmmel ellentétben nem két-három főszereplője van, hanem kilenc. Ez mindenképpen egy markáns különbség. A történeteknek általában van egy hőse, akinek van egy küldetése és azt viszi végig. Itt viszont egy osztályközösséget ismerünk meg, ahol több érdekes és izgalmas karakter is van. Több karakter kerül a fókuszba, mert az az érdekes, hogy mi az ő viszonyuk és ezek a viszonyok hogyan változnak az évek alatt. Fontos, hogy a történet 10 évvel korábban kezdődik, a 2010-es években, amikor még a főszereplők tizenévesek és utána napjainkban játszódik a film kétharmada, amikor már közel 30 éves fiatal felnőttek.
Vannak olyan karakterek a filmből, akik régi osztálytársakra, barátokra emlékeztetik Önt?
Amikor elolvastam a forgatókönyvet 2020 őszén, akkor az első dolgom az volt, hogy megbeszéljem a producerekkel, Romwalter Judittal és Pék Csabával azt, hogy mik a benyomásaim róla. Már az első találkozón mondtam, hogy számomra olyan, mintha kicsit magamról olvasnék vagy a saját barátaimról. Az én osztályközösségem egy nagyon erős közösség volt a gimnáziumban. Általános iskolában is ugyanazokkal jártam, mint akikkel együtt érettségiztem, és mind a mai napig jóban vagyok velük. Tehát számomra ez a történet fontos, mert kicsit azt a közösséget látom, amiben felnőttem. De vannak konkrétan olyan karakterek, akikre ráismerek, és bizonyos konfliktusokban magamat is látom. Egyébként olyan konfliktusokkal és témákkal foglalkozik a film, mint a párkapcsolati problémák. Vagy azok a kompromisszumok, amiket fiatal felnőttként kötünk, és a gyerekvállalás kérdése is. Azt gondolom, hogy mindenkinek, aki már elindult az életben, azok számára ezek átélhető problémák és konfliktusok lesznek.
Említette, hogy kilenc főszereplőnk van a filmben. Van kedvence?
Már az elején volt két olyan női karakter, akik közel álltak hozzám és mintha már látni véltem volna őket magam előtt. 2021 januárjától elkezdődött a casting folyamata. Ennek során megtaláltuk azokat a színészeket, akik a fiatal és a felnőtt szereplőket alakítják. Mire pedig a forgatásig eljutottunk, az a ritka helyzet állt elő, hogy mind a 9 szereplőben találtam valamit, amit szeretek. Például nagyon szeretem Renátóban, hogy néha kirobbannak belőle az indulatok, de egész addig olyan, minthogyha egy teljesen átlagos és akár érzelmektől mentes ember lenne. Juliban szeretem, hogy annak ellenére, hogy nagy titkai vannak, ő az, aki egyben tartja a társaságot. Vígaszt nyújt a többieknek úgy, hogy közben neki lenne a legnagyobb szüksége rá. Nagyon szeretem Gigiben, hogy egy laza, könnyed és komikus karakter, annak ellenére, hogy neki is lenne oka rosszkedvűnek lenni. Marciban, a főszereplőben, különleges, hogy nagyon hasonló az ő életkonfliktusa azzal, amivel az én korosztályom szembesül. Megpróbál többnek látszani, mint aki. Az én generációmnak egy komoly problémája, hogy sok kihívással találkozik, de még sincs felkészülve arra, hogy nem kötelező sikeresnek és állandóan boldognak lenni. Az élet nem feltétlenül erről szól!
Rengeteg új színész van a főszereplők között. Milyen kezdő színészekkel dolgozni? Illetve vannak nagy nevek is, és a kettő mennyiben más?
