A filmekben már gyakran látható a Z generáció popkultúrális világa, de mi a helyzet a színházzal? Formabontó dolog TikTok táncokat és mémeket látni a színpadon, vagy inkább kellemetlen? Helye van a magyar rövidvideóknak egy darabban? Mi rejlik egy-egy “Jakkari-Jakkari” mögött? Tényleg ennyire felszínes a Z generáció, vagy valami másról van szó? Ifj. Vidnyányszky Attila vállalta a kihívást, és legújabb rendezésében maximálisra tekerte az elborultságot – nézzük, mit ad nekünk a LL3t4rgIA!
Gondolj egy Instagramos vagy TikTokos rövidvideóra, amit nemrég elküldtél valakinek – ebben a darabban biztosan idézve lesz! Bizony, nem viccelek, a Letargia hemzseg a popkultúrától. Mielőtt felállna a szőr a hátadon, azelőtt vegyünk egy mély levegőt: vajon milyen mondanivaló rejlik a sztereotípiák mögött?
A történet eredetileg Georg Büchner 23 évesen megírt darabja, amit ifj. Vidnyányszky Attila és Németh Nikolett szövegei tesznek sajátosan magyaros élménnyé. Nyomon követhetjük egy érettségi előtt álló osztály fejvesztett felnövéstörténetét, miközben a tanári kar szélsőségesen riogatja a csapatot. Az egyik főszereplő Leonce (Medveczky Balázs), aki a Z generáció fiataljaként tükröt tart nekünk: mélyen magába fojtja jövőjével kapcsolatos szorongásait, és még a társai közül is kilógónak érzi magát. Leonce a felnövésbe kényszerült srác, aki azon kapja magát, hogy a sok inger között nincsenek válaszai az élet kérdéseire. Persze jelen van a dajkáló iskolapszichológus (Kovács Patrícia), vagy a dührohamosan riogató iskolaigazgató (Ötvös András), de a fiúban tátong az üresség.
A darab sajátossága, hogy rengeteg inger éri a nézőket. Már-már félelmetes, hogy annak ellenére, hogy a történet tele van kegyetlen témákkal, teljesen ledominálja azokat a popkultúra. Az egyik példa Leonce szakítása: Rozi (Szász Júlia), Leonce barátnője, aki egy cicafüles, mangakosztümös lány, aki megállás nélkül aranyos anime figurákat imitál. A páros szakítani kényszerül, Rozi pedig hevesen ellenkezik, és önsértést követ el. Maga a szakítás tele van szórva népszerű internetes utalásokkal, így nem is érezzük a helyzet drámaiságát. A darab képes olyan mélyen belemenni az online jelenségekbe, hogy az exbarátnő karaktere a Z generáció nyelvezetében tökéletesen hozza a “Discord Kitten” fogalmát (Olyan videójátékozni vágyó lány, aki a Discord felületén lóg, de inkább a tárgyiasított aranyos kislány szerepnek él, mintsem ténylegesen videójáték-kedvelő – a szerk.).
Persze a webes kultúra mellett a szereplők bővelkednek a problémákban is: előkerül az alkohol, az illegális szerhasználat, egy ponton pedig egy pedagógust is bántalmaznak. A nagy kérdés tehát, hogy mi rejlik a sok impulzus alatt? Miért vagyunk letargikusak, és mi erre a megoldás? A választ Léna (Márkus Luca) hordozza, aki a darab másik főszereplője, hiába bontakozik ki később. Léna egy eleinte elcsépelt megoldást jelent, hiszen ő lesz Leonce igaz szerelme. A mámorító érzelmek rövid távú megoldást jelentenek az érettségizőknek, de máris visszatérnek a rémképek: vizsgázni kell, majd el kell menni szavazni, ügyet kell intézni, de mi van, ha közben háború lesz és be kell vonulni katonának? Léna szerencsére túllép a szerelem egyszerűségén, és ő lesz az, aki elhozza az áttörést: szakít a külvilág zajával, és elindítja a csapatot az érettségi vizsga útján.
Összességében a Vígszínház legfrissebb darabja egy mókás görbetükröt tart, ami popkultúrába csavarja a Z generáció felnövési félelmeit. A diáksereg sztereotípiákra épül, de szerencsére szórakoztatóan, mintsem kellemetlenül. A hihetetlen mennyiségű internetes utalás rengeteg tánccal és újramixelt zenei átdolgozásokkal jelenik meg, így vizuálisan egy egészen jópofa színpadi képet kapunk, sok-sok koreográfiával és élvezetes dalokkal. Mindenképpen ki kell emelni a táncosok munkáját, hiszen rengeteg szórakoztató zenés és táncos betétet nézhetünk. A színdarab másik nagy dobása a digitális világ adta igények bemutatása: a szünetekben a nézők hippinek beöltözött coachoktól kérdezhetnek, kipróbálhatják a “telefonterápiát”, azaz a nyugtató telefonhasználatot, és még a színpad elé kihelyezett töltőállomásokat is igénybe vehetik. A színdarab a bohósága ellenére egy egyszerű, de nagyszerű üzenetet közvetít:
