Biztosan sok emberben megfogalmazódott már ez a kérdés, főleg szülőkben és testvérpárokban. A testvérekkel való egyforma, avagy különféle bánásmód kérdése igen sokrétű. Függ az adott helyzettől, a család és vagy a testvérek viszonyától, attól, hogy mekkora a külső, belső különbség köztük, a szülők és gyerekeik személyiségétől, temperamentumától, és még sok mindentől.
Mivel ez egy érdekes, nagyon összetett téma, amiről rengeteget lehet beszélni, vitatkozni, a kollégium újságíró szakköre szervezett egy vitaestet, melyen a résztvevők kifejthették saját véleményüket a témával kapcsolatban.
A vitaest elején kiderült már, hogy van, amikor az igazi probléma nem a testvérek egymáshoz viszonyított neveléséből adódik, hanem a szülők és a gyerekek, avagy a testvérek viszonyából, ki az, akit jobban tisztelnek, ki az, akivel adott esetben nem foglalkoznak annyit, mint kéne stb…
Na, de nézzük, milyen előnyei, hátrányai, okai, illetve következményei lehetnek a nem egyenlő, illetve az egyenlő bánásmódnak a testvérek között.
A legtöbben azt mondják, hogy a testvérekkel nem lehet egyenlően bánni, sőt, szükséges az eltérő bánásmód. Vajon miért?
Miután megszületik a második gyermek, az ő sajátos igényei csakúgy meg fognak mutatkozni, mint az elsőnek. Mivel ezek általában eléggé különbőznek, ha akarnánk se tudnánk velük egyformán bánni. Mindegyik gyereknek mást jelent a szeretet kifejezése, amihez a szülők jó esetben alkalmazkodnak. Például lehet, hogy az egyik gyereknek több ölelésre van szüksége, így ő többször fog odabújni szüleihez. Azonban itt előjöhet a testvérféltékenység jelensége. A testvérek számontartják, hogy szüleik kivel mennyit foglalkoznak, és hogy melyikük mennyi figyelmet és szeretetet kap tőlük. Ha az egyik (az előbbi példában vett) testvért többet ölelgetjük, a másik úgy érezheti, hogy ez az arány igazságtalan vele szemben. Ezért mindegyik gyermekkel szükséges olyan időt tölteni, amikor csak vele foglalkozunk, hogy érezzék, mindannyian nagyon fontosak szüleik számára. Azonban a testvérféltékenységről fontos tudni, hogy ez egy természetes állapot, és szinte minden családban előfordul.
Gyakran előfordul, hogy a testvérek az egyenlőséget követelik, ha az egyik kap egy cukorkát, akkor a másiknak is kell egy, ha a másik elmehet egyedül otthonról, akkor az egyik igazságtalannak érzi, hogy ha ő még fiatalabb, miért nem teheti meg szintén. Erre a helyzetre talán nincs is olyan megoldás, melynek hatására minden ebből adódó nézeteltérés eltűnik, de előbb-utóbb a szülők kitapasztalják, hogy tegyenek igazságot egyedi helyzetekben.
Az egyénre szabott nevelés fontos lehet! Ugyanis nincs két egyforma gyerek egy családban. Ez a gyerekek (ha nem ikrek) korára is vonatkozhat: az első gyerek mindig több figyelmet kap az első pár évben, mint a kisebb testvérei, mivel ő az, akivel a szülők először megtapasztalják, hogy milyen, amikor az embernek gyereke van. Azonban ez nem feltétlen jelenti azt, hogy az elsőszülöttek mindig jobb helyzetben vannak. Gondoljunk csak bele, például, ha a nagyobb testvér vigyáz a kisebbre. Ebben az esetben elég változatos a szülők véleménye arról, hogy mi az elvárásuk a „vigyázz a tesódra, amíg nem vagyunk otthon” kifejezés mögött. Sokan egyetértenek abban, hogy a nevelés nem a nagyobbik testvér dolga, így ez nem elvárható tőle a vigyázás alatt. Persze van, hogy ez másképp alakul. Ugyancsak kérdéses ilyenkor, hogy ha a kisebb testvér nem fogadott szót, vagy valami oknál fogva a nagyobb nem tudott rá eléggé figyelni, akkor milyen mértékben vonják őt felelősségre a szülei? Illetve a kisebb testvért éri-e, és ha igen, mennyi szidás? Sok családban, ahol a nagyobb tesók vigyáznak a kisebbekre, lehet, hogy a kicsi soha nem fogja megtapasztalni azt, hogy milyen, amikor gyerekként a testvéredért felelsz, mint a nagytesók.
Vajon melyik félnek nehezebb? A család idősebb, vagy fiatalabb korosztályának? Ez is egy olyan kérdés, amelyet lehetetlen megválaszolni. Nagyon helyzetfüggő, hogy melyik családban mi a szokás.
Sokszor előfordulhat a testvérek közt valamilyen versengés: ki kap több szeretetet, figyelmet, kinek van több matricája stb. Ez a rivalizálás teljesen normális, sőt, a testvérek közti teljes békét talán képtelenség lenne fenntartani.
Azonban sokat segíthet a dolgon, ha a szülő megtanul más fejével gondolkozni, elismeri gyerekeit, mások előtt is dicséri őket, ezzel több önbizaémat adva nekik.
Nos, annyi biztos, hogy általában sokszor megesik a testvérek közti nézeteltérés a nem egyenlő bánásmód miatt. Ami valahol talán jogos, de szülőként irtó nehéz a lehető legjobb bánásmódot adni a gyerekeknek. És hogy lehet-e egyformán szeretni több különböző gyereket?
A válaszom igen.
(Paár Viktória, Kalitka, Nemes Nagy Ágnes Kollégium, Székesfehérvár)