Rendezőként számomra a fiatal színészekkel való munka nem idegen, mert már korábbi filmjeimben is inkább a saját korosztályommal dolgoztam, vagy akár picit fiatalabbakkal. Nagyon szeretem a fiatalok nyitottságát és kíváncsiságát. Viszont egy kihívás számomra, hogy még soha nem volt olyan filmem, ahol ennyi híres és tapasztalt színész lenne együtt és segítenék a munkánkat. Számomra például rendezőként izgalmas volt, hogy vajon én Kerekes Évát hogyan tudom instruálni, vagy Mucsi Zoltánnal milyen lesz a kapcsolatom. Ezeket a színészeket filmekből, színdarabokból ismerem. Számukra ez a szakma sokkal ismertebb, mint számomra. A közös munka során gyorsan kiderült, hogy nagyon segítőkészek és nagyon jó ötleteket adnak egy-egy jelenethez, illetve a fiatal színészeket is támogatják. Még itt ki szeretném emelni Pálmai Annát, akivel életemben most dolgozom együtt először. Egy tapasztalt, színházban is gyakran játszó színésznő, aki egy fontos mellékszerepet kapott. Nagyon jó érzés vele dolgozni, mert nagyon széles skálán játszik, mint színész.
Említette, hogy szeret élő helyszínen forgatni és most is itt vagyunk a Badacsonyban. Hogyan szokták kiválasztani a helyszínt, ami tetszik és meg is felel?
Valcz Gábor, a film látványtervezője és Babos Tamás a film operatőre, akikkel a producerek mellett a helyszíneket kiválasztottuk. Itt az az érdekes, hogy még a COVID harmadik hulláma idején kellett helyszíneket keresnünk, de szerencsére már tavasszal megvolt, hogy ezt a Badacsonytomaji tájat szeretnénk beforgatni. Nagyon boldog vagyok, hogy ha itt körülnézek, akkor egy természetes és varázslatos tájat látok. Illetve izgalmas, hogy itt a fogadóban élnek kutyák, cicák és néha ők is besétálnak a jelenetekbe. Eddig van négy olyan jelenetünk, amikbe a helyi állatok egyszerűen bejöttek. Ekkor nem állítottuk le a felvételt, hanem beleforgattuk őket. Végül pedig azt látom, hogy a stábnak is nagyon jót tesz, hogy ebben a gyönyörű tájban tudunk dolgozni.
Van olyan dolog, amit az Együtt kezdtük forgatásán máshogy csinál, mint az első filmjénél, a Free Entry-nél?
Mindenképpen különbözik a két film egymástól abban az értelemben, hogy itt nagyon kötött a forgatási idő. Bár a Free Entry egy nap alatt játszódott, azt több évig forgattuk. Itt van egy nagyon feszes timingunk. Sokkal több színész van, tehát sokkal feszesebb előkészítést és próbát csináltam. Illetve Babos Tamás operatőrrel egy nagyon pontos plánozást tettünk fel, ami segíti, hogy beleférjünk az időkeretbe, de megmaradjon a lazaság, amit a fiatal szereplők és a téma megkíván. Továbbá ennél a filmnél fantasztikus technikai lehetőségeket ad a produkció, jobban tudjuk kontrolálni a fényt, a környezetet. Itt egy egészen nagy díszletben dolgozunk, ami életemben az első olyan helyzet, hogy magát a díszletet és a szettet is bele tudjuk gondolni a filmbe, és nem ad egy olyan esetlegeséget, mint a Free Entry esetében, ami a Sziget fesztiválon forgott.
Miért döntött úgy, hogy belekezd a rendezésbe a forgatókönyvírás után?
Még gimnazista koromban arra gondoltam, hogy vagy rendező leszek vagy operatőr. Viszont abban az évben, amikor végeztem, filmdramaturg osztály indult és úgy mentem neki a felvételinek, hogy ez biztos nem fog sikerülni, de megpróbálom. Éveken át tudatosan készültem a Filmművészetis felvételire. Ez egy több fordulós procedúra, tehát nem csak az íráskészséget nézték, hanem sok minden mást is. Amikor pedig felvettek, magam is meglepődtem, de utána évek alatt sikerült elsajátítanom a forgatókönyvírást. Majd azóta tartom magamat forgatókönyvírónak, hogy elkezdtek más rendezők is velem dolgozni. Azt mondanám, hogy a kettő mindig együtt volt viszont a rendezés és a forgatókönyvírás két teljesen különböző mentalitást kíván. Amikor rendezek, akkor nem írok, amikor írok, akkor nem rendezek. Ezt a kettőt próbálom különválasztani.
