A World Press fotókiállítás 2023-ban nagy port kavart a magyar közbeszédben, idén azonban kevesebbet hallani róla. Ennek ellenére felkerekedtem és ellátogattam Budapesten a Biodómba, hogy megnézzem.
Az idei kiállítás felettébb különleges. Ebben az évben rendezték meg hetvenedik alkalommal a versenyt, amely összeköti a világ sajtófotósait. 1955-ben holland fényképészek hozták létre a pályázatot, hogy megismertessék munkájukat a nemzetközi közönséggel. Azóta a világ egyik legelismertebb fényképészeti versenyévé nőtte ki magát. A világ minden tájáról érkeznek pályaművek, amelyeken keresztül nagy perspektívában szemlélhetjük az utóbbi évek történéseit.
Három kategóriában lehetett képeket nevezni: egyedi képek, képriport, hosszútávú projekt. A 2021-ben meghatározott területi felosztás szerint osztották ki a díjakat. Hat régióba sorolták be a világot: Afrika, Ázsia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, valamint Délkelet-Ázsia és Óceánia. A pályázatokat keletkezésük régiója szerint bírálják el, nem pedig a készítő nemzetisége szerint.
Vegyes érzésekkel jöttem el a kiállításról. Egyrészről butának és alulértesültnek éreztem magam. A képek különböző események társadalmi következményeit mutatják be, legyen az egy politikai döntés vagy pusztító árvíz.
Persze a verseny egyik fő küldetése, hogy informálja az embereket, mi folyik körülöttük a nagyvilágban.
Másrészről nagyon megérintettek a kiállítás képei. Néha nehéz belegondolni, hányfélék vagyunk itt a Földön, mennyire más és más valóságban élünk minden nap. Ezt legjobban a hosszútávú projektek és a képriport kategóriák mutatják be. Az én kedvenc sorozatom Aliona Kardash orosz származású fotós munkája: „Otthon füstszag van”. A sorozat egyik fő kérdése, hogy hogyan tartjuk meg kapcsolatainkat családtagjainkkal, akár határokon keresztül, miközben a politikai nézetek ellentéteket állítanak közénk.
Aki teheti, mindenképpen nézze meg a kiállítást! Ha nem is élőben, online ingyen elérhető a kiállított képek nagyrésze a World Press Photo oldalán.
