Baróthy Anna szobrász-designer, az S39 Hybrid Design stúdió alapítója, vezető tervezője és ügyvezetője. Kiemelkedő munkái a Dohány utcai Gettóemlékfal, az Olaszliszkai Emlékkert, a Zeneakadémia üveghomlokzat, a nemesvámosi Fatima-templomegyedi kerámia- és üvegfelületei, a Hard Rock Hotel fémhomlokzata. Stúdióját jellemzi a hibrid tervezési szemlélet, amiről beszélgetésünk során el is mondta, hogy mit jelent a gyakorlatban.
Mi az a kérdés, ami jelenleg a leginkább foglalkoztat tervezőként?
Az, hogy hogyan tudjuk bevezetni a mesterséges intelligenciát a munkánkba. A tervezési fázis elején le kell tapogassuk, hogy a megbízóink ténylegesen mit szeretnének, mi az, amire szükségük van. Ezek sokszor érzelmi kötődések is. Nem mindig tudják ezeket jól megfogalmazni, ezért vannak egyeztető prezentációk, amiben igyekszünk ezt pontosítani – ebben a fázisban próbáljuk meg kiismerni az MI-t.
Kell aggódniuk az építészeknek amiatt, hogy az MI átveszi a munkájukat?
Minden korszaknak megvolt a saját „nagy aggódása” akkor, amikor egy új technológia megjelent. Emberekként gyakran szorongunk a változástól, pedig az nem elkerülhető – szóval az jár jól, aki minél hamarabb tudomásul veszi az új rendet, és elkezdi használni az újdonságokat. Magát a tapasztalati tőkét nem tudja kiváltani az AI – de szerintem nem is az a dolga. Analízisre, az egyszerű munkafázisok meggyorsítására viszont remek eszköz. Arra számítunk, hogy emiatt az fog történni, ami az orvoslásban is történt: az ügyfeleink gyakran már úgy fognak érkezni, hogy generáltak maguknak látványokat – hasonlóan ahhoz, hogy manapság az orvoshoz is lehetőségeinkhez képest felkészülten megyünk be. Ugyanakkor azt gondolom, hogy azt a fajta „óraszámmal járó” tapasztalatot és szaktudást, ami egy komplex fizikai végeredmény, például egy épület előállításához kell, nem fogja egyhamar kiváltani.
Az S39 „hibrid designként” határozza meg azt, amit készít, amivel dolgozik – mitől hibrid ez a működés a gyakorlatban?
A képzőművészet és az építészet határterületén mozgunk és alkotunk. Művészeti tartalmakat hozunk létre építészeti környezetek számára, kültéren és beltéren. Műfajilag nagyon tág, hogy pontosan mi lehet a végtermék, de minden esetben valamilyen koncepcionális műalkotás, lehet az egy köztéri objektum vagy belsőépítészeti tartalom.
Hogyan csatlakozol az érintett közösséggel, mikor egy olyan szociális érzékenységet igénylő projekten dolgozol, mint például a Dohány utcai Gettóemlékfal?
A Dohány utcai falnál a fő megrendelő az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség volt, így már az egyeztetés során egy csomó információt magunkba tudtunk szívni. Ez minden feladatunk kapcsán lejátszódik; mint egy színésznél, amikor megismeri a szerepét, azonosul vele. Ez egy egyeztetési folyamat, amiben több körben fésüljük össze a javaslatokat generálépítésszel és a megrendelővel. Sosem teszünk olyan javaslatot, amivel nem értünk egyet, így tudjuk olyan mederben tartani a projektet, ami számunkra elfogadható.
Volt olyan szakmai döntésed, ami kívülről kockázatosnak tűnhetett, de meghozta a várt sikert?
Minden projektben van egyfajta bizonytalanság. Valamit lemodellezel, lemakettezel, odamész a helyszínre, és akkor lehet, hogy működik. Például a Gettófalnál: vajon a környezetében hogyan fog viselkedni ez az emlékhely? Ugye nem lesz konfliktuskeltő helyszín, ugye nem graffitiznek rá, ugye nem firkálják össze? Vajon tud-e működni egy elvonulásra, egyfajta magunkba fordulásra hivatott helyszín a bulinegyed közepén? Mindig jó érzés, amikor az derül ki, hogy a hely működik – ez abból derül ki, hogy az emberek nem rongálják, odamennek, használják. Akkor igazak voltak azok a feltételezések, amikre alapozva egyfajta rizikót vállaltunk el.
Mit tanácsolnál azoknak a fiatal építészeknek, akik érzik, hogy „nem férnek bele” a klasszikus szerepekbe?
Azt, hogy legyetek résen! Az oktatás nem fogja tudni lekövetni a 21. század változási ütemét. Olyan kapuk fognak kinyílni, amiknek még neve sem lesz – mert nektek kell nevet adni nekik! Vegyétek észre a lehetőségeket, és csapjatok le rájuk! Tudjatok rizikót vállalni! Azok a lesznek a nyerők, akik valami olyan speciális ismerettel bírnak, ami az MI-nek a gyorsaságával megspékelve egy olyan komplex hozzáértést eredményez, mint amilyen mondjuk a BIM (Épületinformációs Modellezés) rendszere volt az elmúlt tíz évben.