Melyiket szereti jobban?
Nem tudnék választani. Ezután a film után biztos lesz pár hónap, amikor élvezni fogom az írást. Mondjuk több év írás után már az ember nagyon vágyik arra, hogy színészekkel dolgozzon. Azt a fajta munkát végezze, amit a rendezőnek kell, amikor nagyon sok részleget kell összefognia és sokfelé figyelni. A rendezés és a forgatókönyvírás abban közös, hogy mindkettő a világalkotásról szól. Az a célom ezzel a filmmel is, mint íróként bármelyik filmemmel, hogy egy olyan világot teremtsek, ami behúzza a nézőt és ami egyedi.
Nehezére esik úgy filmet forgatni, hogy nem Öntől származik a forgatókönyv, hanem már egy meglévőből dolgozik?
Bizonyára nehézséget okozna, és el se vállalnám, hogyha a forgatókönyvben nem találnék magamra. Itt tudtam, hogy a producerek már éveket dolgoztak azon, hogy hogyan alakuljon ez a forgatókönyv. Illetve tisztelem azokat az írókat, akik ezt a forgatókönyvet írták. Ráadásul abszolút magamra, a barátaimra ismertem a karakterekben, ezért az előkészítéssel járó helyszínre, szereplőkre igazításokat eltekintve, már nem annyira szerettem volna belenyúlni a forgatókönyvbe. Tudtam, hogy időm sincs erre. Már a munka elején tudtuk, hogy nyári film lesz és egyszerűen már csak a megvalósítással szabad foglalkozni. Azt gondolom, hogy nagyon szépen sikerült erre a helyszínre és a megtalált szereplőkre igazítani a forgatókönyvet, ami inkább gazdagabb lett ezáltal.
Ez azt jelenti, hogy nem is nagyon szokott belenyúlni a forgatókönyvbe forgatás közben?
Onnantól kezdve, hogy elkezdődik a forgatás, már új jelenetek nehezen kerülhetnek bele a filmbe. Illetve minden karaktert meg kell tartani, hogy kiteljesedjen a maga megírt formájában. A jelenetek elejére és végére viszont mindig ráhagyok improvizációt, mert a vágóasztalon ezeket tudjuk használni, illetve vannak olyan mellékszereplőink, mint például Sághy Tamás, Simon Zoltán vagy Márkus Luca, akikben bízom annyira, hogy számukra hagyok teret improvizációra, ezáltal olyan pillanatok is kialakulnak, amik a könyvben nincsenek benne. Szerencsére ezt lehetővé teszi, hogy egy lagzin és nagyrészt bulikban játszódik a történet.
Hartung Attilával közös gyermekük a FOMO. Terveznek a jövőben még együtt dolgozni?
Hartung Attilával 2017 óta dolgozom együtt. Ő akkor kért fel engem a FOMO forgatókönyvírására, ami egy közös gondolkodás, munka eredménye lett végül és számomra nagyon sokat adott. Attila nagyon tehetséges és fantasztikus munkatárs. Rendszerint beszélgetünk filmekről. Volt egy olyan filmterve, amit az Együtt kezdtük miatt adtam át nagy örömmel egy olyan írónak, Veres Attilának, akit nagyra tartok. Ott ő írja a forgatókönyvet. Ha hasznosnak találják, én is hozzá fogok szólni scriptdoktorként vagy dramaturgként. Mint egy rendes alkotói kapcsolatban, mindig jönnek újabb és újabb ötletek, amiket remélem közösen tudunk fejleszteni. Remélem, hogy ezeknek a megvalósítására lesz lehetőség a későbbiekben.
(Erdős Lilla, Millei Anikó)
