Ma már szinte láthatatlanul van jelen a mindennapi életünkben a mesterséges intelligencia – de tudjuk-e igazán, hogyan működik és mire képes? Dr. Ország-Krisz Axel MI-fejlesztővel beszélgettünk, aki szerint a tudatosság és az emberi kontroll kulcsfontosságú ahhoz, hogy a MI valóban előnyünkre váljon.
Van olyan MI-megoldás, amit Ön is használ, de nem úgy gondol rá, hogy ez mesterséges intelligencia?
Szakmai ártalom, hogy nincs. Viszont érdekes, hogy ezek a rendszerek néha már annyira természetesen kommunikálnak, hogy nehéz úgy lezárni velük egy beszélgetést, hogy ne köszönjem meg a végén. Néha viccesen eszembe jut, hogy ha egyszer öntudatra ébrednének, még visszakapnám, hogy nem voltam elég udvarias. Persze tudom, hogy erről szó sincs, mégis előfordul, hogy noha ezzel foglalkozom, tudatosítanom kell magamban, hogy ez mégiscsak egy szoftver.
Mi lenne az első tévhit, amit eloszlatna a MI-vel kapcsolatban?
Az első és legfontosabb tévhit, hogy ez valójában nem intelligencia a szó klasszikus értelmében. Bár ezek a rendszerek úgy vannak megalkotva, hogy a kommunikáció természetesnek, sőt, olykor személyesnek hasson, napjaink MI-jei nem rendelkeznek tudattal, önálló gondolkodással vagy valódi megértéssel. Az emberi kapcsolatokban természetes, hogy ha valaki több emberrel beszélget, akkor ezek a beszélgetések összeadódnak, és hosszú távon formálják a gondolkodását. A mesterséges intelligencia esetében ez nem így működik: az a tudás vagy információ, amit egy felhasználó egy adott beszélgetésben megoszt, nem válik egy közös, másokkal megosztott tapasztalattá, hiszen a rendszer az adott kontextusban tud csak reagálni.
Mi az, amiben egy MI kifejezetten rosszabb, mint egy ember?
Leginkább a megértésben – ebben még nagyon sokáig rosszabb is lesz az embereknél. Ennek alapvető oka, hogy az MI-k másképp gondolkodnak. Emberként szinte biztosan kiszúrjuk az általánosban a különbséget, míg egy nagy nyelvi modell esetében könnyen „elvész” a kivétel. Ezért van az, hogy nagyon tág, általános kérdésekre gyakran felszínes válaszokat ad, míg pontosan körülhatárolt, szűkített kérdések esetén lényegesen jobb eredményt nyújt. A hagyományosabb, például gépi látásra épülő rendszerek bizonyos feladatokban rendkívül erősek lehetnek, ugyanakkor néha olyan dolgokban tévednek, amelyek egy ember számára magától értetődők.
Hátrányba kerülünk, ha nem használjuk az MI-t ott, ahol segíthetne?
Lemondunk azokról az előnyökről, amiket nyújthatna, például idő- és energiamegtakarításról, monoton vagy kellemetlen feladatok mennyiségének csökkentéséről. Jó példa erre az orvosi diagnosztika. Képalkotó vizsgálatok, például röntgenfelvételek elemzésében a gépi látásra épülő algoritmusok sok esetben kiemelkedően jól teljesítenek, jobbak, mint az emberi szakértők. Ugyanakkor ezek a rendszerek sem tévedhetetlenek. Éppen ezért módszertanilag különösen fontos a helyes együttműködés. Gyakran az a bevett gyakorlat, hogy először az orvos alkot önálló szakvéleményt, és csak ezt követően ismeri meg a rendszer javaslatát. Így csökken annak kockázata, hogy téves diagnózis szülessen, nehogy valakit olyan betegséggel kezeljenek, amiben valójában nem is szenved.
Hogyan és hol segíthet az MI abban, hogy kevesebb közúti baleset történjen?
A közúti közlekedésben sokat segíthetnek a modern vezetéstámogató megoldások: az adaptív tempomat, a sávtartó automatika, az automatikus vészfékezés vagy az éberségfigyelő rendszer. Sokan kikapcsolják őket, mert zavarónak érzik a jelzéseket, de ha nem használjuk ezeket a funkciókat, éppen azoktól a biztonsági tartalékoktól fosztjuk meg magunkat, amik kritikus helyzetben megelőzhetnek egy balesetet.
Mit mondana egy iskolarendőrnek, mitől ne féljen az MI kapcsán és mitől legyen inkább óvatos?
Azt javasolnám, hogy ne féljünk használni a mesterséges intelligenciát. Érdemes kísérletezni és beszélgetni vele akár olyan kérdésekről is, amelyek pedagógiai helyzetekben merülnek fel, például arról, hogy hogyan gondolkodhatnak a gyerekek. Amivel kapcsolatban viszont óvatosságra intenék, az az érzelmi stabilitás, ami nagyon könnyen az emberi kapcsolatok rovására tud menni. Hosszú távon fennáll a veszélye annak, hogy ha valaki túlzottan emberi kapcsolatként kezd tekinteni az MI-re, az a tényleges emberi kapcsolatainak rovására mehet. Különösen érzékeny kérdés ez azoknál a gyerekeknél, akik kevesebb figyelmet, támogatást kapnak a családi vagy társas környezetükben. Ők könnyebben találhatnak társat egy ilyen rendszerben, mint azok, akik stabil, támogató közegben nőnek fel.
(Deutsch Levente)
